A szeretet érzése az egyik legalapvetőbb emberi jelenség, amely segít a párkapcsolatokban, a szülő-utód kötődések kialakulásában és fenntartásában, de befolyásolja a másokkal, az állatokkal, sőt, még a természettel való kapcsolatunkat is. Sokan gondolhatják, hogy ha a szeretet érzése jár át minket, akkor az idegrendszerben mindig ugyanott csapódik le, akár a gyermekünk, akár a természet áll a fókuszban. Pedig nem, és ezt finn kutatók most be is bizonyították.
A vizsgálathoz funkcionális mágneses rezonancia képalkotást (fMRI) használtak az önkéntes jelentkezők agyi aktivitásának mérésére, és az eredmények azt mutatják, hogy a szeretet érzése során fellépő idegi aktivitás a szeretet tárgyától függ. A szeretet élményét azonban biológiai és kulturális tényezők is alakítják, amelyek az ősi kötődéssel függenek össze.
Noha a szeretet prototípusát és biológiai magját a szerelmi és a szülői szeretet alkotja, a szeretet emberi mivolta ennél sokkal többről szól. A szeretetnek számos pszichológiai, filozófiai és teológiai vetülete létezik, sőt, az emberi szeretet fajok közötti határokat is átlép, lásd a kisállat-tulajdonosokat, akik az anya-csecsemő kötődéshez hasonló biológiai élményt élnek át.
Fotó: Depositphotos
A szeretet hat fajtáját vizsgálták
Hat különböző tárgyú szeretetforma idegi aktivitását vizsgálta az agyban a finn tanulmány: a romantikus partner, a saját gyerekek, a barátok, és az idegenek iránti érzelmeket (az interperszonális szeretet változatait), valamint a háziállatok és a természet irántiakat (nem társas szeretet). A szeretet érzését pár perces, profi színész által felolvasott, előre felvett történetekkel, valamint vizuális, képi megjelenítésekkel váltották ki az fMRI-vizsgálat során. A vizsgálat előtt és után kérdőívet is kitöltöttek az alanyok.
A kutatók azt vizsgálták, hogy mely agyterületek aktiválódnak a szeretet érzése során, és mely területek közösek a különféle szeretetnél és miben térnek el?
„Ezenkívül tanulmányunk választ adhat arra is, hogy az emberek miért alkalmazzák oly sok helyzetre a „szeretet” szót” – írják a szerzők.
Ötvenöt önként jelentkező egészséges ember (29 nő, 26 férfi) vett részt az fMRI-kísérletben, akik rendszeres gyógyszeres kezelés alatt nem álltak, 28-53 év közöttiek, akiknek saját bevallásuk szerint legalább egy gyermekük van, és jelenleg „szerető párkapcsolatban” élnek.
A pár perces történetekkel felidézett szeretet érzése például a szerelemnél ilyesmi volt: „A mosókonyhában vagy a pároddal. A mosógépbe töltitek a szennyest, amikor hirtelen eszedbe jut, milyen vonzó a párod. Szeretetet érzel iránta”. A gyermekkel kapcsolatos történet valahogy így szólt: „Gyermeked vidáman odafut hozzád egy napsütötte réten. Egymásra mosolyogtok, miközben a napsugarak játszanak az arcotokon. Szeretetet érzel gyermeked iránt”.
Ezek alapján a szenvedélyes szerelem skála átlagos pontszáma 6,83 lett, tehát a résztvevők átlagosan voltak szenvedélyesen szerelmesek partnereikbe. Az Együttérző Szeretet Skálán az idegenek iránt érzett empátia esetében átlagos pontszám 4,87 lett. A résztvevők továbbá azt is értékelték, hogy az fMRI előtt és után mennyire érzik magukat szeretetteljesnek a világgal kapcsolatban. A világ iránti szeretet átlagos pontszáma átlagosan 6,8 volt az fMRI előtt és 7,75 az fMRI után.
Az agyi vizsgálat után a résztvevők az ingerkategóriák által kiváltott általános érzéseiket is értékelték.
A romantikus és a szülői szerelem volt a két legjobban értékelt kategória.
A háziállatok iránti szeretet, az idegenek iránti szeretet és a barátok iránti szeretet volt az a három kategória, amelybe a legnehezebben tudtak belehelyezkedni laboratóriumi körülmények között.
És ennyire különböznek a funkcionális mágneses rezonancia képalkotással vizsgált agyterületek a szeretet különböző kategóriáiban a történetek, illetve a képi megjelenítés után:
A romantikus szerelem esetében találták a legnagyobb aktivitást az agy különböző szegmenseiben.
A szülői szeretet esetében nagyrészt ugyanazokban az agyi régiókban találtak aktivitást, mint a romantikus szerelem esetében. De a képalkotás során egyedül ez a szeretet váltott ki aktiválódást a striatumban és a thalamusban.
A barátok iránti szeretet esetében is vannak átfedések az előző két szeretet által kiváltott agyi helyeken, de más területeket is megmozgatott.
Az idegenek iránti szeretetnél kevesebb aktivációt találtak, mint a szorosabb kapcsolatoknál. És a képalkotás során csak az agy kis részein figyeltek meg aktivációt.
A háziállatok iránti szeretetet összességében kevésbé aktiválta a résztvevőket, mint az emberek iránti szeretetet. A háziállattal rendelkezőknél szignifikánsabban mutatkoztak aktivitások.
