A HR-szakember számára nincs frusztrálóbb, mint egy olyan jelölt, aki úgy viselkedik, mintha az FBI hallgatná ki. Az igennel és nemmel válaszoló alanyok nem számíthatnak túl pozitív elbírálásra. A stressz ellenére sem szabad elfelejteni, nem kihallgatáson, hanem interjún veszünk részt. Akár tíz percen keresztül is beszélhetünk, ha úgy adódik. Kommunikációs képességeink megcsillantására jó módszer, ha egyik gondolatot átkötjük a másikba, és egymással összefüggő témákról beszélünk folyamatosan: a témáról témára ugrás technikáját a profi szónokok is alkalmazzák.
Egy példa erre:
Kérdező: '..ez a cég története dióhéjban. Sokat fejlődtünk, láthatja, honnan jutottunk el idáig.'
Interjúalany: 'Nagyon érdekes. Már olvastam a vállalatról az interneten, de amit Ön elmondott, új megvilágításba helyezte az egészet. Ön mióta dolgozik a cégnél?'
Kérdező: 'Nagyjából két éve vagyok itt.'
Interjúalany: 'És mióta Ön itt van, azóta mennyit változott a cégvezetés?'
A jó interjúkészítők általában lelkesen válaszolnak. Előfordulhat, hogy a cég képviselője nem bizonyul készségesnek, és nem szívesen válaszol a kérdésekre. Ha ellenállásba ütközünk, érdemes ügyesebben hozzáférni az információhoz: 'Kérdezhetek pár dolgot, hogy kissé tisztábban lássak?' Vagy: 'Éveken át dolgoztam csúcsvezetők mellett, mint tanácsadó. Milyen szintű szakemberek mellett végezném itt a munkám?'
Ez utóbbi kérdés arra is jó, hogy a HR-szakember számára segítsen vizualizálni, hogy dolgoznánk az adott pozícióban. A legfontosabb azonban, hogy ne felejtsük: az interjúvoló félnek is van személyisége, és tekintsünk rá, beszéljünk úgy vele, mint egy másik emberrel.
(Menedzsment Fórum)
A csevegés eldöntheti az állásinterjút
A jelöltek többsége az állásinterjún kizárólag a szakmai témákra koncentrál, és úgy véli, azzal növelik esélyeit, ha jól felkészül a munkával kapcsolatos kérdésekre. Sok esetben azonban döntőek lehetnek a komoly témák közti összekötő beszélgetések.
