Szomjas ember anno Budapesten sokféle forrásból csillapíthatta igényeit. Akadtak közkutak bőven, de friss Duna vizet is ihatott, ha úgy hozta kedve, s épp a közelében zörgött tova egy-egy hatalmas hordóval megkoronázott kordé. A nedű nem volt drága: puttonyonként és emeletenként egy-egy krajcárt kóstált. Ha valaki meredek utcai budai házzal bírt, az még egy krajcárnyi felárt fizetett a szamár és a szekér "avulásáért."
Másik népszerű közszolgáltatás volt a favágóé, aki feleségével vagy segédjével vállalta a tűzrevaló összeaprítását. A meszelők ugyancsak nagy népszerűségnek örvendtek: különösen tavasszal tűntek föl a színen, s a polgárok elsősorban kamráikat bízták rájuk. Bár akkoriban lényegesen kevesebben konyítottak a közegészségügyhöz és az orvosi tudományokhoz, annyit azonban a legbutább háziasszony is tudott, hogy a frissen fehérre mázolt éléstárban nem vernek tanyát a rovarok és a mindenféle penészgombák.
A gyorséttermi funkciókat a lacikonyhások töltötték be, akik mellett általában a borárusokat is megtalálhattuk. Eleink módfelett szerették a sült húsokat, a flekkent és a kolbászokat,a leveseket és a pörköltet. A jóféle torokolaj is szépen fogyott a számtalan kioszkban. A bort és a pálinkát a Buda környéki gazdák adták el a kereskedőknek, akik szép haszonnal értékesítették a lakosságnak.
A régi újságok karikaturistáinak kedvelt figurája volt az olasz gesztenyesütő, aki pajkos megjegyzésekkel igyekszik elcsavarni a gyanútlan leányok fejét. Hogy ez mennyi esetben sikerült, nehéz lenne megítélni, ám annyi bizonyos, a XIX. Századi Budapest erkölcse messze alulmúlta a mai viszonyokat. Elegendő csak arra utalni, hogy a Magyar utca legtöbb épülete akkoriban nem egészen azt a célt szolgálta, mint manapság. (Magyarán mondva kuplerájok voltak.)
A kíntornás ugyancsak mindennapi jelensége a régi fővárosnak, akárcsak telente a jeges, aki az előkelőbb házaknak, belvárosi paloták tulajdonosainak kínálta portékáját. A régi mélypincék bizonnyal sokat tudnának mesélni arról, miféle étel és italneműket tároltak méhükben a két század fordulóján.
Lázin Miklós András
Menedzsment Fórum
