Szakképzés
A törvényi előírások kulcsszava a szakképzés. A vállalat által jogszerűen visszatartott összeget nem lehet az elbocsátás előtt álló munkatársak bármilyen képzésére pl. tréningre felhasználni csak szakképzésre. A logika érthető, hisz a szakképzés finanszírozására szánt bevétel terhére tesz a vállalkozásoknak engedményt az állam. A képzést tehát a szakképzésre kell fókuszálni.
A szakképzésről szóló 1993 évi LXXVI. törvény (Szt.) 1 § (1) pontja szakképzésnek tekint - a felsőoktatásnak minősülő szakképzés, valamint az iskolarendszeren kívüli közlekedési, hírközlési és vízügyi ágazat hatósági jellegű szakképzései kivételével - minden olyan képzést, amely:
b) valamely munkakör betöltéséhez, foglalkozás, tevékenység gyakorlásához szükséges szakképesítés megszerzésére,
c) a szakmai tevékenység magasabb szintű gyakorlásához szükséges ismeretek elsajátítására,
d) a hátrányos helyzetűeket a megváltozott munkaképességűeket rehabilitáló képzésre, valamint
e) az elhelyezkedést a vállalkozást segítő képzésre irányul.
A 32/2001. (IX. 14.) OM rendelet d) pontja szerint a nyelvi képzés is szakképzésnek tekinthető, ha az a szakmai képzés részét képzi, és a nyelvi képzés időtartama a teljes képzési óraszám 75 %-át nem haladja meg.
A képzést szponzoráló vállalat törvényi felhatalmazás alapján erőforrásokat koncentrálhat az elbocsátás előtt álló munkatársai szakképzésének megsegítésére. A rendelkezésre álló pénzügyi alapok a továbbfoglalkozatott és az elbocsátás előtt álló alkalmazottak szakképzésére egyaránt felhasználhatók, mivel mindkét célcsoport tagjai saját munkavállalóknak tekinthetők, ezért a vállalat döntésén múlik, hogy melyik célcsoportra fordítja az összeget. Ennek jogszabályi alapját a 32/2001. (IX. 14.) OM rendelet teremti meg, mely a szakképzési hozzájárulást a saját munkavállalók részére szervezett szakképzéssel teljesítő hozzájárulásra kötelezettek költségei elszámolásának feltételeiről és az elszámolás szabályairól szól.
A létszámcsökkentés szereplőinek képzése - döntő mértékben - iskolarendszeren kívüli formában szervezhető, amelynek résztvevői nem állnak a képző intézménnyel tanulói vagy hallgatói jogviszonyban. A felnőttképzés irányulhat - mindenekelőtt - nyelvi és/vagy szakmai képzésre.
Vissza a munaerőpiacra: a nyerő tudás II
Forrás: Humánpolitikai Szemle
