Múlt számainkban beszámoltunk arról, hogy a fogadó rendkívüli népszerűségnek örvendett. Köszönhető volt mindez a jó konyhának, a megszokott és biztos üzletvitelnek, az olcsó áraknak - s nem utolsó sorban a teljes diszkréciónak. Ez utóbbi különösen a bukott forradalom után volt fontos, amikor mindenütt rendőrspiclik és provokátorok nyüzsögtek.
Számos asztaltársaság verődött itt össze az idők folyamán: politikusok, művészek adtak egymásnak randevút, többek közt Ráth Károly, Királyi Pál, Lendvay Márton vagy Vas Gereben.
Wimmer Antal tulajdonos 1857-ben borversenyt hirdetett oly módon, hogy vidéki vendégeivel felhozatta saját termésű nedűiket. A győztest saját pénzén reklámozta - azzal a feltétellel, hogy az neki adja el meglévő készletét. Így természetesen mindenki jól járt.
Jelentős vonzereje volt az Arany Sasnak a zene is: a kor leghíresebb cigányprímásai húzták a talpalávalót. Minden muzsikusnak külön rajongótábora volt, amelyek gyakorta kötöttek fogadást kedvencükre. A szerencsejáték tárgya általában egy-egy nóta minőségi elhúzása, vagy adott mennyiségű dal egy szuszra történő eljátszása volt.
A műintézmény számos tulajdonos kezén ment keresztül: Wimmert Kommer József követte, akinek idővel rokona lett hazai vendéglátásunk egyik legnagyobbika, Gundel János.
A fogadót végül a folyamatosan növekvő város falta fel: az egyre nagyobb és szebb házak mintegy elnyomták azt. Nehezebb lett a behajtás, a szomszédok morogtak a főzéssel járó füst és a nagy vendégjárás miatt. Az egyemeletes sárga házat 1893-ban csákányozták el. Hajdani vendégei, az írók és a költők a lapok hasábjain állítottak emléket az Arany Sasnak. Helyén az Országos Kaszinó épült fel, ám annak közönsége már más közegből került ki...
Lázin Miklós András
Menedzsment Fórum
