Tavaly december közepén nagy csinnadrattával jelentette be a nemzetgazdasági miniszter és a Bankszövetség elnöke, hogy sikerült kiegyezni az elmúlt évek konfliktusai után. A megállapodás egyik része volt, hogy 2013-tól felére csökken, majd 2014-től megszűnik a korábbi bankadó. Akkor még nem volt szó tranzakciós illetékről és hasonló finomságokról. Idézzük talán a megállapodási jegyzőkönyv preambulumát:
"TEKINTETTEL ARRA, hogy a Felek egyaránt elkötelezettek az ország pénzügyi stabilitásának és a pénzügyi közvetítő rendszer stabilitásának megőrzése iránt, továbbá,
TEKINTETTEL ARRA, hogy a Felek egyaránt elkötelezettek a lakossági deviza-jelzáloghiteladósok helyzetének tehermegosztáson alapuló könnyítése iránt, továbbá
TEKINTETTEL ARRA, hogy a Felek egyaránt elkötelezettek a magyar gazdaság fellendítése iránt, aminek feltétele a magyar vállalkozások hitelhez jutása a pénzügyi közvetítőrendszer aktív szerepvállalása mellett, továbbá
TEKINTETTEL ARRA, hogy a pénzügyi közvetítőrendszer aktív szerepvállalásának szükséges feltétele a kiszámítható szabályozási környezet, illetve a pénzügyi közvetítőrendszer tehervállalási képességének figyelembe vétele, továbbá
TEKINTETTEL a Kormány és a banki közösség közötti folyamatos párbeszéd fenntartásának fontosságára,
a Felek az alábbiakban állapodtak meg"
Ennek az öt pontnak a többségét a kormány szerdán egyetlen mozdulattal nekifutásból rúgta fel azzal, hogy bejelentette: mégis marad a teljes összegű bankadó, ráadásul duplájára emelik a tranzakciós illetéket, amit a pénzügyi szektor majd úgysem tud áthárítani. Így 2013-ban összesen ez a két tétel mintegy 350 milliárd forinttal terhelheti meg a bankok kasszáját (230 milliárdnyi tranzakciós illeték+120 milliárdnyi bankadó). Márpedig a válság előtti békeidőkben is mindössze 2005 és 2007 között volt ennél magasabb a teljes magyar bankrendszer nyeresége.
Vagyis a jelek szerint a kormánynak csak addig volt fontos a bankrendszer stabilitása és a kiszámítható gazdasági környezet, amíg nem kellett megint valahonnan pénzt csapolnia, most éppen a "gonosz brüsszeli diplomaták rosszindulata és kettős mércéje" miatt. Innen kezdve nem számít az, mit ígértünk tíz hónappal ezelőtt, más célok vannak, változtak az idők. Szerintem ezt az eljárást nyugodtan lehetne elrettentő példaként tanítani az iskolákban bevezetett erkölcstan órákon a szavahihetőség címszónál.
Az más kérdés, hogy ugyanebben a tavaly decemberi megállapodásban a bankrendszer is tett vállalásokat például a végtörlesztés és a gyűjtőszámlák veszteségeinek megosztásával kapcsolatban. Most ők is elkezdhetnének izmozni, hogy akkor holnaptól nincs több gyűjtőszámla, és bíróságon hajtják be a végtörlesztés minden veszteségét az államon, ha már egyszer semmis a tavalyi megállapodás. És ezzel nem a bankoknak akarok tippeket adni, egész egyszerűen az üzleti világban egy kétoldalú szerződés egyoldalú felmondása így működik. És azt az évi 350 milliárdot sem azért sajnálom, mert szegény bankoknak nem lesz miből bónuszt fizetni. Sokkal inkább azért, mert ennek az egésznek az árát a magyar gazdaság fogja megfizetni. Hány szakembernek kell még elmondania ahhoz, hogy a kormány is elhiggye, hogy egy jól működő bankrendszer a jól működő gazdaság alapja?
BK
