Eddig ugyanis az állam tartozott az állampolgároknak, akik nyugdíjas éveikre gyűjtöttek pénzt, és ez a pénz állampapírokban volt, a követelést ezek az értékpapírok testesítették meg. Mostmár az állampapírok nincsenek, de az állam ehelyett átvállalta, hogy az állampolgároknak nyugdíjat fizet. Azaz az explicit államadósság csökkent, de az implicit cseppet sem változott, csak mostmár nem állampapírokon keresztül tartozik az állam a polgároknak (leendő nyugdíjasoknak), hanem egy ígéreten keresztül, az ígéret: lesz nyugdíjatok. Ez nem államadósságcsökkentés, hanem a jövő, a megtakarítások felélése.
Egyetlen szempontból védhető az egész: az ígéretet (majd kaptok rendes nyugdíjat) sokkal könnyebb lesz a jövőben megszegni, mint az állampapírokat vissza nem fizetni. Az ígéret megszegésének sokkal enyhébb következményei vannak, mintha nem fizetjük ki az állampapírtulajdonosokat. Az ígéret természetesen meg lesz szegve, komoly nyugdíjra senki nem számíthat a jelenleg magyar demográfiai helyzetben. Tudja ezt a kormány is, de mint tudjuk, a külcsín, különösen a tőkepiacokon, igen sokat számít: ha ennek köszönhetően a befektetők elhiszik, hogy Magyarország adóssághelyzete jobb, akkor az a társadalom számára valóban hasznos. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy a nyugdíjak államosítása a valós adósságot nem csökkenti. Nem más ez, mint optikai tuning.
Orbán-féle optikai tuning
Orbán Viktor a jövő héten bejelentést tesz. Nagy meglepetés nem lesz, elmondja majd, hogy négy százalékponttal csökken az államadósság, ugyanis a nyugdíjpénztári vagyonból származó államkötvények visszakerültek az állam tulajdonába, és ennyivel kevesebb az állam tartozása. Ez fantasztikus hír, és első ránézésre tényleg úgy tűnik mintha csökkenne az államadósság, pedig dehogy.
