Mind a lapunk hasábjain (már ha egy netes oldal esetében nem túlságosan képzavaros ilyet írni), mind vendégként követtem az elmúlt hat évben a Torkos csütörtököket. Borítékolható, hogy időnként az én választásom volt szerencsétlen, de az utóbbi években többször találkoztam e marketingakció negatív üzenetével, s a vendéglátós szakma nem arról győzött meg, hogy a magyar gasztronómia olyan "haj de jó". Igaz, a korábbi keserű tapasztalatok inkább abból fakadtak, hogy egy-egy étterem rácsodálkozott, milyen, amikor telt ház van, és a konyha meg a személyzet "nem bírja a tempót". Így vagy az étel nem volt elég meleg, vagy a fél este a várakozásról szólt. Egy alkalommal szembesültünk csupán azzal, hogy a más napokon jóval szélesebb választék, hirtelen tizenegynéhány ételre redukálódott, ami elvileg a koordináló Magyar Turizmus szabályai szerint nem megengedett. (Miután ez egy ÖNKÉNTES MARKETINGAKCIÓ, amihez minden étterem jól felfogott érdekéből csatlakozik, vagy marad ki abból, feleslegesnek gondolom azt a vitát, hogy féláron ki lehet-e hozni nyereségesen egy-egy adag ételt.)
A 2012-es Torkos csütörtökön azonban a magyar vendéglátóipar megadta mindazt, amiért sokan elátkozzák itthon e szektort. A budajenői Tante étterem jóvoltából – jónéhány más csalódott vendéggel együtt – azt üzenték a vendéglátósok, hogy:
- nem érdekli őket a gasztronómia - nyilván mással nehéz magyarázni, hogy a marhahús helyett csirkét adnak félig átsütve,
- nem érdeklik őket a játékszabályok – az egyébként átlagos árak hip-hop csillagászatiak lettek az esemény jóvoltából; a karácsony környékén például 900 forint alatt kínált halászlé 2000 forint fölé ugrott, de más ételek is a budapesti topéttermek áraival versengtek,
- és nem érdekli őket a vendég, hiszen amikor szerettük volna nézeteltérésünket az egység vezetőjével tisztázni, a felszolgáló ugyan elment, hogy szóljon neki, de visszajöttekor közölte, hogy jelenleg nincs az étteremben.
Szóval kedves magyar vendéglátósok, köszönöm, hogy lúzernek nézik a vendéget, és a 80-as éveket (a legszebb NDK-s balatoni időket) idézve csak a lehúzásig jutnak el.
Azoknak a vendéglátóiparban dolgozóknak, akik valóban magukénak érzik a szakmájuk fejlődését, - és megbecsülését jelezném, hogy ne nálam, hanem az említett étterem vezetőjénél (és a szakma más lejáratóinál) reklamáljanak.
Király Béla
