x
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc előtt épített hazai vasutak a hatalmas forgalom és az alacsony színvonalú karbantartás következtében az 1850-es évek közepére jelentősen elhasználódtak.
Hogy a pályák tulajdonosaként fungáló bécsi kormányzat elkerülje a fenyegető csődöt, 1854-ben a hálózatot átadta a nevével ellentétben magánkézben lévő Császári és Királyi Szabadalmaztatott Államvasúti Társaságnak. A sors furcsa fintora, hogy az "Osztrák Államvasutak" volt a hazánkban megtelepült első jelentős francia vállalkozás, hiszen a cég a párizsi székhelyű Credit Mobilier bankház tulajdonában állt.
Csábító üzleti lehetőség
Nos, e tarka nevű és eredetű csoport 200 millió frankot fizetett be a bécsi államkasszába, így érthető, hogy mielőbb viszont kívánta látni pénzét. A firma részvényesei részletes számításokat végeztek: ebből kiderült, hogy a Nyugat-Európában megindult agrárkonjunktúra "kiszolgálása" jelentős üzleti haszonnal kecsegtet. Emlékeztek arra, hogy a napóleoni háborúk során, a kontinentális zárlat idején a vén földrészt elárasztották a jó minőségű és olcsó magyar mezőgazdasági termények. Emellett különösen nagy súllyal esett latba, hogy az Alföldön két-három héttel korábban volt aratás, mint Nyugaton.
Első lépésként Győr és Bécs között szándékoztak pályát építeni, mivel a hajók többsége idáig járt. Az ország szívéből szállított gabonát kezdetben Komáromig vagy Gönyűig hozták, majd ott a Duna szeszélyessége és sekélysége miatt átpakolták a laposabb fenekű burcsellákba. Ezek vitték Győrig, ahol egy 1846-ban készült statisztika szerint négyszáz hajótulajdonos, fuvaros és szekeres élt a "gabonából".
Győzött a birodalmi igazság
Nos, mikor híre ment, hogy az "osztrákok" vasutat akarnak építeni, a győri polgárság felhördült. Felháborodásuk érthető volt, hisz egyrészt munkájuk került veszélybe, másrészt eddig viszonteladóként akkor dobták piacra a gabonát, amikor a legmagasabb árat kérhették érte.
A nem kívánt konkurencia megfékezésére először hagyományos eszközöket vettek igénybe: rábeszélték a Győr környéki birtokos parasztokat, ne adják el földjeiket a társaságnak – ám ez a vállalatot kevéssé hatotta meg, s nemes egyszerűséggel kisajátította az érintett gazdák szántóit. Vesztésre álló eleink ekkor perre vitték az ügyet. Úgy hitték, az érvényes törvények alapján csak nyerhetnek – ám csalódniuk kellett.
A szabadságharc leverését követően ugyanis a magyar jogot hatályon kívül helyezték, s helyette a birodalmi "igazság" lépett érvénybe. Ennek egyik eleme volt az 1854-ben kiadott új "Engedélyezési törvény", amelynek értelmében az, aki az előmunkálati engedély, a kész tervek, valamint a vasútvonal nyomvonalának kijelölése birtokában megkapta a vonal építésére a jóváhagyást, az egyben a kisajátítás jogát is elnyerte.
A győri atyafiak természetesen fogcsikorgatva fogadták a döntést, s egyéb megoldás híján a nemzeti sérelmek újabb elemének tudták be veszteségüket...
Lázin Miklós András
Menedzsment Fórum
