A huszadik század fordulója előtt hat esztendővel nyitotta meg Philadelphiához címzett kávéházát Veress Pál a mai Alagút utcában, az OTP helyén állt ház aljában. A vendéglátóegység azért nyerte el az amerikai város nevét, mert a tulajdonos onnan kapott legutoljára hírt legjobb barátjáról, s így kívánt emléket állítani neki.
Ady is be-betért
A bolt kiválóan ment, így nem csoda, hogy számtalan ember pályázott rá. Veress végül hosszas unszolásra 1905-ben eladta azt Szabó Sámuelnek, aki viszonylag sokáig, 1924 végéig vezette.
Döntően tisztviselők, a közeli hivatalok alkalmazottai jártak ide, hétvégén pedig csöndre vágyó polgárcsaládok ücsörögtek az asztaloknál. Idővel ez lett a Budai Sakkozó Társaság és a Biliárd Kör hivatalos helyisége. A nevesebb viadalokat még fél évszázad múlva is emlegették a háborút túlélt környékbeliek.
Számos író és művész is megfordult errefelé - közülük az egyik legnevesebb Ady Endre volt, aki gyakorta reggelig is elüldögélt egymagában. Mikor pedig elfáradt, a kártyaszobában összetoltak neki néhány széket, s azon pihent pár órácskát.
A Philedelphia másik „nevezetessége” Szabó Dezső író lett, aki innen címezte gyújtó vagy lemondást tükröző írásait. A tollforgató női bámulói gyakorta a nagy, széles az ablakon át másztak be hozzá, hogy autógrammot vagy dedikálást kérjenek.
A kávéház főnyereménynek is beillett: Szabó Sámuel két házat vett belőle, ám mikor elkezdték bontani a Tabánt, lassan, de biztosan tönkrement. Fia arrébb újra próbálkozott, ám amit elért, azt a háború, majd az államosítás semmissé tette.
Kávéház a híd lábánál
A Tabán közelében, egészen pontosan annak szélén állt egykoron az Erzsébet-híd Kávéház. Valamikor a XX. század elején nyitott ki – kezdetben diákok és kispénzű egyetemisták látogatták, ám idővel itt alakult meg az Élet Asztaltársaság. A kompániát többek mellett Kosztolányi Dezső, Juhász Gyula, Török Gyula és Kárpáti Aurél alkotta. A konyha is jó volt, hiszen azt Márk Károly, a neves gasztronómiai szakember vezette.
Amikor a Tabán e részét 1933-ban nekiálltak bontani, a tulajdonos elérte, hogy az ő háza haladékot kapjon. Ám azzal tisztában volt, a hagyományos, kávéházi világ ideje leáldozott, így jobb híján zenés mulatóvá alakította üzletét. A firmának otthont jelentő hajlékot végül 1940-ben bontották le.
Ha a mából visszanézünk, láthatjuk, jó időben lépett le a színről ez a vendéglő, hiszen a háború úgy is elpusztította volna. Így legalább annyi öröme volt a tulajdonosnak, hogy a főváros némi megváltást fizetett a veszteségért...
Lázin Miklós András
Menedzsment Fórum
