A Magyar Királyi Statisztikai Hivatal adatai szerint 1880-ban 4,51-en, 1890-ben 4,48-an, 1900-ban 4,30-an, 1910-ben 4,34-en, 1920-ban 3,75-en, 1925-ben 3,74-en, 1930-ban pedig 3,48-an laktak egy egyszobás lakásban. A másik véglet, azaz a kilenc helyiséges otthonok mutatója 1880-ban 1,16, 1910-ben 0,9, 1920-ban 1,18, 1925-ben pedig 0,71 volt.
Egy szobára 1890-ben 2,47, 1910-ben 2,60, 1920-ban 2,33, 1925-ben 2,29, 1930-ban pedig 2,13 ember jutott átlagosan. A csökkenő tendencia jól mutatja a lakásviszonyok üdvös változását, hiszen 1880-ban 370 767, 1930-ban pedig már 1,006 millió ember élt Budapesten.
Főbérlők, albérlők
A statisztikusok 1906-ban 129, 1920-ban 154, 1930-ban 177 ezer férfi főbérlő családfőt regisztráltak a fővárosban. Az emancipáció biztos jele, hogy míg 1906-ban 26 628, addig 1920-ban már 51 433, 1930-ban pedig 60 728 volt ez a szám a gyengébb nemnél.
Igaz, a família gondjait nem csak merő jóságból, hanem a háború alatt a frontokon elpusztult atyák helyett, kényszerből vették át a hölgyek.
Tanúságos az üresen álló lakásbérlemények (zárójelben a boltok és raktárak) számának felelevenítése is: 1885-ben öt (47 és 67), 1890-ben 51 (227 és 434), 1895-ben öt (128 és 280), 1905-ben hat (348 és 387), 1915-ben huszonhét (1150 és 518), 1920-ban lakás egy sem (nyolc és 75), 1925-ben a krach előtt nem sokkal kettő (115 és 242), előszelén 1930-ban hét (645 és 302), 1932-ben, a gazdasági világválság dühöngése idején pedig huszonnégy (1650 és 549) volt gazdátlan.
Mint korábban már megírtuk, az 1900-as nagy számok - 1070 és 534 kongó bolt, valamint raktár - az eszelős bérleti áraknak és a kereskedők egymást kiszorító taktikájának voltak köszönhetők.
Kényszerű bennlakók
A Magyar Királyi Államrendőrség 1881-ben 777, 1900-ban 2223, 1910-ben 2872, 1920-ban 4533, 1930-ban 5795, 1932-ben pedig 5813 embert foglalkoztatott. A detektívek száma a kezdeti ötvenről erre az időpontra 4062-re nőtt.
Az egyenruhások által kiadott évkönyvekből kiderül, 1890-ben 157, 1900-ban 111, 1910-ben 169, 1920-ban 851 (!), 1930-ban 479, 1932-ben pedig csak 197 halálos baleset történt Pesten és Budán.
Régen is számos eset maradt felderítetlenül (zárójelben a sikertelen nyomozások száma): 1890-ben 7020 (1851), 1900-ben 14 850 (8733) 1920-ban 52 647 (38 250), 1930-ban 39 317 (9479) 1932-ben pedig 56 325 (20 626) ügyben indult eljárás. Akadt olyan esztendő (1920), amikor 58 143 lopást, 12 258 orgazdaságot, 276 ember- és gyermekölést jelentettek be a polgárok.
Az állapotok természetesen a zavaros viszonyok miatt fajultak el - tegyük rögvest hozzá, öt év múlva már sokkal jobb volt a helyzet.
(Folytatjuk)
Lázin Miklós András
