Novemberben nyitottad a könyvesboltodat, és ezzel egyidejűleg létrehoztad a kiadódat is, mindkettőt Libertine néven (ez a szabados francia megfelelője – a szerk.). Nem próbáltak lebeszélni róla?
Vegyes volt a reakció. Nagyon sokan támogattak, és persze voltak, akik óvtak ettől a lépéstől. A klasszikus ellenérvekkel: most nincs pénz könyvre, és amúgy is, az irodalom nem jó biznisz.
Pedig az! Pár éve csináltam erről egy körképet, amiből kiderült, hogy bár a gazdasági válság idején volt egy nagyobb megtorpanás, de azután magára talált ez a szektor, sőt, folyamatosan nő.
Én is így látom. Egyre népszerűbb az olvasás, akár azt is mondhatjuk, trendi lett. Az emberek posztolnak arról, mit olvastak, hogy tetszett. Még a fiatalok körében is így van, akik azért elképesztően más világban nőttek fel, mint például én. Olyan kész vizuális kultúrát kapnak már pici koruktól, hogy nehéz őket rávenni arra, hogy valamit betűkből építsenek fel a saját fantáziájukban. Szóval külön jó látni, ha egy fiatal jön be a könyvesboltba. Egyébként, ha a számok mást mutattak volna, akkor is megcsinálom. Amit a fejembe veszek, azt végig is viszem.
Egy régebbi beszélgetésünkben mesélted, mennyire tudatosan készültél a tévézésre, és nemcsak úgy általában, hanem egészen konkrétan az RTL Klub Híradóját céloztad meg, és lám, már hetedik éve ott vagy!
Huszonöt évesen kerültem oda. Elképesztő érzés volt, de mindent meg is tettem érte, végigjártam előtte a szamárlétrát. Kommunikáció szakos egyetemistaként jelentkeztem a szegedi tévéhez. Eleinte amolyan mindenesként foglalkoztattak, de hamarosan lehetőséget kaptam hírolvasóként is, és egy életre beleszerettem ebbe a világba.
Az adásra való felkészülés már akkor is rengeteg elfoglaltsággal járt, azt se tudom, hogy jutott időd egyáltalán olvasni, de ami ebből kinőtte magát, az valami egészen elképesztő! Te gondoltad volna, hogy ez lesz belőle, amikor először kiírtad: Nincs Időm Olvasni Kihívás?
Á, dehogy! Mindig imádtam olvasni, és mivel valóban kevés időm volt a munkám mellett, igyekeztem minden üresjáratot kihasználni, vagyis állandóan volt nálam egy könyv, és akár három percre is elővettem. Akik ezt látták, azoktól egyre gyakrabban azt hallottam, hogy ő is szeret olvasni, de nincs ideje. És a sokadik ilyennél elhatároztam, hogy megmutatom, mindenkinek van ideje! Akkoriban volt divatban a jeges vizes kihívás, és innen jött az ötlet, hogy én meg egy ilyet csinálok. De nem volt vele semmi extra célom vagy tervem, csak annyi, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy mindenkinél lehetnek lopott percek, amikor olvashatunk. Ebből lett aztán a Van időm olvasni csoport, ahol ma már harmincötezren vagyunk! Sajnos egyre kevesebb időm jut arra, hogy személyesen válaszoljak minden posztra, kommentre – ebben nagyon lelkes és hozzáértő admintársaim segítenek –, de azért aktívan részt veszek a csoport életében. 2017-ben indultunk, hamar lett igény találkozókra, amiket megszerveztem, szereztem szponzorokat – helyszínre például –, de ha nem sikerült, én finanszíroztam a rendezvényt. Hívtam vendégeket, mentünk vidékre. Nagyon klassz volt olyanokkal lenni, akikkel közös a szenvedélyünk. Ez most a járvány miatt szünetel, de ha visszakapjuk a régi életünket, hatalmas fesztivált fogok csinálni. Nagyon hiányzik ez az élő kapcsolat. Talán valahol tudat alatt ez is egy ok volt arra, hogy megnyissam a könyvesboltot, hogy legyen egy hely, ahol találkozhatunk. És találkozunk is, mert a NIOK (Nincs Időm Olvasni Kihívás – a szerk.)-tagok szép számmal jönnek, még vidékről is.
Azért nézzük a köztes lépéseket is, vagyis hogy hogyan lett egy kihívásból könyvesbolt és kiadó?
A Libertine-t sok más lépés megelőzte. A misszióm – hogy minél több ember olvasson minél többet – egyre fókuszáltabbá tett, mindig ráakadtam valami újdonságra. Ilyen volt például az irodalomterápia. Nyilván mindenki érzett már olyat, hogy egy könyv, egy fejezet, de akár csak két sor is átsegítette egy fájdalmas helyzeten, megoldást hozott egy problémára, vagy éppen megváltoztatta az egész életét. Én magam nagyon sokszor átéltem ezt, ezért boldogan fedeztem fel, hogy létezik olyan segítő foglalkozás, hogy irodalomterapeuta. Rögtön beiratkoztam a képzésre, elvégeztem, és lettek ilyen csoportjaim. Szerintem egészen fantasztikus, gyengéd módja az önismeretnek. Alig várom, hogy újra indulhassunk, ha feloldják a szigorításokat.
A misszióból valahogy küldetés lett. Izgatott minden, ami könyv: hogy kerül a boltokba, miért olyan a papír, milyen a tördelés, milyen egy nyomdagép. Jött hát egy újabb posztgraduális képzés: könyvmenedzsment. Ezt tavaly végeztem el, és már közben éreztem a késztetést, hogy szeretnék egy saját kiadót és hozzá egy könyvesboltot.
Nem féltél attól, hogy telített a piac, hogy válság van, hogy nem tudsz tévésként és könyvesként egyformán jól teljesíteni?
Egyiktől sem féltem. A piac mindig fel tud venni minőségi, jó dolgokat, és hiszek abban, hogy ahogy én ezt megálmodtam, az minőségi és jó. Válság. Nos, igen, ez kétségtelenül érvényes, de! Történetesen a művészeti ágazatok talán egyetlen nyertese ebben a helyzetben az irodalom. Sokat vannak otthon az emberek, és szerencsére olvasnak. Nyilván vannak, akiknek most nem telik új könyvekre, de számos regény olvasható ingyenesen a neten. És hogy helyt tudok-e állni mindkét fronton? Elcsépelt, de tényleg arra van időnk, amire szeretnénk. Én egy precíz, alapos ember vagyok, úgy érzem, jól tudom tervezni a napjaimat, eddig még egyik helyről se jött panasz.
Otthonról se?
Dehogy! A párom, Bence mindenben támogat. Sőt! Maximálisan partner volt abban, hogy létrejöjjön a Libertine. Ezt a helyiséget is ő találta például. Pont erre sétáltunk, amikor meglátta a kiadó táblát, és azt mondta, szerinte ez tökéletes lenne boltnak. Másnap már hívtam is a tulajdonost.
Egészen varázslatos hely! Számtalanszor csodáltam ezt a magasföldszinti kis teraszt a kocsimból, amikor épp itt kaptam pirosat. Olyan titokzatosnak tűnt…
Nem te vagy az első, aki ugyanezt mondja, hogy állt a pirosnál, és nézegette. Tényleg van valami egészen különleges varázsa. Nem volt egyszerű menet, mert ez eredetileg lakás és üzletté kellett nyilváníttatni, de kijártam.
Azon túl, hogy elképzelted az arany létrát, a berendezést, fejben leválogattad a könyveket, gondolom, kellett egy üzleti terv is.
Ebben is szerencsém volt, mert Bence közgazdász, szóval, amikor előálltam a terveimmel, ő előállt a számokkal. És úgy láttuk, érdemes belevágni.
Üzlettársad is?
Nem, megtartottam magamnak. Ez lelkileg fontos volt nekem – a nevemet a viseli kiadó és a bolt is –, és pénzügyileg se kellett mást bevonnom, mert ez bérlemény, nem voltak óriási kiadások. Így hitelre se volt szükségem, ami induló vállalkozásnál nem mindegy…
A kiadó se igényelt befektetőt?
Ez egy olyan üzleti modell, ami teljesen új a piacon, de szerintem működőképes. Legalábbis egyelőre úgy tűnik.
Elárulod, miben más?
Nagyon nem szeretnék beszélni róla, de például az egyik alappillére, hogy a kiadó saját szerzőinek könyveit csak itt az üzletben vagy a webshopban lehet kapni. Nem küldjük be nagy láncokba, ezért ugyanis ötvenöt százalékot kellene adnunk, én pedig úgy gondoltam, abból inkább nyitok a kiadóhoz egy könyvesboltot, és fizetem a munkatársaimat, a bérleti díjat.
A szerzőnek ez megéri? Talán többekhez jut el, ha országosan terjesztik a műveit.
Volt már olyan, hogy megijedtél egy bolt kínálatától? Hogy azt se tudtad, melyikhez nyúlj, és végül könyv nélkül jöttél ki? Velem számtalanszor előfordult. Itt viszont csak olyan könyvek vannak, amelyeket személyesen kedvelek. Egy jó részét már olvastam, a másik fele a listámon van. Tematizálva rakjuk ki őket, ezért, ha odanyúlsz valamelyikért, egy hasonlót fogsz találni mellette. De visszatérve a saját szerzőkre: mi azt minden platformon reklámozzuk, hogy az ő könyveiket csak nálunk lehet megvásárolni. Míg egy nagy láncban talán sosem kerül olyan polcra a regénye, ahol észreveszik. Ugyanis például a kiemelt elhelyezésnek is ára van. Nálam figyelmet és személyes marketinget kap. És ne felejtsük, hogy van mellettem egy harmincötezres tábor olyan emberekből, akiknek talán fontos a véleményem, figyelnek az ajánlásaimra.
Az első szerződ, az első saját kiadású könyved Peller Mariann regénye, a Végtelen kísértés. Őt hogy találtad?
Azt éreztem, fel kell hívnom. Aznap volt a szülinapja, de nekem erről fogalmam se volt, én csak azt kérdeztem: „Nincs kedved írni egy regényt, a te spiritualitásod mentén?” Mire azt felelte: „A háromnegyede kész.” És pont ilyen flottul ment a közös munka végig. Álomszerű volt, nagyon remélem, hogy mindenkivel ilyen könnyű lesz majd.
Amikor jöttem, éppen dedikált néhány példányt.
Ilyen kis apróságoktól is mások vagyunk. Ez egy kedves játék, Mariann egy-egy gondolatot is ír a könyveibe, és hisz abban, hogy mindenki pont azt fogja kivenni a kupacból, ami neki való.
Megvan már a következő szerződ is?
Vannak nevek és projekttervek a fejemben. A szívemnek nagyon kedves például a karácsonyra megjelent Időnyerő határidőnapló, ami egyben önismereti utat is kínál, és tele van idézetekkel, miközben alapvetően egy praktikus rendszerező. Nagyon szeretem.
Azt nem tervezed, hogy te is írni fogsz?
Hazudnék, ha azt mondanám, nem fordult meg a fejemben, de egyelőre jobban megy nekem a mentor szerep. Tudok inspirálni embereket, projekteket kitalálni, menedzselni. Most ez izgat.
Kapsz rengeteg kéziratot?
Igen, borzasztóan sokat, és ezúton is bocsánatot kérek, de nem tudom mindet elolvasni. Alighanem erre is fel kell majd vennem valakit.
Odalép hozzánk egy pár, elnézést kérnek, hogy félbeszakítanak minket, de szeretnének néhány szót váltani Ágival, mert imádják a podcastjeit, és ezt mindenképpen el szerették volna mondani. Mint kiderül, Kanadából jöttek, és visznek magukkal jó néhány könyvet is – természetesen Ági ajánlásai alapján. Készül egy selfie is, majd a tulajdonos visszahuppan mellém.
Látod, ezért is vagyok itt a lehető legtöbbet. Én ilyenkor elolvadok!
Akkor franchise szóba se jöhet?
Amit az itt dolgozó kollégáim és én képviselünk, az annyira személyes, hogy egyelőre nem látok magam előtt más Libertine boltokat. De a józan ész nyilván azt diktálja, hogy érdemes megfontolni ezt is.
Két hónap telt el a nyitás óta. Mit mondanak a számok, üzletileg érdemes volt belevágni?
Novemberben már karácsonyra vásároltak a vevőink, aztán volt egy erős decemberünk, és most van egy gyenge januárunk. Tehát egyelőre az év két legszélsőségesebb időszakát kaptuk egymás után. Talán tavaszra, nyárra jobban láthatóvá válik, hogy amit megálmodtam, az álom marad-e, vagy valósággá válik. De azt érzem, jó úton vagyok.
