A vasút 1142 kilométeren közlekedik a nyugat-kínai Qinghai és Tibet fővárosa, Lhasa között, s hatalmas jelentősége van a gazdasági és szociális fejlődés szempontjából. A tengerszint feletti 5000 méteren közlekedő szerelvényekből egyedülálló panoráma nyílik a tibeti felföld jeges csúcsaira. Számolva a zord körülményekkel, a kabinokban mesterséges nyomás van és lehetőség kínálkozik oxigénmaszk használatára is. Az erős UV sugárzás ellen kétrétegű ablakok védenek.
A Xinhua hírügynökség szerint a vasút 2010-re megduplázhatja Tibet turizmusból származó bevételét, csökkentheti a szállítási költségeket, s kiemelhet 2,8 millió embert az elszigeteltségből - írja az enn.com.
A "fekete nap"
A kritikusok "fekete napnak" nevezték az első járat beindítását, szerintük az új vonal hosszútávon veszélyt jelent a tibetiek kultúrájára, mely a hagyományok tiszteletén és a buddhista hiten alapul. Ezenkívül a vasút veszélyeztetheti a környezetet is, néhány tudós úgy véli, a sínpályán közlekedő szerelvények környzeti hatása hozzájárulhat a globális felmelegedéshez. A tibeti kormány elmondta, már megtették az első lépéseket a környezet megóvására.
