Habár egyértelmű, hogy túl pesszimista voltam a tőkepiacok kilátásaival kapcsolatban (azonban - hála az óvatosságnak és kockázatkezelésnek - ezt a tévedést sikerült jelentősebb veszteségek nélkül megúszni), a szektor jövőjével, a szabályozás növekedésével, a csökkenő megtérüléssel kapcsolatban úgy gondolom, igazam volt*:
"Most jobban szét kell választani a két bankmodellt, sokkal nagyobb tőkét kell előírni a bankoknak. A felügyeleteknek, jegybankoknak ki kell dolgozniuk a kockázati modellek ellenőrzését. Biztos vagyok benne, hogy tíz év múlva jobb lesz a bankok szabályozása, mint most, és emiatt kisebb kockázatot fognak hordozni. Olyan szigorú szabályozást kell megalkotni, amelytől ugyan kisebb lesz a bankok profitja, de a rendszer sokkal kevesebb kockázatot rejt. A következő három év azzal telik majd, hogy a politikusok ütni-verni fogják a bankárokat, akik próbálnak védekezni, és a végén – szép lassan – valahogy megállapodnak. Ez folyamatos harc lesz. A bankárok visszavonulóban lesznek, mert nagy lesz rajtuk a nyomás. Ha belegondolok, hogy mi történne Magyarországon, ha a devizahitelek miatt tömeges csődök következnének be a magánszektorban, akkor biztos, hogy az emberek haragja elsősorban a bankokra irányulna. Nyilván ennek az lesz a következménye, hogy a politikusok megpróbálják visszafogni a bankokat. A kölcsönös megállapodás révén kialakulhatnak az új rendszabályok, amelyek reményeim szerint kitartanak 30-40 évig."
//www.mno.hu/portal/624107
Nos, az új rendszabályok még nem alakultak teljesen ki, de látszik a fő irányvonal: magasabb tőkemegfelelés, nagyobb adóztatás, a kereskedelmi és befektetési banki funkció különválasztása, alacsonyabb profitabilitás. Tisztára ugyanaz zajlik le, mint az 1929-33-as Nagy Válság után, amikor a Glass-Steagall törvény kettéválasztotta és újraszabályozta a banki szektort, aminek következtében az évtizedekre közmű jellegű és biztonságos lett. Ebből is világosan látszik, hogy a hosszabb távú gazdasági folyamatok elemzéséhez, megértéséhez, esetleg előrejelzéséhez nagyon fontos a gazdaságtörténet ismerete. Érdemes az elmúlt 100-200 év (és nem csak amerikai!) gazdasági, tőkepiaci múltjának megismerése. Ráadásul rendkívül érdekes is, így amellett, hogy jól szórakozunk, még egy csomó hasznos információt is kapunk.
Például tudhatjuk, hogy a jelenlegi deleveraging, azaz hitelundor vagy hitelvisszafizetési fázis nem valamiféle csoda, volt már több ilyen is a történelemben, például az 1873-93 közötti időszakban (a híres gründolási láz kifulladása után), 1929-49 között illetve 1990 óta Japánban. Tudhatjuk, hogy ezek a folyamatok lassan mennek, jellemzően jópár, de gyakran 10-20 évig is eltartanak, és deflációs nyomás, alacsony kamatszint, gyenge növekedés jellemzi.
De tudhatjuk azt is, hogy mindig van egy "emerging" világ, egy nagynövekedésű, hatalmas lehetőségekkel kecsegtető, de mindemellett rendkívül ciklikus, erősen boom-bust jellegű régió/ország, például az 1700-as évek elejétől vagy 100 éven át a brit gyarmatbirodalom, az 1800-as években és különösen annak második felében egyre inkább az USA, az 1950-es évektől 80-as évekig szenzációsan növekvő Japán, később a szélesebb ázsiai térség, ma elsősorban Kína. De láthattunk már vagy 6 Latam fellendülést és válságot is. Miért írok most erről? Mert az alapblognak (www.alapblog.hu) újabb sztárvendég adott interjút (mfor.hu szerk: Még gyengébb forintot vár a nemzetközi befektetési guru), Marc Faber, aki azt mondta a bankszektorról:
El kell fogadni, hogy a bank nem egyszerű piaci szereplő, hanem intézmény, társadalmi felelősséget felvállalni köteles intézmény.Tehát: a bankokról totálisan le kell választani a befektetési bank funkciót, a pénzintézet nem viselkedhet többé úgy, mint egy hedge fund, vagy akármilyen pénzkezeléssel foglalkozó alap. Takarékbankokká kell visszaalakulniuk a főbb bankoknak. Ez a tiszta rész. Ennek aztán semmi köze sem lehet a jövőben a leváló, a spekulációval is foglalkoztatható befektetési bankokhoz.
Többet nyújtunk, mint egy hagyományos kereskedési rendszer
Azt gondolom ezzel teljesen egyet lehet érteni, ráadásul a Nagy Válság után ez már egyszer megtörtént a bankokkal. Akár tetszik akár nem, a bankok valószínűleg közmű-szerű intézményekké alakulnak át, azonban az ide vezető út eléggé rögös lesz. Valószínűleg a következő évtizedben nem a bankszektorba kell majd fektetni annak, aki jól akar járni. Éppúgy, ahogy ezt már a múltban is láthattuk...
*Persze én is tudom, hogy nincs annál szánalmasabb, mint amikor valaki önmagát idézi :)
