Mint azt legutóbb megírtuk, Zsigmond király, megunva Essegvár vélt vagy valós birtokosainak vitáját, egy felségsértési ügy felelevenítésével magához ragadta az erősséget. A vár 1410-ben Rozgonyi István bakonyi ispán igazgatása alatt állt, aki talán zálogban is bírta. Ez nem nagy csoda, hiszen Zsigmond folyamatos pénzzavarral küszködött.
A XV. században a Rozgonyi és az Essegvári család birtoka volt. Albert király halála után, 1440-ben a Garai, Szécsi és Czillei liga hívei ostrommal bevették. Ám a lázadókat Ulászló seregei meghódolásra kényszerítették, így azok kénytelenek voltak visszaadni Essegvárat a fentebb említett két famíliának.
Az Essegváriaknak a siker a fejébe szállt, s megújították régi perüket, hogy kitúrják a nemszeretem szomszédot - mire a király 1450-ben az erősségben bírt részüket elvette, és azt Rozgonyi Jánosnak adományozta. Ez a megoldás, értve alatta a felsőbbség beavatkozását, már ismerős lehet, hisz Zsigmond is hasonló módon óhajtotta a problémás helyzetet rendezni. V. Lászlótól 1457-ben Újlaky Miklós kapta ajándékba - akit vélhetően megszállt a Szentlélek, mert 1472-ben önként lemondva az erődről, annak kulcsait Essegvári Györgynek küldte el.
A falak vélhetően 1552-ben, Veszprém török ostromával párhuzamosan dőltek össze. Az akkori (vagy későbbi) pusztítás oly jól sikerült, hogy néhány év múlva már csak használhatatlan romként utalnak rá az oklevelekben. Utolsó említése 1641-ből való, amikor Dömölki András (vélhetően a zavarosban halászó új tulaj) fölháborodottan tiltakozik a megyénél, hogy őt Gorop Ferenc nagyprépost eltiltotta a maradványok használatától. Lehet, holmi rablótanyát akart ott Dömölki berendezni...
Lázin Miklós András
Menedzsment Fórum
