Nyugdíj, sport vagy egészségügy? Madarat tolláról, kormányt büdzséjéről

Jóhiszemű leszek: Orbán Viktor kormánya tényleg nem sejtette. Nem azt, hogy békaemberekkel fog találkozni, bár az összeesküvés-elméletek gyártása és terjesztése (onnan kezdve, hogy „b*zi a Vona” egész odáig, hogy Soros egy szál drótvágóval bontaná le a több száz kilométeres határkerítést) nem áll távol a kormánypárttól és holdudvarától. Hanem azt, hogy egy olyan nyitott gazdaság, mint a magyar, el fogja kerülni az elkerülhetetlent.

Készítettek egy költségvetést tavaly nyárra, annak rendje és módja szerint az Országgyűlés plénuma elé terjesztették, majd a kormánypárti bólogató Jánosok rányomták az „igen” gombot. És elhitték. Elhitték, hogy 377 forint marad az euró (tavaly április eleje óta nem volt ennyi), hogy 346 forint marad a dollár (tavaly március eleje óta nem volt ennyi), hogy 5,2 százalék marad az infláció (tavalyelőtt augusztus óta nem volt ennyi).

Elhitték, annak ellenére, hogy a napnál világosabb volt, az ukrajnai konfliktus nem lesz villámháború, és azt is tudni lehetett, a gazdasági szereplők nem hülyék, azaz az ársapkákon elszenvedett veszteséget más termékeik árának emelésével fogják ellensúlyozni.

Törvényszerű volt tehát, hogy a 2023-as költségvetésnek nevezett szöveggyűjtemény nemhogy összeomlik, de még a hatályba lépését sem érte meg.

És Orbán Viktor olyat lépett, amit még Kádár János sem mert megtenni: rendeleti úton, az Országgyűlés kihagyásával alkotott új költségvetést.

Hogy azután a büdzsé mégis a Parlament elé kerül, az már gyakorlatilag halottnak a csók, a rendeleti költségvetés – az ukrajnai háború mint veszélyhelyzetet kiváltó ügy okán – már csaknem egy hónapja hatályos, az államigazgatás különféle egységei ennek számai alapján gazdálkodnak, és mivel úgyis „feles törvényről” van szó, kétségünk sincs afelől, hogy törvényi szintre emelkedik a most még rendeletként érvényesülő jogszabály. Bár költségvetési átcsoportosításokra eddig is minden évben számos alklaommal került sor, azok az államháztartási törvény keretein belül történtek, így például a kabinetnek nem volt lehetősége a büdzsé főösszegeinek átírására. Az, hogy a közpénzek elosztásának már az alapelveiről is kvázi „törvényerejű rendelettel” döntenek, visszalépés nemhogy a Kádár-korba, hanem még sokkal korábbra! Gulyás Gergely legutóbbi Kormányinfóján hangzott el, hogy a büdzsé végszavazására márciusban kerülhet sor, ami azt jelenti, tényleg szimbolikus aktusról van szó. Mert ha valóban olyan ügy lenne a Ház előtt, aminek jelentős hatása lenne az életünkre, akkor azt

egy nap alatt keresztül lehetne verni a kétharmad segítségével – ahogy az megtörtént a kata kinyírása során, vagy akkor, amikor lakásra takarékoskodók tömegeitől vették el a lehetőséget, hogy állami támogatásban részesüljenek.

Mivel jóhiszemű vagyok, ezért azt feltételezem, Orbán Viktor és csapata nem akarták maguk javára kihasználni a helyzetet. Ezért újraszámolták a büdzsé bevételi oldalán, hogy a reálisan várható devizakurzusok, fogyasztóiár-index, energiaárak, gazdasági bővülés stb. alapján mennyi lesz a befolyó adóbevétel, és abból mennyit kell elkölteni az állam működésére. A maradékot pedig igazságosan szétoszthatták az állam által finanszírozott és/vagy támogatott szektorok között.

A kulcsszó pedig az „igazságosan” – lenne.

Csakhogy ennek az igazságosságnak a rendeleti büdzsében, és az attól alig különböző költségvetési törvényjavaslatban nem látjuk nyomát.

Orbán Viktor focirajongó. Nincs ezzel semmi gond, nagyon ritka az olyan, aki Puskás Öcsi országában nem az. Vízilabdában mi vagyunk a császárok – szólt a reklám néhány éve. Az új költségvetésben nőttek is a sportcélú kiadások előirányzatai.

Csakhogy ezzel párhuzamosan más, sportrajongóként is elismerem, fontosabb célokra ennél kisebb emelés jut, vagy – horribile dictu – nem jut! Bár elő szokott kerülni érvként, hogy a nyugdíjprémiumot a nyugdíjtörvény írja elő, és 1,5 százalékos növekedés esetén ezt ne várjuk, ez erős félinformáció. A jogszabály csak annyit mond ki: 3,5 százalékos emelés felett kötelező kifizetni egy meghatározott metodika szerint kiszámolt összeget. Furcsamód, senki nem hivatkozott a törvényre akkor, amikor Orbán Viktor a törvényi előírtnál több nyugdíjprémiumot fizetett ki a választások előtti osztogatás során. Így tehát

most sem tiltja semmi, hogy – dacára a gyengébb gazdasági teljesítménynek – a kabinet szánjon plusz pénzt idős honfitársainknak a közös adóforintjainkból.

Ám a rendeleti büdzséből elvették a korábban erre szánt 25 milliárd forintot.

Még súlyosabb a helyzet az egészégügyi ellátások terén. Azt ugye senki nem gondolja még a Karmelitában sem, hogy miközben minden rosszért, árnövekedésért az „elhibázott brüsszeli szankciók” tehetők felelőssé, aközben épp az egészségügyi ellátás költségei nem növekednek? Ennek ellenére

a nyáron elfogadott, azóta elbukott költségvetéshez képest egy fillérrel nem emelik többek közt a háziorvosi ellátásra, otthoni szakellátásra, mentésre, betegszállításra, gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök támogatására elkülönített keretet.

Ami pedig igazán megfejeli a botrányt: mivel a befizetett tb-járulékok és a szociális hozzájárulási adó nem fedezi az egészségügyi kassza kiadásait (ahogy a nyugdíjkasszáét sem), azt a költségvetés más bevételeiből, például áfából, szja-ból, jövedéki adóból, vagyis a vállalkozások és a polgárok által befizetett adóforintokból kell pótolni. És ez a pótösszeg az egészségügyi kassza esetében a nyáron elfogadotthoz képest több mint 100 milliárd forinttal alacsonyabb! Na, erre még Puskás Öcsi is biztos azt mondaná: álljon meg a menet!

Pedig pénz van dögivel. Ha úgy tetszik, van pénz lóvéra! Nemcsak az elszabadult infláció miatt ugranak meg a büdzsé adóbevételei, hanem az olyan rejtett adóemelés miatt is, mint például a kata kinyírása. Nyáron annak ellenére szavazta meg a fideszes kétharmad a költségvetési törvényjavaslatot, hogy előtte egy héttel a tényleg egyszerű és kedvező adónem kicsinálására is igen gombot nyomtak.

Az egykori katázók tömegei pedig ezentúl társasági adót vagy személyi jövedelemadót, illetve tb-járulékot és szochót is kénytelenek fizetni.

Az új büdzsé már ennek fényében készült el, de az az azóta többször elbukott narratíva, mely szerint a katázók tömegesen visszaéltek volna az Orbán-kormány által kínált kedvező adónemmel, visszaköszön az új javaslatban is.

Így sajnos azt kell mondanom, jóhiszeműségem tévedésen alapul.

Az Orbán-kormány kihasználja a (világ)gazdasági káoszt, és saját szájíze szerint osztja újra a pénzeket. Immár nem évente egyszer, hanem akár fél évente.

Afelől azonban nincs kétségem, hogy ezt is megmagyarázzák, lenyomják a társadalom torkán. Mert propagandára mindig van pluszpénz.