Jürgen Klopp: legendák nyomában

Elkezdeni egy Youtube-videót, folytatni a következővel, majd az azt követővel és ott ragadni előttük – ki ne ismerné ezt a helyzetet? Így jártam én is, pedig csak bele akartam nézni egy pillanatra az egyikbe, de képtelen voltam abbahagyni. Egyszerűen elvarázsolt, szinte megbabonázott, ahogy 6-12 éves liverpooli gyerekek teljes extázisban énekelnek Bob Paisley-ről és Bill Shankly-ről, a régmúlt edzőlegendáiról.

a

Nem csak az volt lenyűgöző, hogy ilyen lelkesedést vált ki belőlük a futball és szeretett csapatuk, hanem az is, hogy olyan nevekről énekelnek a dalokban, akikről legfeljebb olvashattak, másoktól hallhattak. Annyira azért nem meglepő ez, Angliában a hagyományok őrzése széles körben elterjedt dolog, a Liverpool-szurkolók pedig még az angliai átlagot is meghaladva őrzik emlékezetükben a nagy elődök emlékét. Elég csak a meccsek előtt ránézni a vezérszurkolók, a Kop szektorára, zászlókra írt, képes történelemkönyv rajzolódik ki a szemünk előtt:

Egy ilyen múltú klub történelemkönyvébe bekerülni nem egyszerű, Klopp nevét mégis már a legnagyobb névvel, Shankly-ével emlegetik egy lapon.

Bill Shankly és Jürgen Klopp: két időben és térben eltérő életút, mely az észak-angliai Liverpool városában találkozott. Mindketten olyan klubhoz érkeztek, mely az elittől messze lemaradva, komoly sikerekre esélytelenül élte mindennapjait és mindketten gyökeres változásokat elérve, az elitbe repítették csapatukat. Jöjjön hát Jürgen Klopp dicsérete, Bill Shankly-re emlékezve.

Nem lehet úgy beszélni a Liverpool FC modernkori történelméről, hogy ne említsük meg Bill Shankly-t, mint a klub első sikerkorszakának legfőbb kovácsát, a menedzsert, aki lefektette a későbbi nagy sikerek alapkövét. Ennek a nyakas skót embernek a története, az angol futballra kifejtett hatása bőven túlmutat az Anfield lelátóin, gondolatai közel negyven évvel a halála után is ott élnek az emberek emlékezetében, könyvekben, bögréken, pólókra nyomva mai napig jelen vannak az a Mersey-parti város futballszerető polgárainak életében.

Annak ellenére lett ő a klub emblematikus alakja, akit mindig, mindenhol első helyen említenek, hogy az őt a menedzseri poszton követő Bob Paisley vezetésével sokkal több címet, trófeát nyert a klub. Ahhoz, hogy megértsük, miért alakult ez így, fel kell idézni az 1950-es éveket, melynek végén, 1959-ben vette át a csapat irányítását.

A kezdetek

Glenbuck. Ez a hely, ahonnan William Shankly élete elindult, nem is lehetett volna reménytelenebb, a jövőre nézve kevesebbet kínáló. Egy távoli, magányos skót falu, melynek néhányszáz lakója szinte kivétel nélkül a helyi szénbányában kereste kenyerét. A név még megtalálható a térképen, de az egykor volt falu mára már nagyrészt az enyészeté. A bánya bezárt, a házakat lerombolták, csak híressé vált szülöttére emlékezve keresik fel mai napig a focirajongók. Ide, ebbe az akkor 700 lakosú faluba született a kis Willy kilencedik gyerekként (később még egy húga is született), ötödik fiúként.

Mindössze tizenötéves volt, mikor ő is felvette a munkát a bányában.

Bármilyen hihetetlen, Glenbuck nevét nem csak Shankly tette híressé. Ebből a kis faluból, ahol mindenkire csak a bánya mélye várt, egyetlen dolog jelentette a kiutat, a fényt a tárna reménytelen sötétjéből: a futball. Negyven év alatt a falu 53 profi futballistát adott a világnak, ami – figyelembe véve a lakosság számát – valószínűleg világrekord. Arányaiban olyan, mintha Londonból 270 000 profi futballista került volna ki ennyi idő alatt. Hogy tudjunk mihez viszonyítani, álljon itt a tény: Angliában kb. 4000 profi játékos él labdarúgásból.

A Shankly családból mind az öt fiúnak sikerült, valamennyien profi játékosok lettek. Bill az akkor harmadosztályú Carlisle Unitednél kezdte, majd a másodosztályú, de nagynevű Preston North End csapatában folytatta. 500 fontot fizetett érte új klubja, Shankly maga 10 font aláírási pénzt kapott. A fizetésével nem volt elégedett: „Mondtam is a bátyámnak, Alec-nek, hogy mindössze heti tíz schillinggel kapok majd többet, cserébe még messzebb leszek az otthoniaktól! De ő azt felelte, hogy ennél sokkal többet kapok azzal, hogy Preston-játékos lehetek.”

A pályán nem ismert megalkuvást. Ahogy csapattársa, Sir Tom Finney jellemezte, „Bill volt az a srác, aki három gólos hátránynál, két perccel a meccs vége előtt felgyűrte a mez ujját, és így szólt hozzánk: Gyerünk fiúk, még nyerhetünk!”. FA Kupát nyert a Prestonnal, és feljutott velük az első osztályba. Mai napig legendái közt tartja számon a klub, a stadion egyik lelátója Shankly nevét viseli, a székeken az ő arcképe rajzolódik ki.

A második világháború azonban közbeszólt, elvéve hét évet játékoskarrierjéből. 1939 és 1946 között az angol bajnokság ugyanis korlátozott formában, régiókra bontva működött. Shankly a Király Légierőnél szolgált, és csak korlátozott számú alkalommal léphetett pályára, különböző csapatok színeiben. Kevesen tudják, de egy alkalommal, 1942-ben még a Liverpoolban is játszott, éppen a nagy rivális Everton elleni 4-1-es győzelem alkalmával. A háború utáni években visszatért a Prestonhoz, de egyre inkább a háttérbe szorult a csapatnál, így amikor első klubja, a Carlisle menedzseri posztot ajánlott neki, élt a lehetőséggel és visszavonult a játéktól. Így adta át prestonbeli helyét a poszton őt követő Tommy Docherty-nek:

„Gratulálok, mostantól te vagy a világ legjobb jobboldali középpályása. Csak húzd magadra a 4-es mezt, és hagyd, hadd szaladjon. Tudni fogja, merre kell futni.”

Első teljes menedzseri évében a 9. helyen végeztek, és a szezonbérletek eladása sosem látott magasságokba szökött a csapat játékának köszönhetően. Egy évvel később a Carlisle-t a 3. helyre hozta fel, mégis távozott év végén, mikor a csapat nem kapta meg a 3. helyért a szezon elején beígért jutalmat.

További tíz évet dolgozott még, mielőtt Liverpoolba szerződött: a harmadosztályú Grimsby-t és Workingtont a másodosztályú Huddersfield követte, végül 1959. decemberében megérkezett a Mersey partjára, elfogadva élete utolsó és egyben legsikeresebb állását. 

A stuttgarti születésű Jürgen Norbert Klopp egy fekete-erdei kis faluból, Glattenből származik. Sosem volt olyan elismert játékos, mint Shankly, ahogy ő fogalmazott „fejben első osztályú, de a lábait illetően csak negyedosztályú” szinten volt. Csupaszív játéka, állandó győzni akarása miatt így is népszerű figurája lett a Bundesliga 2-ben szereplő Mainz 05 csapatának. Pályafutása itt ért véget, 34 éves korában, aznap, mikor felajánlották neki a kieső helyen álló klub menedzseri posztját. Bent tartotta a csapatot, sőt, 2 év múlva már a Bundesliga első osztályába vezette a őket, amire a klub történetében még sosem volt példa. Két évet töltöttek az első osztályban, majd miután a kiesést követő évben nem sikerült egyből visszajutniuk, Klopp, aki akkor már hét éve volt mainzi menedzser, lemondott.

Addigra már országosan elismert edző volt, nagy klubok, köztük a Bayern München is fontolgatta szerződtetését, végül a Borussia Dortmund csapatának vezetését vette át, ahol szintén hét évet töltött el, a korábban csődközeli klubbal két bajnoki címet, egy német kupát és egy Bajnokok Ligája 2. helyet szerezve.

Szocializmus

Shankly bevallottan szocialista volt, de a szónak nem politikai, főleg nem kádári értelmében:

„A szocializmus, amiben én hiszek arról szól, hogy mindenki egymásért dolgozik, egymást segíti és végül egyformán kiveszik a részüket a sikerekből is. Lehet, hogy ezzel sokat kérek, de én így gondolkodom a futballról és az életről.”

„Ez már több mint fanatizmus, ez már vallás. Annak a sokezer embernek, aki eljön erre az istentiszteletre, az Anfield már nem csupán egy stadion, inkább egy szentély.

Ugyanebben, az együttes munkában, a kollektivizmusban hisz Klopp is, még ha szocializmusról vele kapcsolatban már nem is esik szó. Sokszor idézik fel az első liverpooli évében karácsony környékén történt esetet. December 20-án, a Watford elleni mérkőzés utáni estére szervezték a klub karácsonyi ünnepségét. A meccs a Liverpool háromgólos vereségével ért véget, és a játékosok úgy gondolták, ennek hatására elmarad majd az esti parti. Klopp azonban másképp gondolta, és ezt egy, a játékosoknak körbeküldött SMS-ben tudatta velük: „Bármit is csinálunk együtt, azt olyan jól fogjuk csinálni, amilyen jól csak tudjuk. Ez ma este ünneplést jelent”. Így hát a csapat és a klub összes alkalmazottja családtagokkal együtt megjelent az esti rendezvényen, és Klopp köszöntő beszédében megismételte a gondolatot: „Tudom, hogy csalódottak vagytok, mindannyian azok vagyunk. De a meccsnek már vége, és most ez az este a legfontosabb. Azt sem bánom, ha inni fogtok, de éjjel egy óra előtt senki sem mehet haza. Bármit is csinálunk együtt, azt olyan jól fogjuk csinálni, amilyen jól csak tudjuk. Ez ma este ünneplést jelent” – majd a mikrofont letéve egyenesen a táncparkettre sietett feleségével. Éjjel egykor senki sem nézte az órát, hogy mikor mehet végre haza. Mindenki, játékosok, klubalkalmazottak, családtagjaik együtt táncoltak.

Új idők, gyökeres változások

Shankly érkezésekor a csapat a stadion főlelátója melletti aszfaltos, kavicsos autóparkolóban tartotta az edzéseit. Volt ugyan edzőlétesítménye a klubnak, egy házak közé szorított pusztaság, rajta egy nagyon rossz állapotban levő, fűtés nélküli épülettel, de a pályák lerobbant állapota miatt azt nem használták. Önéletrajzi könyvében így emlékezett vissza az akkori állapotokra:

“Tom Bush, az öreg liverpooli középhátvéd elvitt minket, hogy megnézzünk néhány házat, amit a játékosoknak szántunk, és útközben megálltunk Melwoodban, az edzőkomplexumnál is. Színtiszta vadon volt. Az egyik pálya úgy nézett ki, mintha bombatalálatok érték volna. Itt jártak a németek? – kérdeztem.”

A munkálatok azonnal elkezdődtek. Az épületet felújították, kifestették, tornatermet, szaunát alakítottak ki benne. A pályákon pedig az Anfieldről átvezényelt pályamunkások dolgoztak egészen addig, míg a talaj és a gyep el nem érte a Shankly által elvárt szintet. Nem csupán arról volt szó, hogy a csapat sportteljesítménye javult a jobb minőségű edzőpályák miatt. Shankly családként kezelte a csapatot, az Anfieldet és Melwoodot pedig otthonukként. Gondos családfőként tiszta, rendezett otthont akart családjának. Rendbetétele után az edzőközpont még évtizedekig játszott létfontosságú szerepet a klub életében.

De Bill nem csak rendet és tisztaságot akart. Forradalmasította az edzésmódszereket is. Annak ellenére, hogy előszeretettel hivatkozott magára, mint olyan emberre, aki inkább a játékosok mentális felkészítéséért felel, rengeteg újítást vezetett be az edzések mindennapjaiba is.

Fából falakat ácsoltatott, amiket úgy helyezett el a pályákon, hogy a rúgógyakorlatot végző játékos ne tudja kiszámítani a labda érkezési helyét. A feladat a lepattanó begyűjtése után a következő falra rúgás volt, úgy, hogy a játékos legfeljebb tízszer érjen a labdába. Ezek az egymástól 15 yardra (kb. 14 méter) a pályára telepített eszközökön végzett gyakorlatok nem csak a technikai felkészültséget fejlesztették, hanem fizikailag is rendkívül megterhelőek voltak. Első alkalommal Shankly a csapat támadóját, Roger Hunt-ot kérte meg a feladat végrehajtására.

„Fel akartam mérni, hogy milyen hosszú legyen a gyakorlat. Roger, aki erős volt, mint a bivaly, 45 másodperc után hamuszürke lett. Ennyi elég lesz, fiam – mondtam neki. Idővel eljutott oda, hogy már két percig kitartott.”

Visszavonulása után, élete utolsó interjújában így beszélt Melwoodról:

„Eleinte mindennap lementem Melwoodba az edzésekre, de ez csak egy szezonon át tartott, aztán nem mentem többet. Betolakodónak éreztem magam. Még mindig lejárok, de már csak szaunázni, fürdőzni, megmártózni Melwood varázslatos vizében. Melwood többet jelent mint bármelyik másik része a városnak. Ott született meg a mai Liverpool. Amikor először megláttam, egy elvadult, elhagyatott hely volt. Akkor azt mondtam a feleségemnek: El fogom érni, hogy újjászülessen, megművelem ezt a helyet. Így is tettem, minden egyes négyzetcentiméterével. Ha valaki elvenné Melwoodot tőlem…” – sosem fejezte be a mondatot.

Ma, bő ötven évvel később Melwood sokkal modernebb ugyan, de a 21. század lehetőségeitől elmarad. Helyzetéből következően (egy lakóházakkal körülölelt területen fekszik) a további fejlesztés gyakorlatilag lehetetlen. Klopp ezt már rögtön érkezése után felmérte. Nem csak azt találta problémásnak, hogy a létesítmény nem elég modern, vagy hogy a környéken lakók rálátnak az edzésekre, hogy nincs elég hely, hanem azt is, hogy az utánpótlás a város másik végén, Kirkby-ben készül. Nincs közvetlen kapcsolat a fiatalok és a felnőttcsapat között, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy a szakmai munka az egész klubban egy koncepció mentén folyjon és hogy az első csapat stábja figyelemmel tudja követni az utánpótlás fejlődését.

Ezért azt javasolta, építsenek új központot, ahol a klub minden korosztálya egy helyen készülhet, az elérhető legmodernebb környezetben. Az új komplexum várható költsége 50 millió font volt, és Michael Gordon klubigazgató azonnal jelezte Klopp felé, hogy ez az addig nem tervezett kiadás csökkenteni fogja az új játékosok igazolására használható büdzsét is. Ez bizony komoly érvágás volt, hiszen mindez az új menedzser első évében történt, létfontosságú volt, hogy a következő évben elérjék a Bajnokok Ligáját jelentő top 4-es helyet. Új igazolások nélkül ez nem tűnt valószínűnek, Klopp mégis gondolkodás nélkül válaszolt: “Vágjunk bele!”.

Kicseréltette a gyepet az Anfielden, mert az túl lassú volt az általa elképzelt villámgyors passzokra épülő játékhoz. A többmillió fontos beruházás eredményeként ma a világ legmodernebb technológiája segíti a klubhoz 2016-ban csatlakozott, a pálya karbantartásáért felelős pályamenedzsert, Dave Roberts-et.

Szentháromság

„Minden futballklub a menedzser, a játékosok és a szurkolók szentháromságára épül. A klubot irányítók nem tartoznak közéjük. Az ő dolguk aláírni a csekkeket.”

Shankly-nél népszerűbb ember nem létezett Liverpoolban. A szurkolók istenként tisztelték, még az Everton drukkerei is felnéztek rá. Temetésén mind a 92 angol profi klub képviseltette magát. A városban szó szerint megállt az élet, az utcákon leállt a közlekedés. Játékosok, akik gyerekből lettek felnőtt sztárok a keze alatt, könnyeiket nem leplezve sírtak. Nevükben Ian St. John beszélt:

„Nekünk, játékosoknak, megtiszteltetés, hogy Bill Shankly révén ehhez a klubhoz kerültünk, és ő fiúból férfit faragott belőlünk. Mindenre megtanított, amire az életben szükség van: Játssz keményen, de sportszerűen, figyelj oda a csapattársaidra és a téged körülvevő emberekre, és bármit is csinálsz, próbálj meg őszinte maradni.”

Bill Shankly hamvait később az Anfield gyepén szórták szét.

Klopp első liverpooli vereségét a Crystal Palace ellen szenvedte el, hazai pályán. Amikor a volt Liverpool-edző, Roy Hodgson csapata a 82. percben megszerezte a győztes gólt, a közönség nagy része felállt, és elindult hazafelé. Klopp nem az eredmény miatt volt csalódott.

„A 82. percben bekapott gól után, miközben még 12 perc hátra volt, láttam, hogy egy csomó ember hazaindult. Abban a pillanatban meglehetősen magányosnak éreztem magam. Mi döntjük el, mikor van vége a meccsnek.  A 82. és a 94. perc között akár nyolc gólt is lehet lőni. Nem akarom felfújni ezt a dolgot, de a mi felelősségünk, hogy senki se hagyja el a stadiont az utolsó sípszó előtt”.

Bő egy hónappal később a csapat ismét közel állt ahhoz, hogy kikapjon hazai pályán, a West Bromwich ellen viszont Origi a 96. percben kiegyenlített, döntetlenre mentve így a meccset. A nézők ezúttal kivárták a meccs végét, és a csapat kézen fogva ment eléjük megköszönni a kitartó buzdítást. A rivális csapatok szurkolói nevetségesnek találták, hogy egy kiscsapat elleni döntetlent így ünnepel a Liverpool, pedig ez volt az a pillanat, amikor hosszú idő után újra egymásra talált a csapat és szurkolói. Három és fél évvel később már senki sem nevetett, mikor ugyanígy ünnepelték a Barcelona elleni BL-továbbjutást.

Az Anfield bevehetetlen erőd lett, a bajnokságban csaknem 1000 nap telt el az utolsó vendégsiker óta.

Shankly pályafutását végigkísérték a hangzatos nyilatkozatok, melyeket mai napig emlegetnek a szurkolók. Egyik legnépszerűbb mondása, melyet gyakran idéznek ma is, a csapat városi riválisának, az Evertonnak üzen: “Liverpool városának két nagyszerű csapata van: A Liverpool, és a Liverpool tartalékcsapata.”

2020. januárjában nem volt Liverpool-szurkoló akinek ne jutott volna eszébe ez az idézet. A két csapat az FA-kupa harmadik körében találkozott az Anfielden. Az Everton a rendelkezésre álló legjobb összeállításban lépett pályára, míg a Liverpool állandó kezdőjéből mindössze Joe Gomezt szerepeltette és a felnőtt cserék közül is csak néhányan játszottak; a csapat többsége az utánpótlás tehetségei közül került ki. Ennek ellenére a Liverpool jutott a kupa következő körébe, egy helyi játékos, Curtis Jones varázslatos góljának köszönhetően. De nem csak a győzelem volt elismerésre méltó, ahogy játszott a csapat, az is lenyűgözte a nézőket. Mintha csak Klopp felnőttjei álltak volna ki Carlo Ancelotti Evertonja ellen: ugyanazt a jól szervezett, energikus, elveszett labdát nem ismerő, egymásért küzdő futballt játszották a jövő reménységei, annak bizonyítékaként, hogy a klub utánpótlása is azt a filozófiát követi, amit az első csapat.

Néhány héttel később a Shrewsbury ellen még fiatalabb csapat lépett pályára, még Klopp sem volt jelen, az utánpótlás csapat edzője állt az oldalvonal mellett. Ennek ellenére az Anfield megtelt, és az 53 ezer néző Bajnokok Ligáját idéző hangulatot varázsolt a továbbjutást ismét kiharcoló fiatalokat buzdítva.

Szórakoztatni, örömet szerezni a szurkolóknak

Shankly érkezésekor a korábbi ötszörös bajnok Liverpool már évek óta a másodosztályban vergődött. Az erősebb csapatok közé tartozott, de a feljutásra sosem volt igazán komoly esélye. Már a szurkolók is megszokták ezt a szerepet, majdhogynem élvezték a másodosztály “nagykutyájának” szerepét, a középszernél is mélyebbre süllyedt létet. Imádták így is csapatukat, szurkoltak neki teljes erővel, de az elvárások nem szöktek az egekbe.

1974-ben, pályafutása végén háromszoros angol bajnok, kétszeres FA-kupa és egyszeres UEFA-kupa győztesként vonult vissza úgy, hogy a klubot hosszú időre sikeres pályára állította. Mikor megkérdezték tőle, mit szeretne, hogy emlékezzenek rá, így válaszolt:

“Mint valakire, aki alapvetően őszinte maradt egy olyan játékban, amiben nehéz annak lenni. Néha, a problémás időszakokban elkerülhetetlen egy-egy kegyes hazugság. Szeretném azt gondolni, hogy többet adtam ennek a játéknak mint amit kivettem belőle és hogy sosem csaltam meg senkit. Hogy egészen a végéig őszintén az Anfieldre járó liverpooli emberekért dolgoztam. Szeretném, ha úgy emlékeznének rám, mint valakire, aki megpróbálta szórakoztatni őket.

Játszottam az Anfielden, tudtam, hogy fantasztikus közönsége van. Tudtam, hogy ott vannak a szurkolók, csak várnak. Ezért vívtam meg minden külső és belső harcot. Egyetlen dolog érdekelt csak, a klub sikere, és ez egyben az emberek sikerét is jelentette. Eredményeket akartam a klubnak, a játék szeretetéért, hogy boldoggá tegyük az embereket.”

Klopp első liverpooli interjújában így foglalta össze ars poeticáját:

“Ez a játék a szurkolók miatt olyan, amilyen. Így gondolom, tudom, érzem. Szórakoztatnunk kell őket. Jobbá kell tennünk az életüket, ez a mi dolgunk. A football nem olyan fontos dolog, nem mentünk életeket. Nem vagyunk varázslók, vagy orvosok, a mi munkánk, hogy az emberekkel 90 percre elfelejtessük a gondjaikat. Hogy témát adjunk nekik a meccsek után és legyen miről beszélniük a következő mérkőzés előtt. Ennek megfelelően akarom élni az életemet.”

Kísértetiesen hasonló gondolatok. Ma Shankly-nek szobra van az Anfielden, melynek talapzatán a név után egyetlen mondat áll: He made people happy. Vagyis Bill Shankly – Boldoggá tette az embereket. Ma még nem tudhatjuk, hogy Klopp számára is eljön-e majd a nap, amikor szobrot emelnek a tiszteletére. Egy biztos, a legjobb úton van ahhoz, hogy elérje ezt.

A klub ugyan közel sem volt olyan rossz állapotban mint mikor annak idején Shankly átvette – a háttérben az amerikai tulajdonos Fenway Sports Group nagyon komoly alapokat épített fel – de a pályán csak egyszer, 2014-ben kerültek közel komoly sikerhez. Klopp érkezése jelentette az igazi változást, ő volt a szikra, ami lángra lobbantotta az addig csak parázsló tüzet.

 

Érkezésekor sokan mondták, hogy Jürgen Klopp és a Liverpool találkozása egy igazi Made in Heaven, mennyben köttetett házasság. Ma, amikor vezetésével a klub 30 év szünet utáni első bajnoki címe felé száguld, már azt is tudjuk, hogy a hórihorgas sváb ennél sokkal többet akar elérni: hosszútávon is sikeres pályára akarja a klubot állítani, ahogy tette azt Shankly öt évtizeddel korábban. Akkor a skót bányászfaluból érkezett idegen otthonra talált Liverpoolban, ahogy ő mondta, “Büszke lenne rá, ha Scouser*-nek hívnák”. (Angliában a liverpooliakat hívják scousernek - a szerk.)

Klopp még messzebbről érkezett, mégis hasonlóan érez. Egy BBC interjúban így fogalmazott:”Mióta itt vagyok – ami azt illeti szinte a kezdetektől – otthon érzem itt magam. Ami kicsit furcsa, hiszen egy idegen országban vagyok. Mikor megérkeztünk, senkit sem ismertünk itt, mégis jól alakultak a dolgok. Igen, otthon vagyok Liverpoolban.”

Sikerül-e majd Shankly-hez hasonló hatást elérnie, az még a jövő titka. De már amit eddig elért is óriási, szinte példa nélküli teljesítmény: egy évtizedek óta vergődő, szinte csak a múlt dicsőségéből élő klubot helyezett vissza az elitfutball térképére, kemény munkával, lépésről-lépésre. Boldoggá téve az embereket.