Az ellentétes folyamatok elméletének még egy fontos feltételezése, hogy ez a folyamat minden egyes alkalommal egyre erősebbé válik, amikor aktiválódik. Ez azt jelenti, hogy ugyanaz az inger különböző hatással lehet az egyén munkával való elégedettségére, de ez attól is függ, hogy az elmúlt időszakban milyen gyakran találkozott az adott ingerrel (jutalommal, büntetéssel). Mindez azt sugallja, hogy az elégedettség-vizsgálatoknak inkább longitudinális, mint keresztmetszetinek kell lennie, valamint ezen elmélet alapján az "unalom" jelentését is újra kell értelmezni, hiszen ez nem a munka "inger-értékének" csökkenéséből származik (az inger értéke ugyanis változatlan marad), hanem az ellentétes folyamatok válnak idővel erősebbé. Végül, az elégedettség jelensége dinamikus ebben az értelmezésben: ha egyszer egy érzelmi állapot megjelenik, számtalan folyamat indul be, melyek többé-kevésbé hatással vannak az eredeti faktorra.
2.8 Egy új megközelítés: az elégedettség mint attribúció
Hétköznapi értelemben az elégedettség, illetve elégedetlenség érzésként írható le. A kutatók többsége is elfogadja, hogy az elégedettségnek érzelmi vagy affektív komponense is van. A leginkább elfogadott érzelem-elmélet Sachter és Singer (1962, cf. Landy, 1985) nevéhez fűzhető. Feltételezésük szerint az érzelmi-arousal és az attribúció két jelentős folyamatból tevődik össze. Elméletük szerint bizonyos környezeti események arousalt idéznek elő az egyénben, s az egyén pedig megpróbálja a környezetében fellelni azokat a kulcsingereket, melyekkel az arousalt magyarázni tudja. Így nincsenek egyedi érzelmek, csak arousal. Ez azt jelenti, hogy fiziológiai értelemben nincs különbség az elégedettség és az elégedetlenség között. Sőt, azt is mondhatjuk, hogy bármilyen inger vagy szituáció képes akár elégedettséget, akár elégedetlenséget kiváltani. A létrejövő érzelmi állapot az inger, hatás értelmezésétől (attribúciójától, tulajdonításától) függ, mellyel az egyén megpróbálja az arousalt létrejöttét igazolni.
Ha a fenti feltételezés igaz, akkor új megvilágításba helyezi az elégedettség magyarázatát és mérését. Az elégedettség-elégedetlenség így szociális és kognitív konstrukcióvá válik, mivel az egyén kognitív szinten kísérli meg az arousal változásait értelmezni. Ez azt jelenti, hogy az elégedettségről vagy elégedetlenségről szóló beszámolókat sokkal több tényező befolyásolhatja, s nem csupán azok a sajátos környezeti változók, melyeket általában ezzel összefüggésben mérnek. Ugyanis ha a kérdésben szereplő inger nem arousal-keltő, akkor nem jelenik meg semmilyen érzelmi válasz. De ha arousalt vált ki, akkor a többi inger fogja meghatározni, hogy a létrejött érzelem pozitív vagy negatív lesz.
A cikk folytatása
A munkával való elégedettség megismerésének módszerei
A szervezet tagjainak hatékonyságát és motiváltságát döntően befolyásolja, hogy a rájuk bízott feladatok mennyire elégíti ki az igényeiket. Ezen kérdés megválaszolásához célszerű megismerni az elégedettség mérésének elméleti és módszertani hátterét - az alábbiakban Dr. Kun Ágota tudományos munkájának elméleti részét közöljük.
