Természetesen az információ egyáltalán nem új, de a trendek mégiscsak elgondolkodtatóak. Magyarországon (éppúgy ahogy a világ más részein is egyre inkább) kezd kialakulni a részvényekkel szembeni apátia. És ez természetes is, hiszen mi másra számíthatnánk: a kis/közepes magyar részvények 2004 óta nominálisan nulla százalék hozamot generáltak, és a BUX is alulteljesítette a banki hozamokat. Miért venne bárki részvényt, amikor 8%-ot kap a bankban, biztosan? Miért kockáztatna? A fejlett országokban még rosszabb a helyzet: aki ebben az évezredben részvényt vett, aligha van pluszban: 2000-ben az S&P, a DAX és a Nikkei is jóval feljebb volt mint most (habár pár feltörekvő ország tőzsdéje jól hozott, de abba meg jellemzően senki nem fektetett az időszak második felét/végét kivéve). 3,5,10 éves távokon is a nominális hozamok csapnivalóak, bőven alatta vannak a kötvényekkel elérhetőnek. A lakosság pedig mindig a múltbéli hozamokból indul ki, mondjanak neki bármit, és ennek megfelelően adja a részvényeket. Rájöttek, hogy ez rossz üzlet, nem lehet rajta keresni, felejtős.
A helyzet nagyon emlékeztet a 2001-2002 közötti magyar állapotokra, amikor brókercégek vonultak ki, részvényalapokat zártak be, a megmaradtakban alig volt pénz, a részvényeket pedig igen olcsón osztogatták - mégsem kellettek senkinek. Érdektelenség volt, mivel az előtte lévő évek volatilitása, számos sokkja és gyenge hozamai elfordították a befektetőket a hazai tőzsdétől.
10 éve az általam akkoriban kezelt részvényalapban kevesebb, mint 300 millió forint volt, és senki nem akart a magyar részvényekre szót fecsérelni sem, miközben igen olcsón lehetett jó cégeket vásárolni. A következő 5 évben az alap megháromszorozta a befektetők pénzét, mert a részvények olyan komoly árfolyamemelkedést kezdtek, hogy nehéz volt olyan papírt venni, amelyik nem emelkedett - aki az alapból vett 2002-ben, közel éves 25% hozamot ért el 5 éven át! Ám a befektetők még ekkor sem áramlottak tömegesen: 2007 elejére még mindig csak alig több, mint 2 milliárd forint vagyon volt az alapban (mivel az eredeti 300 millióból lett 900 millió, ezért csak 1,1, milliárd forintnyi új pénz jött be). A befektetői szkepticizmus folytatódott - a nagyon jó teljesítmények ellenére.
És mint az jellemző, a befektetők a trend legvégén kezdtek áramlani: 2007 elejétől 2008 tavaszáig majd 9 milliárdosra hízott az alap az új befektetők beáramlása miatt: mire a megtakarítók elhitték, hogy valóban jók a részvények, már vége is lett a trendnek, és jött 2008 hatalmas sokkja.
Miért írtam ezt le? Azért mert azt gondolom, hogy ami a hazai értéktőzsdén zajlik, az rossz a brókercégeknek, rossz a kibocsátóknak, rossz az alapkezelőknek, de kiváló lehetőséget teremt a megtakarítóknak. A részvénypiaccal szembeni averzió megágyaz a későbbi fellendülésnek. Hosszabb, 3, de inkább 5-10 éves távon éppen az ilyen (adott) piactól való elfordulás teremti meg a lehetőségét annak, hogy olcsón vegyünk eszközöket. Van amikor ez az eszköz kötvény, van amikor ingatlan, van amikor külföldi értékpapír, vagy akár termőföld. Most a hazai (elsősorban kisebb-közepes) részvényekben kezd megteremtődni az a hangulat és az az értékeltség, ami megalapozhatja a következő évek kiemelkedő hozamait. A medvepiacok nem hirtelen érnek véget, hanem lassú agóniával, szkepszissel, kifenekléssel. Egy ilyen zajlik éppen Magyarországon is, a tőzsdén. Sajnos nem tudom meddig tart (2001 közepén is azt gondoltam, hogy a vége felé járunk, de az áremelkedés még 2 évig nem indult el), de az érték kezd megteremtődni a magyar részvényekben, és ez megteremti a jó hozamok alapját...
