Mint korábban leírtuk, a rómaiak viszonylag későn vették át a már jóval előttük használt fémpénzérméket, de utóbb annál nagyobb sikerrel verték őket. A darabok idővel egyre kevesebb ezüstöt tartalmaztak; különösen a Pun háborúk idején ugrott meg az infláció, hiszen a hatalmas anyagi veszteséget csak a fizetőeszköz folyamatos davalválásával tudták ellensúlyozni. Szakemberek szerint ez volt a történelem első, ismert és dokumentált inflációja.
A római pénzrendszert Augustus császár (Krisztus előtt 63- Kr. u. 14) alakította át, amikor tiszta arany-, ezüst- és rézérméket, illetve új adókat vezetett be. Mindez nem tartott sokáig, hiszen utódja, Néró újra hígabb alapanyagot használt – s ezt a gyakorlatot a sorra következő uralkodók is átvették.
Vélhetően mindenki kitalálja, mi lett a mértéktelen devalváció végeredménye: az érmék ezüsttartalma Dioclecianus császár tróna lépése előtt előtt elérte mélypontját: csaknem fél százalékra esett. A római birodalom lassú haldoklása, majd összeomlása (476) egyben az ókori pénzügyi rendszer kimúlását is jelentette.
Zárásként pedig nézzünk meg itt egy, az ókorban kedvelt ételt, amely egyben pompás exportcikk volt. Igaz, nem biztatnánk senkit arra, hogy kipróbálja, mert a modern ember gyomra borítékolhatóan nem venné be ezen antik csemegét. Azt, amelyet ostiai garumként emlegettek szerte a világbíró római birodalomban, s nem utolsó sorban első osztályú pénzforrást jelentett a császárságnak.
Gargilius Martialis a következőképp írta le a garum készítési módját: végy egy csomó jó zsíros halat (például szardíniát) és egy 26-35 literes edényt. Ízesítésül száraz fűszernövények kellenek, melyeknek jó erős aromája van. Ilyen a kapor, a koriander, az édeskömény, a zeller, a menta vagy az oregano. Ezeket rétegesen tedd az edény aljára. Majd tégy rá egy réteg halat, s ezt fedd be két ujjnyi sóval. Ismételd meg ezt háromszor, amíg az edény teli nem lesz. Tedd ki mindezt a napra, s hét napig álljon. Aztán húsz napig naponta kevergesd.
Egy másik recept szerint: a halak belső részeit (a beleket is!) tedd egy edénybe, és sózd meg. Vegyél kis halakat (a legjobb a bűzöslazac, a sprottni, farkashal), azokat is sózd be, s tedd az edénybe. Rázd össze, majd erjeszd a napon. Miután csökken a hőség (valószínűleg hónapokkal később!), nyomj egy erős fonott kosarat a halasedénybe. A kész garum átszűrődik a kosáron, s egy csuporral lemerheted.
A bithyniaiak így készítik: a legjobb sprottniból készül, de lehet még farkashal vagy makréla is. Keverd ezeket össze, és tedd egy teknőbe. Dobj egy modius halra két sextarius sót. Óvatosan keverd össze. Majd egy este fedd be, s aztán tedd ki a napra 2-3 hónapig. Néha rázogasd meg.
Jó étvágyat e kiváló exportcikkhez!
Lázin Miklós András
Menedzsment Fórum
