Bánd Veszprém közelében található, a nyolcas főúttól puskalövésnyire. A település fölé magasodó dombon szomorkodnak Essegvár tekintélyesnek épp nem nevezhető maradványai. A község nevét az Atyusz nemzetségből származó Bándtól nyerte a XI-XII. század fordulóján. E család 1233-ban birtokát 120 márkáért eladta az Igmánd nembeli Andrásnak – ő lehetett az, aki a vár alapjait lerakta.
Mivel ő később kegyvesztett lett, tulajdonait elkobozták, és csak V. István, IV. Béla fia adta vissza azokat András gyermekének, Miklósnak. Ennek utódja, Lőrinc vajda tovább gyarapította az uradalom területét, amely 1309-ig maradt a família kezén, amikor Lőrinc fia szinte összes javait Lörinte veszprémi ispánra és annak fiaira hagyományozta. Nem sokra rá Lörinte fia, Tamás mester jutott az erősséghez, mert Lőrinc vajda két fia egy felségsértés miatt kegyvesztett állapotba került.
A „balhé” úgy kezdődött, hogy a III. András halála utáni zavaros időkben Lörinte Károly Róbert pártjára állt, ám amikor Kőszegi Henrik kiskirály a vidéket megszállta, Essegvárat is bevette, s az ott elfogott Lörintét lófarokhoz kötve addig hurcolta föl-alá, míg az kiszenvedett. Miután az uralkodó visszafoglalta, Lörinte fiainak adta az erődöt – a viszály pedig ezek között robbant ki. Volt közöttük egy leány, bizonyos Fruzsina, aki maga mögött tudva Mária királyné pártfogását, rokonait kizárta a várból. Ezt az érintettek nem tűrték, s pert indítottak – ám közben Fruzsina Rátóti Tamás fia János felesége lett, és a birtokot e famíliának óhajtotta átjátszani. Ez azonban nem sikerült, mert Zsigmond király e családot az erőd használatától eltiltotta. Végül a király, megunva a hosszúnak ígérkező pert 1401-ben elvette tőlük Essegvárat.
(Folytatjuk)
Lázin Miklós András
