Ahogy az korábbi cikkünkből már kiderült, Dobogókő rendezésére pályázatot írtak ki. A cél egy olyan üdülőhely létesítése volt, ahol a pihenésre szolgáló kis- és közepes szállodák, szanatóriumok és magánnyaralók is jól megférnek egymás mellett.
A megsárgult dokumentumok szerint eleink a terület beépítését oly módon kívánták megoldani, hogy az kirándulási és turista célokra is vonzó legyen, s lehetőséget biztosítson a téli sportok űzésére. A jelentősebb kilátó irányokban az utaknak nyolc méter szélességet jelöltekk ki, a főutaknak tizenöt, a mellékutcáknak pedig nyolc métert. A hármas községi határ és a menedékház közti peremen víztornyot óhajtottak fölhúzni, amelyet egyúttal kilátóhelyül is szántak.
A hotelek és szanatóriumok részére ötezer, a kisebb szállodáknak és magánnyaralóknak legkevesebb háromezer négyzetméternyi területet terveztek. A hétvégi pihenést szolgáló telkeknek minimum 1500 négyzetméteresnek kellett lenniük. A legkisebb telekszélességet is előírták: ez negyven és huszonöt méter között változott.
Rigorózusan meghatározták, az egyes földdarabokon mekkora házat lehet felhúzni: a szállodák, szanatóriumok és villák tulajdonosai legfeljebb tíz, a hétvégi telkek birtokosai pedig öt százalékát építhették be. Az eredeti tervekben templom és paplak is szerepelt, valamint teniszpálya, autóparkoló és egy kisebb, kétszáz négyzetméter vízfelületű strandfürdő.
A pályázatra huszonnégy mű érkezett: a Fővárosi Közmunkák Tanácsa (FKT) hármat díjazott, hatot pedig megvásárolt. Ezek mindegyike értékes elgondolásokat tartalmazott, amelyek a végső tervben is helyet kaptak.
A közmunkatanács a városias kialakításra szánt területek rendezését 1940. február 20-i ülésén fogadta el, míg az építésügyi szabályzatot június 18-án hagyták jóvá.
(Folytatjuk)
Lázin Miklós András
Menedzsment Fórum
