Azt hittem, hogy engem a Fidesz és Orbán Viktor már nem tud meglepni. Legalábbis pozitív értelemben. A negatívokból ugyanis annyiban volt már részem, hogy még a példák felsorolása is több cikknyi helyet követelne, a mai ultrarapid, pillanatnyi momentumokat megemészteni képes világban pedig nem tesztelném olvasóink türelmét.
Felteszem, a vájt szeműek ebből a felvezetésből már rájöttek arra, kellemes meglepetés alatt mit is értek. Bingó. A hivatalosan az átláthatóságira keresztelt, tartalma alapján azonban inkább a szlengben találó módon ellehetetlenítésinek nevezett törvényjavaslat legalább őszig történő fagyasztásáról van szó.
Amelyen már több hónapja dolgoztak kormánypárti körökben. Erre mindenekelőtt Orbán két nyilvános megszólalásából lehet(ett) következtetni.
Egyrészt a február 22-ei évértékelőjén elmondottakból, miszerint „Sürgősen megteremtjük az alkotmányos és jogi feltételeit annak, hogy ne kelljen tétlenül néznünk, amint álcivil közéleti szervezetek a szemünk láttára szolgálják ki a külföldi érdekeket, és szerveznek politikai akciókat. (…) Zárjuk el a Soros-hálózat pénzcsapjait, az állami szervek tegyenek eleget szuverenitásvédelmi kötelezettségüknek, az eddigi elkövetőkkel pedig tartassuk be a törvényeket. (…) A birodalom budapesti lerakatával húsvétra végezhetünk is.”
Másrészt a kormányfő három héttel későbbi, március 15-ei, azon nyomban híressé-hírhedtté vált „poloskázós” beszédéből, amely során úgy fogalmazott: „Jön a húsvéti nagytakarítás. Átteleltek a poloskák. Felszámoljuk a pénzügyi gépezetet, amely korrupt dollárokból vásárolt meg politikusokat, bírókat, újságírókat, álcivil szervezeteket és politikai aktivistákat. Felszámoljuk az egész árnyékhadsereget.”
A harmadik árulkodó jelre, vagyis arra, hogy már régóta dolgozhattak a kormánypárti boszorkánykonyhákban, pedig kollégánk bukkant, midőn átböngészte a Szuverenitásvédelmi Hivatal idei kiadási előirányzatait. Azok ugyanis azt tükrözték vissza, hogy a 2024-es évhez képest jelentősen tágult a civil és egyéb szervezetek listázására és a szabad sajtó ellehetetlenítésére készülő hivatal anyagi mozgástere.
Igaz, cikkünk már csak okozat volt az okra: hat nappal korábban, május 13-án az addig szürke eminenciásnak számító Halász János bedobta a közélet átláthatóságáról szóló törvényjavaslatát. Mint amely a szuverenitás védelmére hivatkozva felülírna számos jogszabályt, s azon „külföldi támogatásból közéletet befolyásoló szervezetek” ellen irányul, amelyek veszélyeztetik Magyarország szuverenitását, különösen, ha azt a tevékenységük sérti vagy negatív színben tünteti fel. A célzás csalhatatlanul civil szervezetekre és olyan újságokra vonatkozott, amelyek merik kritizálni a kormányt.
Jogellenes támogatásnak pedig az minősült, amikor egy szervezet külföldi természetes személytől, kettős állampolgártól, más államtól vagy külföldi székhelyű szervezettől elfogad közvetlenül vagy közvetetten például vagyoni hozzájárulást, szolgáltatást, adományt, támogatást, függetlenül attól, hogy azt vissza kell-e fizetni. Az időzítést pedig az szja-bevallási határidő (május 20.) is magyarázhatta, vagyis, hogy már az 1 százalékos felajánlást is bukják az érintettek – még ha ezek összességében jóval alacsonyabb összegek, mint mondjuk egy külföldi pályázatokon elnyert summák.
Innentől kezdve a történet ment a maga, a 2010 után sajnos már megszokott jogalkotási útján. Halász törvényjavaslatára az első adandó alkalommal, amikor össze tudott jönni, a parlament illetékes bizottsága az áldását adta, így az máris mehetett a plenáris ülés elé. Bár az első fideszes kommentek még arról szóltak, hogy a javaslat legkésőbb három héten belül, június 10-én törvényerőre is emelkedik, a türelmetlenebbek jóval korábbi (akár néhány napon belüli) elfogadást vizionáltak – a korábbi példákból kiindulva.
Ez a rutineljárás szakadt meg azzal, hogy a héten Kocsis Máté fideszes frakcióvezető közhírré tette, se most, se egész nyáron nem lesz szavazás, mert – mint fogalmazott – olyan érdemi észrevételek érkeztek, amelyeket érdemes megfontolni.
Na ilyen visszakozásra nem igazán került még sor, a leglátványosabb fideszes meghátrálás a netadó kivetésétől való elállás volt.
Bár Kocsis próbálta elütni a dolgot azzal, hogy „A frakció egységes abban a tekintetben, hogy a szuverenitásvédelem érdekében a jogi eszközöket be kell vetni. Abban azonban vita van, hogy ezek az eszközök milyenek legyenek.”, a szellem már kiszabadult a palackból. A 444 a kormánypárti jogalkotás idejét meghazudtoló gyorsasággal nyilvánosságra hozta, hogy a Fidesz (és a KDNP) parlamenti képviselői közül kik nem csatlakoztak a mainstream-hez, azaz Orbánhoz, Rogán Antalhoz, Szijjártó Péterhez és Kövér Lászlóhoz. Nagy nevek – a teljesség igénye nélkül –: Gulyás Gergely, Lázár János, Menczer Tamás, Orbán Balázs. Bár rögtön jöttek olyan magyarázatok, melyek szerint csak éppen nem voltak ott, ezeket árnyalta, hogy a Fidesz „feketebáránya”, Lázár maga osztotta meg nyilvánosan a fenntartásait.
Az utóbbi másfél évtized fejleményeit látva az emberben felmerül, hogyan mer valaki is Orbánnal szemben más véleményt megfogalmazni nyilvánosan? Mert hát ez itt a lényeg. Lehettek korábban is viták a párton belül, de azokból szinte soha semmit nem kötöttek a kívülállók orrára. A néhány kivételes eset főszereplői pedig előbb-utóbb kikerültek a fő sodrásból, egyesek a Fideszből is.
Lehet tehát, hogy most más a helyzet? Magyar Péter és a Tisza Párt előretörése, potenciális jövő évi választási sikere egyre többeket váltásra sarkall a „mindig, minden körülmények között” a győztesekhez húzók közül? Vagy egyszerűen csak annak vagyunk a szemtanúi, hogy éppen a szoros Tisza-Fidesz rivalizálás miatt a kormánypártok is emberarcúbbaknak próbálnak tűnni? Vagy: jobban megnézik, meddig feszegethetik a törvényesség határait, illetve léphetnek azon túl?
Fotó: Klasszis Média/Izsó Márton
Ez utóbbira utal Kocsis azon megjegyzése, hogy Halász indítványához a Magyar Bankszövetségtől, az ügyvédi kamarától és a reklámszövetségtől is érkeztek észrevételek. Melyek tán arra vonatkozhattak, hogy azért a külföldről érkező átutalásokban való vájkálás sem lehet korlátlan, illetve nem minden külföldi pénz érkezik az államhatalom megdöntésének szándékával.
Ha azonban ez utóbbi áll közelebb az igazsághoz, akkor az emberben óhatatlanul felmerül, Halász, illetve – ne legyenek kétségeink – az őt az élükre állító csapat tagjai miért nem azelőtt mérték fel a helyzetet, mielőtt benyújtatták kiválasztottjukkal a törvényjavaslatot.
Ahogy azt kellett volna tenniük megannyi korábbi esetben, ahelyett, hogy rutinná tették a szakmai szervezetekkel való egyeztetés mellőzését. Akkor ezek miatt nem borult ki a bili. Most igen, ami jelzi, hogy nagyobb a tét. Minden szempontból.
Ettől függetlenül bármilyen végkifejlet elképzelhető. Még az is, hogy csak apró kozmetikázással, de ősztől törvényerőre emelkednek ezek az ellehetetlenítési szabályok.
Én azonban inkább azt szeretném, ha még egyszer ez ügyben a Fidesz meglepne engem.
A rovat korábbi cikkeit itt olvashatják.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
