8p

Mi a legnagyobb probléma a hazai felsőoktatásban?
És a gazdaságban? Mennyit ér egy magyar egyetemi diploma?
Online Klasszis Klub élőben Ádám Zoltánnal, a Corvinusról elbocsátott egyetemi oktatóval

Vegyen részt és kérdezzen Ön is a közgazdásztól!

2024. október 9. 15:30

A részvétel ingyenes, regisztráljon itt!

Bár idén több az eső, de a klímaváltozással egyre szélsőségesebb, aszályosabb az időjárás. Kisülnek a legelők, kevesebb a takarmány. Romlanak az intenzív állattartás eredményei, de a természetközeli rideg bivalytenyésztésé javulnak. Mintegy 150 hazai állattartó már 6-8 ezer bivalyt tart Magyarországon, az egyikük a szakmai érveit, a műhelytitkait is elárulta az Mfor.hu-nak.

”Attól félek, hogy a száraz, aszályos nyarak egyre durvábbak lesznek, amit már a húsmarha sem viseli el.“ Ezzel szembesült tavaly Pekár István herencsényi volt szarvasmarhatartó. A klímaváltozással egyre szélsőségesebb az időjárás. Az aszályos időszakokban - a méregdrága öntözés nélkül - kisülnek a legelők. Olyan állat kell az egyre kisebb hozamú gyepek hasznosításhoz, ami ezt is elviseli.
Kapóra jött, hogy a közeli Szurdokpüspöki határában lévő Mátrai Bivalyrezervátumban Szalai Ferenc két éve már túlnőtte gazdasága méreteit és állattartó partnert keresett. Akkor döntötte el Pekár István, hogy ő is bivalyt és szamarakat fog tartani húshasznosításra.
“Ferenc tartja a nőivarú bivalyokat, én tartom a hímeket. Az idén már 78 bivalybikám és 33 szamaram lesz.” - von mérleget a gazda.
Jó döntésnek bizonyult, hogy ha csak bikákat tart, mert így nem ingerlik őket a nőivarú állatok, így jobban fejlődnek. De még így is sokat viaskodnak egymással, ami elég riasztó látvány. A bivaly ugyanis intelligens, de félig vad állat, amely erős érzelmi szálakkal kötődik a gazdájához.

“Kezdetben én is tartottam tőlük: hatalmas fekete, szilaj jószág, rosszat ígér a tekintete, főleg ha leszegi a fejét, fújtat. Van valami vadállati jellege” - ismeri el az állattartó.

Nem is üget, mint a tehén, hanem úgy vágtat, mint a bölény és nem is keveset. Tavaly már az is megfordult a fejében, hogy lecseréli az egész állományt, miután több állat is elcsatangolt 10-12 kilométerre. A hetvenedik évéhez közeledő gazda így kénytelen volt a csavargókat árkon-bokron, szakadékon keresztül haza hajtani – persze nem egyedül, feleségével, fiával, környékbeli segítőkkel...

De mint a többi hazai bivalytartó, ő is hamar megbarátkozott a hatalmas, öntörvényű fekete jószágokkal, ma már tökéletes biztonsággal jár közöttük. “Minden negyedik-ötödiknek meg is tudom vakarni az üstökét, némelyik lefekszik a lábamhoz, mint egy macska”…- érzékenyül el, miközben egy jó féltonnás tetőtől talpig sáros fekete monstrum éppen odatörleszkedik hozzá.
Az érzelmi kapcsolat tényleg erős. Az egyik újkígyósi bivalytartó mesélte, amikor a vágóhídra vitték az állatait, az egyiket éppen ránézett, amikor felvezették a kamionra és kicsordultak az állat könnyei, tudta mi vár rá. Mind a ketten sírtak. 

Bivaly-nagyhatalom lehetünk? Fotó: Mfor
Bivaly-nagyhatalom lehetünk? Fotó: Mfor

Ősi magyar fajta

A herencsényi gazdaságban is a magyar házibivaly fajtát tartják, amit vízibivalynak is  neveznek. Távoli rokona Afrika legveszélyesebb vadállatának: a kafferbivalynak, de nem a fekete kontinensről, hanem valószínűleg a Balkánról, vagy a Földközi tenger partvidékéről hozták be a történelmi Magyarország területére. Erdélyben, Kalotaszeg környékén sok bivalyt tartottak, Olaszországban is kedvelt haszonállat, amit már fejőrobottal fejnek, mint a szarvasmarhát. Állatonként 15 literes átlagos napi tejhozamot is elérnek az olasz bivalytehenek 8 százalékos zsírtartalommal, ami napi 35-40 liter napi termelésnek felelne meg a szarvasmarhánál. Az olaszok speciális sajtokat is gyártanak a zsíros bivalytejből.

Magyarországon Mezőtúr környékén is létrehozott egy tejhasznú, az olasz fajtára alapozott integrációt egy külföldi befektetői csoport kifejezetten sajtelőállításra. Itthon mások is fejik a bivalyt. Rózsa Péter balmazújvárosi állattartónak volt olyan tehene, amelyik naponta 11 liter tejet adott, de az átlag azonban csak 4-5-7 liter.

Kevés, de biztos nyereség

A csak bikákat tartó herencsényi gazdaságban azonban egyelőre nem állítanak elő sajtot, így kisebb a jövedelem is. Ráadásul a bivalybika lassú növésű. “Az egyik kolléga a bivalynál napi 80 dekagramm súlygyarapodást mért, ami csak a fele a húsmarháénak (1,5 kg/nap). De a bivaly igénytelen és - szemben a húsmarhával - a legelőn minden növényt megeszik, nem válogat” - érvel a gazda. Még a csalánt, az aranyvesszőt, az invazív gyomokat is elropogtatja. Egész télen egy napra sem zárta be őket, a széna mellett napközben is kijártak a színből legelni. Páratlan előnyük, szemben a juhokkal, hogy nagyon jó tarlót is hagynak maguk után a legelőn, ami jól sarjad. 
Bár a bivalybika akár egy tonnásra is megnő, de a herencsényi gazda nagyjából 500 kilós élősúllyal, 3 éves korban adja le a vágóhídra. A bivalynak - a húsmarhánál persze jóval kisebb az ára – mintegy 70 százaléka - de kisebb költségű a tartatása. Betegsége szinte egyáltalán nincs, a gyógyításra sem kell költeni. A bivalyok nagyon ritkán igénylik az antibiotikumokat, húsuk ezért is egészségesebb.

“Önmagában a bivalytartás nekem biztosan veszteséges, főleg a tavalyi aszály miatt, amitől drága lett a téli takarmány: 25-30 ezer forint volt egy-egy bála széna” - idézi fel a gazda.

Ezért csak a támogatásokkal együtt éri meg bivalyt tartani. A vágásra leadott bikák húszezer forint körüli  hízóbika-támogatást kap a gazda. (Az anyatehén támogatás már több mint 200 ezer forint lenne.) Magyarországon az ökotámogatás is területre vonatkozik, gyep esetében hektáronklént 204 euró, mintegy 75 ezer forint.  A támogatáshoz öt hektáronként kell egy-egy állategységet vállalni. Azaz 200 hektáron 40 felnőtt állatot kell tartania a támogatásért.

A türelmes gazda azonban a támogatásokkal együtt szemlátomást jól kijön a külterjes bivalyhizlalással és a tenyészbika-tartással. A bivalyok nélkül nem kaphatna ökotámogatást, és a leadott állatok után annyit kap, ami a gondozás költségeit fedezi. Egyelőre nem is tervezi, hogy bivalytehenekkel: tejtermeléssel, sajtkészítéssel gyarapítsa a portfóliót. Az állatok napi súlygyarapodását azonban mérni szeretné, amelyhez az állatokat digitálisan akarja azonosítani.

“Félvad tenyészbivalyokat tartok, fontos a kezelhetőség is, ezért nemcsak a súlygyarapodásra, a szelídségre is fogok szelektálni” - tervezget a gazda, akik azt is elárulta, mi a kedvenc bivalyétele. Már sütött bivalybélszínt, evett bivalyból készített szalámit, kolbászt, virslit, de az állat fehér lábszárinaiból 5-6 órás főzéssel készített pörköltet tartja a legfinomabbnak.

Meggyőződése, hogy kasszasikert hozna, ha pár étterem itthon is a bivalyételekre szakosodna. Ugyanazokat az ételeket lehet belőle készíteni, mint a marhahúsból, de omlósabb, márványozottabb, ízesebb a húsa.

Békesség. Fotó: Mfor
Békesség. Fotó: Mfor

Juh helyett marhát
Magyarországon az 1980-as években vált szét a tejelő és a tisztán húshasznú szarvasmarha-tartás. Nógrád megyében, Szécsény és Hollókő környékén a gazdálkodók megrökönyödésére - a hajdani agrárminiszter, Hütter Csaba - a rossz termőképességű szántókra gyepet telepített, idézi fel az Mfor.hu-nak Pekár István herencsényi állattartó. Egy idő múlva már természetessé vált a visszafüvesítés, és a juh rovására fejlődni kezdett a helyi húsmarhatartás. Míg 120 évvel ezelőtt a történelmi Nógrádban még negyedmillió juhot tartottak, napjainkra 10-15 ezerre csökkent a komoly gondozói szakismeretet követelő gyapjas jószág száma a vármegyében. Helyette, főleg a rendszerváltás után, amikortól megérkeztek az uniós támogatások, inkább húsmarhát tartanak, amihez kevesebb szakismeret kell. Kis túlzással elég villanypásztorral bekeríteni a legelőt és kihajtani az állatokat.


A térségünkben először a húshasznúvá minősített magyar tarka mellett az angol kistermetű húsmarha fajták jelentek meg: az angus, a hereford. A kevésbé felkészült gazdák ma is az angusokat szeretik, mert szelídebb, nyugodtabb fajta, mint a hereford. Sokan próbálkoztak a nagytestű francia Charolais, Limousine, Blonde d'Aquitaine fajtával is, de ezek évi ezer milliméter csapadékú óceáni, illetve alpesi legelőkön fejlődnek megfelelően, így jövedelmező igazán a tartásuk. A Charolais kifejezetten nagyétkű, 70-80 kilogramm a napi fűigénye. Magyarországon, főleg a soványabb nógrádi legelőkön – különösen az egyre rövidülő késő őszi napokon - kisebb a napi súlygyarapodásuk.

A csapadékos években “még elmegy”, de olyan száraz, aszályos esztendőkben, mint a tavalyi, amilyen a klímaváltozással fenyegeti a hazai állattartókat, már meggondolandó az ilyen intenzív, nagy növekedési erélyű jószágot tartani, tapasztalta a herencsényi gazda. A sovány legelőkön a húsmarha- és a juhtartás egyre rosszabbul jövedelmezett. “Ha nem lenne hozzá támogatás, minden legelő állat tartása fenntarthatatlan lenne.” - ismeri el az állattartó. A nagy takarmány-igényű állatok ellátására ugyanis már 1,5-2 hektár legelőt kellett számolni, ami nagyon rossz húskihozatalnak számít. Pekár István ezért a Belső-Cserhát hegyvidéken lévő mintegy 200 hektár kis-, közepes hozamú legelője jövedelmező hasznosítására a juhnál és a húsmarhánál hatékonyabb jószágot keresett.

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Előfizetőink máshol nem olvasott, higgadt hangvételű, tárgyilagos és
magas szakmai színvonalú tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Korlátlan hozzáférést adunk az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz is, a Klub csomag pedig a hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmazza.
Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!