Hatásos gazdaságvédelem-e a hitelfelvételre serkentés?

Amikor néhány éve közismertté vált, hogy a magyar termelékenység növekedése elakadt, és visegrádi összehasonlításban is kedvezőtlen lett a kép, valamint a beruházási rátánk is alacsony, a gazdaságpolitika kedvezményes hitelezéssel avatkozott be. Tehette, mert a kamatok világszerte lefele tartottak, sőt bizonyos közgazdasági iskolák szerint eljött a tartós pénzbőség kora, így a kamattámogatott üzleti és lakásépítési hitelek mögött álló jegybank - és azon keresztül az állam, vagyis végső soron az adófizető - nem vállalt hatalmas terhet és súlyos kockázatot.

Jelenleg más baja van a magyar gazdaságnak (is) a járvány nyomán, ám ismét hangsúlyos eszközként került elő a gondolat: olcsó hitelek nyújtásával lehetne dinamizálni a gazdaságot. Az eddigi magyar jegybanki hátterű hitelkonstrukciókon túl nemrég jelentették be, hogy a Magyar Fejlesztési Bank a KKV-szektor számára vállalkozásonként legfeljebb 10 millió forinton kamatmentes hitelt fog nyújtani ("újraindítási gyorskölcsön"). Ha ezekhez hozzávesszük az otthonfelújítási hitelt, a családi otthonteremtési kedvezményt, az államilag támogatott kisvállalati hiteleket, továbbá az EU-s forrásokkal kombinált egyéb kölcsönpénz-akciókat is, ezekből jól kiolvasható az állami törekvés: a gazdaságot olcsó és bőséges hitelekkel serkentik még gyorsabb növekedésre jó széljárás mellett, és ugyanezzel az eszközzel támogatják a kilábalást válságos időkben.

Pénzből most nincs hiány, kérdés, hogy lehúz vagy segít? (Illusztráció - forrás: Depositphotos)

Az első, jogosan felmerülő kérdés ennek kapcsán, hogy a hitelt felvevők körében nem alakulhat-e ki olyan eladósodás, amely nem csupán nem gyorsítja a fejlődésüket közép- és hosszú távon, hanem a törlesztési terhek révén idővel inkább lefojtja az érintettek működését. Mert persze minden hitelügylet jól néz ki a futamidő legelején, de jön a másnap, a harmadnap - láttunk már ilyet.