1870 telének egyig hideg napján az egyik neves pesti ügyvédnek furcsa látogatója érkezett. Az idegen némi szabódás után előadta, hogy ő egy igen előkelő breslaui (ma Wroclaw) bankárcsalád sarja, aki - némileg megszorulva - hozzányúlt a pénzintézet betéteseinek kamatához.
Miután az ügy kipattant, az ügyfelek természetesen feljelentették, s így ő menekülni kényszerült. A család - nem akarván szégyenben hagyni rossz hírbe keveredett, s bűnvádi eljárás alá helyezett tagját - természetesen összefogott megmentéséért, ám amíg a szükséges összeget előteremtik, tanácsosabbnak látta elküldeni a megtévedt rokont.
VeszélybenÁm főhősünk hiába hagyta el szülővárosát, az ellene kiadott körözés okán nem érezte magát biztonságban, s ezért tovább akart utazni. De mivel nem rendelkezett a szükséges úti okmányokkal sem, így erősen rettegett, hogy a határon lebukik. A pesti ügyvédet is azért kereste fel, mert - mint mondta -, úgy hallotta, hogy nála - megfelelő ellenszolgáltatásért - hamis útlevélhez juthat. A jogtudor természetesen elutasította a feltételezést, s kevés híján kidobta lakásából, ám látva mélységes letörtségét, megsajnálta, s azt tanácsolta neki, költözzön át Budára.
A vendég igen ostobán nézhetett, mire a doktor úr bővebben elmagyarázta a "környülállásokat". E szerint a magyar közigazgatás már akkor sem lehetett valami gyors; így például egy, a breslaui rendőrségtől kiindult megkeresés előbb érkezett meg Isztambulba, mint a Pestié a Duna túlpartjára. A két város ugyanis nem állt igazán jó viszonyban egymással, s ez az akták vándorlási sebességén is látszott.
Vidám napokA pórul járt bankár megfogadta a kapott tanácsot, s Budára költözött. Alig egy hét múlva a rendőrség mellett álló kávéház legnépszerűbb vendége lett, aki rendszeresen együtt biliárdozott a fogalmazókkal, s három hét elteltével már magát a kapitányt is barátai között tudhatta. Egy hónappal később aztán befutott családja jó hírt hozó levele, így már legálisan mondhatott köszönetet ügyvédjének a jótanácsért.
A jogtudor időközben kiderítette, hogy a breslaui igazságszolgáltatás már megkereste a pesti kapitányságot, ahonnan a szükséges adatok felkutatása után átírtak a budai oldalra, hogy emberünk vélhetően ott tartózkodik. Itt annak rendje és módja szerint iktatták az aktát, majd kiadták egy fogalmazónak. Az, miután átolvasta, visszaírt Pestre, a szíves tájékozódás végett a már foganatosított intézkedésekért. S ez, vélhetőleg, így ment volna tovább a végtelenségig, ha nem érkezik meg a felmentő levél.
Évekkel később a pesti ügyvéd utánaérdeklődött egykori ügyfelének: megtudta, hogy igen jóravaló, becsületes ember lett belőle. Még szerencse, hogy e remek karriert nem kaszálta el a magyar igazságszolgáltatás...
Lázin Miklós AndrásMenedzsment Fórum
