//www.portfolio.hu/vallalatok/penzugy/az_amerikai_bankok_szabotaljak_a_fed_uj_programjat.172873.html
"a Fed igyekezetét az amerikai bankok továbbra is relatíve magas jelzáloghitel-kamatokkal tompítják"
A történet lényege az, hogy hiába csökkennek a másodpiaci jelzáloghozamok, a gonosz bankok nem hajlandóak olcsóbban adni a hitelt, inkább bezsebelik a többletprofitot. Nézzük mi is a helyzet: Az USA-ban augusztusban átlagosan 3,6%-os (!!!) kamattal lehet felvenni 30-éves rögzített kamatozású jelzáloghitelt, miközben a 30-éves államkötvények hozama ebben a hónapban 2,6-2,9% volt. Azaz a lakosság - egyéb feltételek, pl. jövedelem, önrész, stb. teljesítése esetén - kevesebb, mint 1%-ponttal magasabb hozamon vehet kölcsön pénzt, mint az állam.
Lássuk hogy néz ez ki Magyarországon? A magyar kötvényhozamok 7% körül vannak, a forint alapú jelzáloghitelek kamatai pedig 12%-on, legalábbis az otthonteremtő hitelek kamatszintje nagyjából ennyi (támogatás nélkül) - ráadásul az ennek való megfelelés sokkal szigorúbb, mint az amerikai jelzáloghitelek esetén. Mi az oka, hogy Magyarországon a bankok csak ennyivel drágábban hajlandóak hitelezni jelzálog-alapon, miért van 5 százalékpont különbség az állampapírok hozama és a jelzáloghitelek kamata között?
Ráfoghatnánk az egészet a magas forrásköltségekre, az állam által generált kiszorítási hatásra, a bankok mohóságára és még számos tényezőre is, de véleményem szerint a legfontosabb nem ez. A jelzáloghitelek kamatszintje sok országban azért van nagyon közel az állampapírok hozamszintjéhez, mert a jelzáloghitelezés BIZTOS befektetés. Egyrészt van mögötte egy mozdíthatatlan eszköz, másrészt nemfizetés esetén ezt az eszközt a hitelező könnyen és gyorsan el tudja venni, azaz érvényesíteni tudja jogait, nem lesznek nagy hitelezési veszteségei. Így nyugodtan mer viszonylag olcsón kölcsönt folyósítani jelzáloghitelként, mivel tudja, hogy a veszteségének kockázata nagyon kicsi - pláne ha az önrész nem túl alacsony. Ebben az esetben a fedezet értéke még a lakáspiac áresése esetén is magasabb lesz, mint a hitel nagysága.
Ezzel ellentétben Magyarországon, és számos más K-EU országban, a bankok számára kiderült, hogy a fedezet gyakran csak virtuálisan létezik számukra: igaz, hogy a jelzálog be van jegyezve, de kilakoltatási jogukat korlátozzák, vagy ha végre érvényesíteni is tudják a követelésüket, akkor is évekig tartó herce-hurca és jelentős költségek árán sikerülhet ez. Ennek megfelelően mifelénk a jelzáloghitel egyáltalán nem alacsony kockázatú, hanem kifejezetten magas, mert probléma esetén a veszteségek nagyok lehetnek, és a pénzhez jutásig évek telhetnek el.
Ugyanez a probléma más szektorokat is terhel: a hihetetlenül hosszú bírósági átfutási idők, a hatalmas költségek, a lassú végrehajtási eljárás, a szabályozói akadályozások miatt a vállalkozások is éppígy csak nagyon óvatosan, komoly fedezetek kérése mellett mernek egymással szerződni, mert tudják, hogy a szerződések gyakorlatilag betarthatatlanok, probléma esetén a jogi költségek és legfőképpen az elvesztegetett idő miatt hatalmas veszteségeket szenvedhetnek el. Ellentétben USA-val, ahol vállalati csődök esetén is gyakori, hogy a hitelezők gyorsan megkapják követelésük legalább egy részét, vagy a vállalat gyors átszervezése során tulajdonosokká válnak, a hazai csődeljárások esetén a hitelezők jellemzően alig kapnak valamit. Ez pedig természetesen a vállalati hitelköltségeket és hitelhezjutási lehetőségeket drágítja és a gazdasági tranzakciós kockázatokat növeli.
Egyértelmű, hogy olcsóbb hitelezés nélkül nem lesz gyors kilábalás a hazai gazdaságban, de ha a kormányzat azt szeretné, hogy legyen olcsó hitel és pörögjön a gazdaság, akkor tudnia kellene, hogy ahhoz nem az állami bankokon, erőszakosan lecsökkentett alapkamaton, vagy magyar "QE"-n keresztül vezet az út, hanem a jogi rendszer nagymértékű reformján:
Amíg a jogos követeléseket, szerződéses kötelezettségeket nem lehet villámgyorsan, problémamentesen és olcsón érvényesíteni, addig a hazai gazdasági fejlődés jóval alacsonyabb lesz, mint lehetne.
