"Az órások és a kutató természetbúvárok nagyon jól tudják azt a nagyközönség előtt még ismeretlen tényt, hogy az óráknak legnagyobb ellensége a delejes erő" – írta az 1895-ben negyvenkettedik évfolyamába lépő Vasárnapi Újság 2. száma. A cikk szerzője "a tapasztalati életből" említi föl, hogy "a villamoskocsik vezetőinek és az úri nőknek a zsebórái rendesen rosszul járnak, az előbbieké a villamáram gyakori hatása miatt, az utóbbiaké pedig azért, mert rendesen nagyon közel vannak az aczélrugókkal ellátott vállfűzőhöz." A továbbiakban kiderül, "némely embernek testében is oly nagy a magnetikus erő, hogy órájának mulhatatlanul rövid idő mulva roszúl kell járnia."
A megoldás az írás végére derül ki: e szerint olyan anyagokat kell beépíteni, amelyek fokozottan érzéketlenek a delejességre. Így például "a legczélszerűbb anyag a rugó számára az aczél mellett a palladium. Csakhogy ez meglehetős drága: egy kiló platina 600, arany 1.500, a palladiumból azonban 6-7.000 forintba kerül egy kiló, s egyetlen rugó anyaga is legalább 5 forint árú. A palladium, mely a platinával együtt fordul elő, igen ritka ásvány, csak 1803-ban fedezték föl. E mellett még nagyon nehezen lehet vele bánni... ...Igen természetes, hogy az antimagnetikus óra ennélfogva, ha jó, drága."
(Akkoriban egy jobbféle zsebórát már öt forinttól lehetett kapni. A pénzváltás után másfél és tizenöt korona között mozogtak a kommersz, de megbízható zsebketyegők.)
Ugyancsak a Vasárnapi Újság 2. számban olvashatunk arról, hogy "a ragadozó vadak és kigyók Indiában a mult (azaz 1894-es esztendőben – a szerk.) év folyamán 21.344 embert pusztítottak el, mégpedig a legtöbbet, vagyis 18.540-et a kigyók öltek meg. Hogy állat mennyi esett nekik áldozatul, az teljesen kiszámíthatatlan. Csupán a tigrisek Asszamban és Bengáliában 21.000 állatot emésztettek el; ha pedig párduczok, farkasok, medvék, hiénák és elefántok pusztításait is oda számítjuk, 90.253 állattársunk kivégzése szárad a lelkükön, vagyis 9.000-rel több, mint a megelőző évben. (azaz 1893-ban – a szerk.) Viszont azonban őket is szorgalmasan pusztította az ember. Az indiai kormány ugyancsak a mult évben 117.447 rúpiát (vagyis a mi pénzünk szerint ugyanannyi forintot) fizetett ki jutalmúl a kártékony vadak irtásáért. Az ilyen elejtett vadak között volt tigris 1.267, párducz 4.088 és kígyó 117.120."
(Folytatjuk)
Lázin Miklós András
