Kezdő (start-up), vagy magvető (seed) korban lévő innovatív vállalkozásoknak legfőbb gondja a pénzhiány. A megoldást egy kockázati tőkebefektető bevonása jelenti a vállalkozásunkba, amely felgyorsíthatja az elindulást. Érdemes figyelembe venni, hogy a kockázati tőkeberuházás során a befektető tevékenysége általában nem merül ki kizárólag a tőke biztosításában, hanem gyakran részt vállal a vállalkozás irányításában is. Azonban nem a magas osztalék elérése a célja, hanem a vállalat minél gyorsabb fejlődése, értéknövekedése, hiszen az ő haszna a tőkerész későbbi eladásában, vagy vállalat tőzsdére vezetésében rejlik.
Kétféle befektetési társaságot különböztet meg a szakma aszerint, hogy a vállalkozás mely időszakában fektet be. A klasszikus, de immáron kevésbé gyakori kockázati tőke, a vállalkozás magvető szakaszában invesztál, míg a fejlesztési tőke a már működő, érettebb életkorban lévő cégeket segíti. Az előbbi viszonylag kis befektetéssel nagyobb kockázatot vállal, de a haszna is nagy lehet, ha jól kivitelezik a projektet. Az utóbbi nagyobb volumenű, megfontolt beruházás biztos haszonnal. Kockázati tőke alapok/társaságok különböző pénzügyi intézmények, nyugdíjalapok, alapítványok, biztosítók illetve magánszemélyek tagságából állhatnak. A különféle pénzügyi társaságoknak is vannak saját alapjai, amelyeknek célja, hogy az anyacég számára új technológiákat hozzanak, vagy új piacot teremtsenek. Üzleti angyalnak hívják azt a tehetősebb magánszemélyt, aki önállóan fektet be.
A kockázati tőke beruházásainak sikertörténete a hetvenes években kezdődött az Egyesült Államokban, a Szilícium-völgyben. Az akkoriban még kezdő, vagy magvető korban lévő informatikai cégek tervei túlzottan merésznek bizonyultak a bankoknak, viszont néhány tőkealap észrevette a bennük rejlő lehetőséget és a segítségükre sietett. Az eredmény sikerességét nem szükséges bemutatni, a Szilícium-völgy attól kezdve nemzetközileg is követendő példává vált. Azóta az amerikai bankok bátrabbá váltak, úgyhogy az üzleti angyalok a háttérbe szorultak, ráadásul az elemzők szerint ők is egyre kevésbé vállalják fel a kockázatot.
Hazánkban a rendszerváltás után jelentek meg az első külföldi tőkét mozgósító befektetők. Az azóta eltelt időszakban elemzők szerint, mintegy 1,2 milliárd dollárnyi külföldi kockázati tőke áramlott a magyar vállalkozásokba.
Az alapok és a külföldi üzleti angyalok sikerei azonban nem indították be a hazai befektető-jelöltek kedvét. Szakértők szerint ennek több oka van. Egyfelől a befektetők szerint kevés az igazán jó ötlet, illetve még kevesebb a jó üzleti tervvel alátámasztott projekt. A másik oldalról az innovatív ötlettel rendelkező magvető korban lévő vállalkozások nem népszerűek a tőkebefektetők körében, a magas kockázat miatt.
Azok a cégek, melyek megerősödtek, elérték az életképes kort inkább banki hitelhez, pályázati támogatáshoz nyúlnak. A kilencvenes évek közepén gyakran az is előfordult, hogy egész egyszerűen nem találkoztak a két fél képviselői. Ennek áthidalására manapság internetes portálok, különböző fórumok és rendezvények működnek, ahol elsősorban a támogatást igénylő projektek kerülnek bemutatásra.
Elemzők elmondása szerint a kockázati tőkebefektetések különböző szektorok közötti megoszlásában a hazai piac hűen követi az európait. A dotcom lufi 2001-es kidurranása óta 2006-tól újra előtérbe került az internetes technológiával foglalkozó vállalkozások támogatása. Népszerűek a szoftverfejlesztő cégek, és az egyre emelkedő árak miatt, a megújuló energiaforrásokat célzó projektek is. Az egészségügy és a gyógyszeripar is részesül némi támogatásból, de például a filmiparból szinte teljesen hiányoznak az üzleti angyalok. Magyarországon az uniós pályázatok segítségével megépülő technológiai parkok immár közelebb hozzák egymáshoz a feleket, így a befektetők közvetlenül szemezgethetnek a különféle ötletek és projektek között.
