Amikor még nem létezett tévé és internet, akkor is mindenki tudta ki ő, mindegy, hogy Pesten vagy Cegléden, Törökországban, Angliában vagy Amerikában élt. Már életében daloltak róla lelkesen a katonák és személyisége versek tucatját ihlette.
Kalandokban bővelkedő emigrációja során Kossuthot a törökök részéről nagy tisztelet övezte. Onnan 1851 szeptemberében Angliába utazott. A krónikák szerint alig ünnepeltek még úgy idegent brit földön, mint a magyar szabadság bajnokát.
Nemcsak híre és személyes megjelenése ragadtatta el a szigetország lakóit, de az is, hogy a klasszikus angol nyelvet milyen magas szinten beszélte. Southamptonból Londonba ment, onnan Birminghambe és Manchesterbe, mindenütt számos barátot szerezve a magyar szabadság ügyének.
Egy kivételes menükártya
Amikor megérkezett New Yorkba és végigkocsizott a Broadway-n, tízezrek éljenezték. Tiszteletére a város vezetése nagyszabású fogadást adott, amelynek menükártyája történelmi és konyhaművészeti érdekesség. A hihetetlenül gazdag kínálatból legfeljebb csipegetni lehetett, de az impozáns menüsor azt volt hivatott érzékeltetni, mennyire tisztelik a magyar Mózest. Merthogy így nevezte őt egy debreceni kapuőr, midőn gémberedett ujjaival beírta a naplókönyvébe: Neve: Kossuth. Az útlevele rovatba pedig, némileg szabálytalan módon: Magyarok Mózese.
Az ünneplő közönségnek és magának Kossuthnak aligha volt módja végig enni a fejedelmi ételsort. Azt sem tudjuk, megkóstolta-e a teknősbékalevest, utána pedig a párolt lazacot és a sült tőkehalszeletet Chambord-mártásban.
A pulykagalantintól a maraszkinós tortlettig
Azután kezdték csak feltálalni a meleg ételeket, köztük a vesepecsenyét kapriszószban, a csirkét zellermártásban, a pulykát osztrigaszósszal körítve, a pulykagalantint, többféle sonkát, köztük vesztfáliait, a sült borjúdiót, a milánói makarónit. A hideg előételek sem hiányoztak, mint például a libamáj zselében, különféle halfilék, bélszín, rákmajonéz. Következtek a vadszárnyasok, a vadlúdtól a fürjig, a vadpulykáig és a vadkacsákig, majd báránykotlett, egyéb sültek. Mindehhez párolt zöldségeket szolgáltak fel körítésként.
A pástétomok, sütemények, édességek, desszertek száma is több tucatra rúgott, az őszibaracktortától a plumpudingig, a maraszkinós tortlettektől a fagylaltokig, az édes és sós hasékig, utána pedig az elmaradhatatlan puncs, likőrök, konyak, sajttál, kávé következett.
A hatalmas ebédlőasztalt különféle – az akkori szokásnak megfelelően cukorból, marcipánból és tragantból készített – alkotások díszítették, a Szabadság-szobortól az első amerikai Kossuth-szobor másolatáig.
Külföldön több település viseli a nevét
Amerikából visszatérve Londonban lakott, ahol a parlamenti és irodalmi világban sok fontos összeköttetést szerzett, majd 1861-ben Itáliába költözött, ahonnan egyre nagyobb aggodalommal figyelte a kiegyezéshez vezető osztrák-magyar tárgyalásokat.
A többit már tudjuk a történelemkönyvekből: a kiegyezésben nem értett egyet Deákkal, de az 1848-s szabadságharcot örökre vele és Petőfivel kötötte össze a nép. Városok és községek hosszú sora díszpolgárrá választotta, főleg azután, hogy magyar állampolgárságát elvesztette. Amerikában több település viseli a nevét. Ahol csak magyarok éltek és élnek, ott szinte mindenütt szobrok emlékeznek rá, igaz, ezek a műalkotások sokszor vándoroltak ide-oda, az aktuális politikai rendszertől függően.
Kossuth Lajos olyannyira beivódott a hétköznapjainkba is, hogy a magyar vendéglátás többször megemlékezett róla: néhány évvel ezelőtt a Park Hotel Flamenco, természetesen az eredeti ételsorból csak szemezgetve, a Magyar Országos Levéltár anyagának felhasználásával, valamint a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum közreműködésével állított össze egy emlékmenüt.
A ceglédi Kossuth-kultusz
A Pilvax étterem is kitett magáért: Nem engedünk a 48-ból! szlogen alatt 1848 forintba került pár éve egy menüsor. Minden fogás neve a harcokra és az ellenállásra utalt: mint például az „élesre töltött libanyak, amely úgy csúszik le az ember torkán, mint ahogy a huszárkard rendet vágott az ellenség soraiban”, mellé markotányos burgonyagolyók illettek, a magyar trikolór pedig friss salátákból lett formázva. Obsitként egy kis sarokházat kínáltak, az öregkor megédesítésére…
2014-ben a ceglédi Kossuth-kultusz felkerült az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékére. A mai ceglédiek is büszkék Kossuthra. Olyannyira, hogy a helyi Békebeli Cukrászdában több finom sütemény szokott sorakozni a vitrinekben március 15. körül, reá és a szabadságharcra emlékezve.
A koszorú, a torta meg a kifli
A Franciaországban tanult Lajos Mary mestercukrász, macaron- és csokoládémester minden évben kóstolót rendez az államférfi kedvenc süteményeiből. A celofánba csomagolt, vajjal dúsított, kandírozott narancsszelettel díszített kis kerek piskóta 150 éves múltja összefonódott a leghíresebb magyar államférfi nevével.
Éppen úgy, mint a Kossuth tészta, a koszorú, a Kossuthka, a Kossuth kedvence torta, és természetesen a legismertebb, a Kossuth kifli. A cukrászdában ilyenkor kiállítást is rendeznek több mint 100 éves, ritkaságszámba menő, muzeális szakácskönyvekből.
