A Városban négy Macellumot, azaz bevásárlóközpontot tartottak számon. Az első a Forum északi oldala mellett jött létre a Krisztus előtti harmadik században. Ez Titus Livius szerint Kr. e. 210-ben leégett, ezt újíttatta föl utóbb, Kr. e. 179-ben M. Fulvius Nobilior, aki az általa is építtetett Basilica Aemilia északkeleti sarka mellett új épületegyüttest emeltetett. Ez egy régi halpiacot és a forum cuppedinist, illetve néhány egzotikumot áruló üzletet olvasztott egybe. Ez a Macellum egy kör alaprajzú központból állt, amit aprócska alapterületű boltok kereteztek. Az üzletház bejáratát fauces Macellinek nevezték, ehhez egy rövid utca, a Corneta vezetett fel a Via Sacráról. Az üzletház épületei közül néhányat elbontottak a császárfórumok kialakításakor.
A második a sorban a Macellum Liviae volt, ami az Esquilinuson állt és Augustus építtette. A feleségéről nevezte el, Kr. e. 7-ben nyitotta meg kapuit a nagyközönségnek. Sokáig bírta, mert egy irat szerint 364-ben, illetve 378-ban felújították. A bevásárlóközpont maradványait a porta Esquilina mellett tárták föl: a romokból tudható, hogy egy nyolcvanszor harminc méteres nyitott udvarból állt. A terület déli része a III. század elején a környező magánházak kárára terjeszkedett – ismerős kép ez a mából.
A harmadik a Macellum Magnum volt. Ez a Caelius dombon épült, Nero avatta fel 59-ben. Régészek úgy vélik, a mai San Stefano Rotondo környékén lehetett. Egy kupolás központ körüli oszlopcsarnokhoz két kör alakú "áruház" tapadt. Még az ókorban elbontották és helyén a IV. században valamilyen középületet húztak föl – talán piacként. Ezt alakította át Simplicius pápa (468–482) a San Stefano templommá. Az eredeti Nero-féle épületből egyedül a travertin alapok maradtak meg, a kerítések falának egy része, valamint az oldalsó oszlopsor nyolc pilasztere.
A negyedik macellum Traianus császár forumát zárta le: hat szintes volt. Legalul gyümölcsöt és virágot, az elsőn olajat és bort, a másodikon és a harmadikon ritka fűszereket és más egzotikumokat árultak. A negyediken osztották a polgároknak az állami gabona, olaj és pénzadományokat míg az ötödiken a halárusok kínálták ezerféle herkentyűiket. A tengeri és édesvízi lények a saját gusztusuknak megfelelő, színültig töltött medencékben fickándoztak egészen addig, amíg a polgár ki nem választotta a neki tetsző jószágot. A vizet külön vezetékekkel hozták a helyszínre. A ma is látható romokat nézve hihetetlennek tűnik mindez – pedig a régészek igazolták, hogy mindez egy cseppet sem mese.
(Folytatjuk)
Lázin Miklós András
