A gabonatermesztőt még az ág is húzza. A klímaváltozás hatására a szokásos Péter-Pál nap előtt bő három héttel korábban, az őszi árpával június 7-én, nagy kérdőjelekkel kezdődött idén a kalászosok aratása. Napokon belül már a búzát is vágják, de hogy pontosan mikor azt a záporesős medárdi időszakban előre még a termelők sem tudják. Azt sem, mit kezdjenek a terméssel, mert egyik napról a másikra csapongva ugrálnak a tőzsdei árak: a felvásárlók kivárnak. A folytatás is bizonytalan az Ukrajnából az EU-ba vámmentesen ömlő sokmillió tonnás importot látva. Mindezekről az Agroinform napokban tartott webináriumán mondták el a szakemberek és a piaci szereplők a véleményüket.
Petőházi Tamás, a Gabonatermesztők Országos Szövetsége elnöke világossá tette, hogy egy lehetősége maradt a termesztőknek. Jobb minőséget kell termelni, mint az olcsó ukrán import. Az idei piaci zavarok alapján azt ajánlotta a gazdáknak, máris kezdjék el a vevőkkel lekötni a termést.
Alkalmazkodni kell!
Bene Zoltán, az osztrák Mautner-csoporthoz kapcsolódó Karintia Kft. ügyvezetője arra figyelmeztette a hallgatóságot, hogy újra érték lett a minőség. Az ausztriai gazdák üzleti sikerei alapján a prémium búza termelésének hazai és piaci lehetőségeiről beszélt. Azért is, mert a június 6-án elfogadott döntéssel az EU-ba továbbra is vámmentesen érkezhet az ukrán gabona, ami, mint mondta, a „mi piacainkat rombolja”. Ez óriási gondot okoz a hazai termelőknek, hiszen Ukrajna a világpiac öt legnagyobb búzaexportőrének egyike. Az EU búzaimportjában is Ukrajna a legnagyobb szereplő, megelőzve Kanadát, Moldovát, Oroszországot, Szerbiát. A háború kitörése utáni, 2022/2023-as szezonban már 4,76 millió tonna ukrán búza érkezett az EU-ban, amely a 2023/2024-es gazdasági évben – a teljes import több mint 70 százalékát adva – 5,14 millió tonnára nőtt, és tovább bővül. Azután, hogy a 2023/2024-es szezonban már 7,2 millió tonna búza érkezett az EU-ba, és Bene Zoltán úgy becsülte, az idén tízmillió tonna lesz az import, ehhez alkalmazkodni kell.
Fotó: Depositphotos
Annál is inkább, mert Magyarországon a búzatermelésben 80 százalék a tömeg- és csak 20 százalék a prémium minőség aránya. Fel kellene mérni, mire van szüksége a piacnak, és célzottan termelni. Értékelte a magyar búza célpiacainak igényét, ugyanis a hazai export 77 százaléka Olaszországba és Ausztriába irányul, igaz, a szomszédba csak félmillió tonna érkezik. De az olaszok csak az alacsonyabb minőségű, olcsót veszik, pedig a prémium minőségnek – tonnánként 20 ezer forinttal – nagyobb lenne a felára. Igaz, cserébe komoly a minőségi elvárás.
Ausztriában nem véletlenül a hazai fordítottja a minőségi arány. A szomszédos országban 80 százalékban prémium búzát termelnek, Burgenlandban pedig irigylésre méltó, 30 százalék a biobúza aránya.
Mitől prémium minőségű a búza? A vevők főleg a fehérje minőségét várják el, amely paramétereket a malmok vizsgálják. Prémium minőségű fehérjét azonban csak megfelelő fajtával lehet elérni. Ezért már a fajtaválasztással eldől, a minőségi paramétereknek a termés meg fog-e felelni.
„Ne erőltessük a bőtermőket!”
Ezzel szemben a szakember szerint Magyarországon csak a mennyiség számít, a „bőtermő” fajtákkalszerény a minőség, ráadásul a terméseredmény is. A hektáronkénti termésátlag a legjobb években sem érte el a 6 tonnát, miközben Ausztriában ennél tíz százalékkal nagyobb a hozam, s prémium a minőség.
És ez csak romlani fog ezután, ha nem változtatnak a gazdák, mert a klímaváltozással egyre szélsőségesebb lesz az időjárás, amitől még kisebb, hektáronként akár 5 tonnás termésátlag lesz. Ezért „ne erőltessük a bőtermőket, inkább a prémium minőséget” – ajánlotta Bene Zoltán. A klímaváltozás miatt ráadásul korai érésű fajtákat kellene termelni, mert nagyobb a termésbiztonság. Abban az időszakban a növény még több esőt kap, így hektáronként és naponta 200 kilogrammal is több lesz a termés.
Nem tudnak versenyezni
A szakember azzal is szembesítette a termelőket, hogy a Keletről érkező olcsó búzával a hozamokban és az árakban nem tudnak versenyezni. Az aestivum búzák termelése helyett viszont az olasz piacon keresett „tésztabúzával”, a durummal és a jó minőséggel igen. Ezért jó hír, hogy az – olasz piacra is berobbant – orosz exportra júliustól tonnánként 148 eurós vámot vetett ki az EU, ez árelőnyt hozhat a magyar termelőknek is. Az sem véletlen, hogy mindehhez a cége egyik durum-fajtáját ajánlotta, amely hektáronként akár 8 tonnára is képes.
Csak nyár és tél lesz
Bizony nagy szükség is lesz a hazai termelők túléléséhez a racionális fajtaválasztásnak, okszerű gazdálkodásnak, mert – amint erről Németh Lajos meteorológus beszámolt – a következőkben minden évszak melegebb és melegebb lesz, mint korábban. Így 3-4 fokkal lesz magasabb a középhőmérséklet, és a négy helyett lassan már csak két évszak: tél és nyár vár majd ránk. A hőségnapok és hőségriadók száma egyre nő. Bár éves átlagban a csapadék mennyisége nem különbözik az eddigitől, az intenzitása igen. Hirtelen akár másfél havi csapadék is lezúdul majd egyetlen nap alatt.
Ilyen előzmények után Bognár István, az MBH Bank Agrár- és Élelmiszeripari Üzletágának szenior üzletfejlesztési menedzsere – aratás előtti piaci pillanatképpel – arra próbált választ adni, stabilizálódhat-e a növénytermesztés helyzete év végéig. Nos, az uniós versenytársakat összemérve, a bemutatott versenyképességi adatok alapján aligha.
Legalábbis a vizsgált időszakban 187 százalékkal nőttek itthon a búzatermesztés költségei, míg Hollandiában csak 137 százalék volt a gyarapodás és a termelés is sokkal hatékonyabb. Ráadásul itthon nemcsak az energiaár nőtt, vágtatni kezdett az infláció, miközben elszállt a forint/euró árfolyam, az már a 400-as szintet közelíti. Hab a tortán, hogy eközben az amúgy szélsőségesen ugráló tőzsdei ár és a hazai felvásárlási ár 2023 végére elszakadt egymástól, ezzel tervezhetetlenné téve az esetleges betárolást vagy az azonnali értékesítést. Nagy kár, mert itthon a gabonatermelésben 15-18 millió tonnás – az egyelőre kihasználatlan – termelési potenciál.
Ami az idei várakozásokat illeti, – bár az EU több termést vár tőlünk, mint tavaly – a termelők spóroltak a műtrágyával, növényvédő-szerekkel, ami a hozamokra és a minőségre is rossz hatással lesz. Pedig már tavaly is 70 százalék volt a takarmány és csak 30 százalék a malmi búza aránya, ami nagyon rossznak számít. Így csak a támogatással nem lett veszteséges a termesztés.
De az idén legalább az átmenő készletek, a sokéves átlag szerint alakulnak majd, nem nyomja majd a kínálatot a többlet úgy, mint tavaly.
Csontos Attila, a Júlia Malom Kft. ügyvezetője számbavette, milyen minőségnek melyek a jellemzői. A legnagyobb áron eladható búzánál például legalább 14 százalék az elvárt minőségi fehérje. Ilyen bombasztikus minőséget itthon is el lehetne érni a szakember szerint, de ehhez magyar fajtát jó szívvel nem is tudott ajánlani. A „B” minőséghez viszont van magyar fajta. Az átlagos paraméterek által jellemzett tömegbúzák piacán viszont nagy a harc: az ukrajnai, romániai, szerb termelőkkel kell versenyezni. Ez alapján arra jutott, hogy az itthon legnagyobb tömegben termelt búza (a Nádor) fajta nem felel meg annak, hogy minőségi búzaként magasabb árat érjenek el vele. A szakember azt javasolta az érintett nemesítőknek, hogy itt az idő olyan magyar fajtát létrehozni, ami olyan jó, mint a legjobb osztrák fajta.
Ő is azt előlegezte meg, hogy az idén várhatóan nem lesz öttonnás, csak 4,8 tonnás a magyar termésátlag, a növekedéshez szemléletváltás kellene. Ekkora átlagnál viszont „kommersz” helyett minőségi búzát kell termelni a jövedelmezőséghez. Arra a következtetésre jutott, hogy mindehhez drasztikusan csökkenteni kell a fajták számát, mert a termelők nem tudnak közülük értelmesen választani. Példának hozta, hogy a franciák is csak 8, Kanadában mindössze 5 fajta közül választhatnak a gazdák, mégis versenyképesek. Össze kell tehát állítani, melyik éréscsorotban melyik fajta tudja a csúcsminőséget, össze kellene fogni a szakmának a váltásra. Azt ajánlja, a hazai minőségi kategóriák helyett a beltartalmat, az összes paramétert kell vizsgálni, mert a jelenlegi besorolás erre alkalmatlan.
Csak prémium búzát szabad termelni
Az uniós importdömpinget, Ukrajna tartós piaci jelenlétét látva a peresztegi agrárvállalkozó, Széplaki Tamás is úgy véli, az évtizedek óta mindössze ötmillió tonnás hazai búzatermeléssel kár lenne belemenni a mennyiségi versenybe. Csak prémium búzát szabad termelni, amellyel annyi többletjövedelmet lehet elérni, hogy hosszú távon sikeressé váljon a gabonatermesztés. Persze ehhez emelni kell a technológiai színvonalat is, ami befolyásolta a gabona minőségét. A lehető legrövidebb aratás a cél, hogy ne romoljon az árban realizálható minőség, amelyhez összhangba kell hozni az arató-, a szállító-, a tárolási kapacitást. Ha azonban a tápanyag-ellátáson, az okszerű növényvédelmen – mint az idén – spórolnak a gazdák, csak veszíthetnek Széplaki Tamás szerint. Ehelyett válasszanak olyan fajtát, amely ellenáll a kórokozóknak, a betegségeknek, az időjárási anomáliákat.
Nem lehetetlen! Amint azt Csontos Attila is felidézte, voltak csúcsminőségű magyar fajtáink, mint a Bánkúti, amely bizonyítja, hogy itthon is lehet prémiumbúzát termelni, de Ukrajnában is lehet (ráadásul hatalmas területen).
Acélos a magyar búza
A mi előnyünk, hogy a magyar búza acélos, így több vizet fog felvenni, mint amennyit szeret a vevő, ebben genetikusan jobbak a magyar fajták. Ha e bázisból újra versenyképes fajtát hoznak létre, akkor talán a bolognai tőzsdén is úgy jegyzik majd a „magyar búzát”, mint a keresett osztrák prémiumkalászost.
Szép terv, ha nem szól közbe a klímaváltozás. Német Lajos szerint azonban a szellem már kiszabadult a palackból. Nem tudni milyen lesz az éghajlat.
Kérdés, hogy meg tudják-e majd termelni itthon a prémium búzát, és az ellenáll-e a szélsőségeknek, tűri-e a légköri aszályt. Ahogyan már gyapotot is termeltek itthon. Az ország déli vidékein tíz évből nyolcban már attól rettegnek, lesz-e termés. A nyári tenyészidőben nő az aszály hossza, és felhőszakadások jönnek, de a leömlő víz nem hasznosul.
