Gyorsan visszapörgettem magamban, mikor is voltam újságíróként hivatalos úton külföldön. Annak kapcsán, hogy csütörtökön napvilágra került, az Orbán-kormány független magyar újságírók külföldi útjairól információkat gyűjt. Arra jutottam, hogy a legutóbbi ilyen esemény tavaly szeptemberben volt, amikor a diákversenyünk dobogós helyezettjeivel voltunk Bécsben, az Erste ottani pénzügyi edukációs interaktív részlegén. Előtte, 2016 nyarán a Fundamentával Szlovéniában a magyar céget alapított és az év végén távozott vezér meghívására, azt megelőzően, 2015 novemberében pedig Londonban, a Fidelity által szervezett konferencián hagytam el szeretett hazámat.
Hogy ezek az utak felkeltették-e a megfigyelők ingerküszöbét, azt nem tudom. Mindenesetre a nevem nem szerepelt azokban a jelentésekben, amelyeket a Direkt36 és a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) egy közérdekű adatigénylési per során megszerzett. Akár meg is nyugodhatnék, de azért persze biztosat soha nem lehet tudni.
Mindenesetre az elgondolkodtató, mennyire visszhang nélkül maradt kis hazánkban ez az információ, ami így első olvasatra az 1950-es éveket idézi.
De nemcsak ennek kapcsán jutott eszembe az előző évszázad második világháborút követő sötét korszaka. Hanem az extraprofit-adó apropóján. No nem azért, mintha akkor már ez is lett volna Magyarországon, nem is lehetett, hiszen a rendszerváltásig maga a profit sem létezhetett.
Most viszont már annak extra válfaja is meghonosodott, amelynek megadóztatása – ahogy az várható volt – nagy hullámokat kavart. Hiszen nem csoda, hogy az ellen mind a nyolc érintett szektor képviselői berzenkednek, s az első sokkból felocsúdva már egyre többen nyilvánosan is kifejezték a nemtetszésüket. Köztük a leginkább megsarcolt bankszektor tagjainak érdekképviseleti szerve, a Bankszövetség, amely közleményében azt írta, ellenzi az újabb extra adóterhek kivezetését.
Arra azonban egyelőre nem vetemedtek a bankok, hogy a többszáz milliárd forintos összterhükból akár egy fillért is megpróbáljanak ügyfeleikre áthárítani. Elvileg nem is tehetik ezt meg, miután Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter kilátásba helyezte, figyelni fogják az extraprofit-adóval sújtott szektorok tagjait, s ha áthárításra utaló jeleket találnak, akkor lecsapnak.
E kijelentéskor még nem tudtuk, pontosan hogyan is lehet ellenőrizni azt, hogy a drágítás – amely a mostani, a KSH e hét szerdai bejelentése alapján májusban már kétszámjegyű, egészen pontosan 10,7 százalékos éves inflációból logikusan következhet – részben vagy akár teljes egészében a különadó miatt történt-e. Mint ahogy azt sem, hogyan szankcionálhatja a kormány a „renitenskedőket”.
Pénteken aztán ez utóbbi kérdés megválaszolásához is közelebb jutottunk. A Ryanair ugyanis azt követően, hogy „több mint ostobaság”-nak minősítette a légitársaságokra kivetetett extraprofit-adót, 10 euróval meg is emelte a repjegyei árát – ráadásul visszamenőleges hatállyal.
Nem késett a kormány, pontosabban Nagy Márton válasza. A miniszter fogyasztóvédelmi vizsgálat elrendelését indítványozta annak érdekében, hogy „a kormányhivatal illetékes szervei a fogyasztóvédelmi jogkörüknél fogva alaposan vizsgálják meg és lehetőség szerint akadályozzák meg a légitársaság tisztességtelen eljárását”. Nagy különösen azt tartotta visszásnak, hogy „a korábban eladott jegyekre vonatkozóan a Ryanair már megkezdte ezt a gyakorlatát”.
Kétségtelen, hogy a Fidesz 1991-ben azt vallotta, „a visszamenőleges hatály tilalmának elvét nem szabad átlépni. Ám jól emlékezhetünk rá, kormányra kerülve már nem tartotta magát ehhez az elvhez, különösen a második, 2010-től regnáló Orbán-kormány hozott több visszamenőleges hatályú jogszabályt. Igaz, akkor még Nagy nem volt tagja a kabinetnek, ő csak most, az ötödik ciklusban kapott életében először tárcát.
A Ryanair lépésére adott első reakciók mutatják, működik a kormányzati fortély, miszerint a választási célú kiköltekezés miatt a költségvetésen esett lyukat nem közvetlenül, a polgárokat célzó megszorítások (például adók, illetve az eddigi kedvezmények visszavonása) révén kell betömködni, hanem a bankokat és egyéb vállalatokat kell megterhelni, s ha azok balga módon a különadót továbbhárítják, akkor majd a „zemberek” rájuk lesznek mérgesek. Több ismerősöm is sietett a tudomásomra adni, milyen gaz az ír fapados légitársaság, nem tudván, hogy hasonló adóval már egy sor országban operálnak a cégek, csak azt nálunk még nem rótták ki.
Arra még várnunk kell, hogy megtudjuk, mi lesz az eredménye és a következménye a Ryanair elleni fogyasztóvédelmi vizsgálatnak. Mindenesetre arról az ötvenes évek sötét korszakát groteszk módon visszaadó Tanú című film ugrik be nekem. Jobban mondva a gátőr, Pelikán József lányának elhíresült mondata: „Tetszik tudni az a kérdés, hogy apukával példát akarnak-e statuálni”. Mire Pelikán visszakérdezett: „Micsoda? Halál?” Amire a lány nemes egyszerűséggel csak annyit mondott: „A statuálás a lényeg”.
