3p

Az mfor.hu Mesél a múlt című sorozatában ezúttal a harmincas évek csődjeit vesszük górcső alá. Írásunkból kiderül, egyes években a vállalatok ezres nagyságrendben jelentettek fizetésképtelenséget. Természetesen e héten is lesz találós kérdés...

Bezárt a gyár... (Mfor-montázs)

A nagy gazdasági világválság jelentős hatással volt a kereskedelmi élet alakulására. Jól mutatja ezt a váltóóvások számának alakulása: 1931-ben például 179 ezer ilyen eset fordult elő, amelyek együttes értéke megközelítette a 124,823 millió pengőt.

Egy esztendő múlva már „csak” 107 ezer óvást nyújtottak be 70,846 millió pengő értékben. Egy évre rá 59 ezer és 38,849 millió, míg 1936-ban 35 ezer és 18,056 millió pengő volt e két mutató.

Nehezen normalizálódott a helyzet

A fizetésképtelenséget tekintve ugyancsak elszomorító képet kapunk: 1930-ban 2.208 vállalatról jelent meg ez a kellemetlen hír, a passzívák együttes összege pedig meghaladta a 121 millió pengőt. Egy év múltán már közel háromezer firma dobta be a törülközőt, s a veszteség elérte a 146 millió pengőt.

Csak az összehasonlítás végett érdemes közbevetni: az uralkodó nélküli Magyar Királyság éves költségvetése ekkortájt egymilliárd pengő körül alakult - azaz igen jelentős értékről volt szó.

A gazdasági helyzet javulásával párhuzamosan 1932-ben 1.226-ra apadt a „tönkindex”, az elveszett pénz pedig 64 millió pengőre mérséklődött. A kortársak által hőn óhajtott javulást az 1933-as esztendő hozta el: ekkortól ugyanis a háború kitöréséig évente négy-hatszáz cég jelentett fizetésképtelenséget, míg a passzívum húszmillió pengő körül hullámzott. Ez a helyzet az akkori értékelés szerint a „Nagy háború” előtti nyugodt és normális viszonyokra emlékeztetett.

Elvitte őket a nyár

Érdekes képet kaphatunk, ha végigböngésszük a hajdani adatsorokat. Ezekből kiviláglik, 1934 és 1937 között a legtöbb vállalkozás a nyári hónapokban dobta be a törülközőt. A november ugyancsak vészes időszaknak számított - 1937-ben például tizenegy firma „adta meg magát” a sorsnak.

Ugyanakkor figyelemreméltó, hogy a nyári „tönkcsúcs” idején az összesített veszteség messze alatta maradt a télinek. Gondolunk itt arra, hogy például az 1936-os év júniusában bedőlt kilenc vállalat részvényesei és tulajdonosai mindössze 0,9 millió, míg a decemberi hat cégé 2,3 millió pengőt bukott.

Egy év múlva júliusban hat üzem 1,1 millió, míg decemberben öt firma már 2,7 millió pengőt nyelt el. E folyamatot egyébként a kortársak sem értették, s mindenféle tarka magyarázatokat ötlöttek ki megoldásként.

(Folytatjuk)

Lázin Miklós András

Menedzsment Fórum

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Előfizetőink máshol nem olvasott, higgadt hangvételű, tárgyilagos és
magas szakmai színvonalú tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Korlátlan hozzáférést adunk az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz is, a Klub csomag pedig a hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmazza.
Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!