A magyar lakosság az 1936/37-es gazdasági évben 889.613, míg az 1935/36-osban 893.224 mázsa cukrot fogyasztott el. A gyárak 1935-ben 7,8, egy esztendő múlva pedig kilencmillió mázsa répát dolgoztak fel.
Kormányzati nyomás
A plusz 1,2 millió mázsából 0,8 igen súlyos terhet jelentett az üzemeknek, mert az ebből előállított édességet csak export útján, igen nyomott áron tudták értékesíteni. A firmák természetesen nem voltak kötelesek átvenni a termelőktől az alapanyagot, ám erre a Pénzügyminisztérium és a kormány "finoman" kényszerítette őket.
A hajdani viszonyok megértéséhez tudni kell, hogy ekkoriban egy külön, úgynevezett nemzetközi cukoregyezmény szabályozta a külpiacot. A megállapodást 1937 elején írták alá Londonban – az okmányt részünkről dr. Hirsch Albert, a Magyar Cukorgyárosok Egyesületének elnöke látta el kézjegyével.
A hajdani jeles szakember hazatérte után úgy nyilatkozott a sajtónak, hogy a szerződés a fennálló helyzetet stabilizálja, azaz alig változtat a termelők és fogyasztók helyzetén az egyes államokban, s így a "börzét" megóvhatja az összeomlástól. Fontos közbevetni, hasonló céllal kötötték 1931-ben az úgynevezett Chadbourne-egyezményt, ám azon a kor három legnagyobbja, a Szovjetunió, az USA és a Brit Birodalom nem vett részt.
Cukorkvóták, cukorexport
Az 1937-es konvenció előírta az egyes tagoknak az exportálható kvótákat - illetve ahogy eleink mondták: quótákat. Eszerint Hollandia jávai gyarmataival együtt 1,05, Kuba 0,940, Csehszlovákia 0,250, a Szovjetunió 0,230, Német- és Lengyelország 0,120-0,120, míg hazánk 0,04 millió tonnára volt jogosult. A szervezetben huszonegy állam vett részt, amelyek együttes kontingense elérte a 3,6 millió tonnát. Az öt esztendőre szóló szerződés 1937. szeptember elsején lépett életbe.
Nem mellékesen érdemes áttekinteni a mellékelt táblázat adatait, amelyből tisztán látható, hogy a magyar cukorexport elég siralmas képet mutatott a harmincas években. A kivitel döntő része Svájcba, illetve Fiumén keresztül Görögországba és Afrikába ment. Az előbbi országból cserében vasércet szállítottunk haza.
S végül zárásként álljon itt a legjelentősebb európai termelők listája, akik 1936-ban 6,74, míg 1937-ben 7,26 millió tonna édességet termeltek. (Elöl az 1937-es, zárójelben az 1936-os eredmények állnak.)
A dobogó első helyén a Szovjetunió állt 2,5 (2,1), őt követte Németország 2,215 (1,804), Franciaország 0,950 (0,870), Csehszlovákia 0,770 (0,710), Lengyelország 0,560 (0,458), Anglia 0,420 (0,572) és Olaszország 0,350 (0,331) millió tonnával. Hazánk 0,120 (0,144) millió tonnás teljesítményével megelőzte Írországot 0,090 (0,097), Romániát 0,077 (0,072) Danzigot 0,012 (0,009) és Finnországot 0,010 (0,011).
(Folytatjuk)
Lázin Miklós András
Menedzsment Fórum
