Konkrét fejlesztési tervei voltak a Lemmaco Kft.-nek, melyhez forrást kereset a vállalat, mondta el Jankó Gábor ügyvezető, a pályázatuk története kapcsán. Ennek során vizsgálták a saját erőforrásokat éppen úgy, mint a hiteleket, de természetesen lehetőségként szóba került a pályázat is. Miután megvolt a terv, a cégvezetés úgy döntött, hogy a közel 190 millió forintos beruházást két szakaszra bontja. A legfontosabbnak ítélt fejlesztéseket mindenképpen meg kívánták valósítani, amit saját forrásokból is elő tudtak volna teremteni. A második ütem pedig opcionális volt, úgy tervezték, hogy csak akkor valósítják meg, amennyiben lesz rá keret.
Mint a vezető elmondta, a pályázatra mint eszközre tekintettek, mely segíti céljaik megvalósítását, ám a lényeg a vállalkozás terveinek véghezvitele, azt kívánták a középpontba állítani, és azon nem kívántak változtatni, "csak hogy nyerjenek".
Miután a cégnek nem volt komoly tapasztalata, a vállalat tárgyalni kezdett pályázatíró cégekkel. Korábban ugyan a Széchenyi-terv idején megpróbálkoztak egy gépbeszerzési kiírással, amelyről forráshiány miatt lemaradtak, ám ez nem szegte kedvüket. A tanácsadó cég kiválasztása jó döntésnek bizonyult, Jankó Gábor elmondása szerint ugyanis a projektet segítő Magyar Pályázatkészítő Iroda olyan tapasztalatokkal rendelkezett, mely komoly segítséget jelentett.
Mint a Lemmaco vezetője elmondta, meglátása szerint a pályázatírás komoly szakmává vált, ahol azért a kóklerek is próbálkoznak, ám a felkészült vállalatok ismerik a döntéshozók gondolkodásmódját, a pályázatok sajátosságait, a dokumentálással kapcsolatos tudnivalókat. Segítséget tudnak továbbá nyújtani mind a formai kérdésekben, mind a tartalmi elemeket illetően, ahogy a fenntarthatósági jelentés készítésében is.
A pályázat megírásában ugyan a műanyagipari cég is komoly feladatokat vállalt, ám a tanácsadók is kivették a részüket. A harmonikus együttműködés során ugyanis a pályázatírók "megtanulták" a céget tisztában voltak a termékkörtől a piaci viszonyokon át minden szükséges információval, és a két fél így együtt gondolkodva tudta megírni a pályázatot.
A pályázat kis zökkenővel, de befutó lett, az első körbe ugyanis - mivel az ország egyik legfejlettebb régiójában működnek - nem kerültek be, de a visszamondott projekteknek köszönhetően a megpályázott forrásra végül szerződést kötöttek velük.
A nehézségeket illetően a Lemmaco vezetője azt mondta, hogy a bürokratikus módszerek a piacorientált cégek számára valószínűleg furcsák lesznek - ők például immár három vaskos dossziét töltöttek meg a pályázathoz kapcsolódó anyagokkal -, ám tapasztalata szerint a hivatalnokok is folyamatosan rázódnak bele a pályázati rendszerbe. Erre példaként Jankó Gábor azt említette, hogy az ő projektjük első fele sokkal döcögősebb volt, akár a szerződést, akár a szakaszhoz kapcsolódó beruházások dokumentációjának ellenőrzését, a jóváhagyásokat vagy a kifizetést illetően. A második szakaszban azonban már jóval nagyobb rugalmasságot, gördülékenyebb ügymenetet tapasztalt.
Ami a pályázati pénzhez kapcsolódó önrészt és az utófinanszírozás kapcsán történő "megelőlegezést" illeti, a vezető szerint ezzel semmiféle probléma nem volt. Igaz - teszi hozzá a cégvezető -, a cég régóta jó kapcsolatot ápol a számlavezető bankjával. Meglátása szerint a jelentős hazai kereskedelmi bankok felkészültek, a pályázati termék- és szolgáltatásaik megfelelőek, így valószìnűleg, ez az utolsó, ami miatt egy-egy megalapozott pályázati projekt elcsúszhat.
