<img height="1" width="1" style="display:none" src="https://www.facebook.com/tr?id=1446330315732208&amp;ev=PageView&amp;noscript=1">
6p

Ez a cikk Privátbankár.hu / Mfor.hu archív prémium tartalma, amelyet a publikálástól számított egy hónap után ingyenesen elolvashat.
Amennyiben első kézből szeretne ehhez hasonló egyedi, máshol nem olvasható, minőségi tartalomhoz hozzáférni, akár hirdetések nélkül, válasszon előfizetői csomagjaink közül!



			
		
		


		
		

Az MNB már tavaly megindította a hiteloffenzíváját, majd a napokban bejelentették, hogy a Magyar Fejlesztési Bank is kamatmentes konstrukcióval támogatja a vállalkozásokat. A cél egyértelmű, felpörgetni a gazdaságot. A kérdés, hogy ezeknek az eszközöknek milyen kockázatai és mellékhatásai vannak. Aktuális írásában Bod Péter Ákos ezekre a kérdésekre keresi a választ Benchmark rovatunkban.

Amikor néhány éve közismertté vált, hogy a magyar termelékenység növekedése elakadt, és visegrádi összehasonlításban is kedvezőtlen lett a kép, valamint a beruházási rátánk is alacsony, a gazdaságpolitika kedvezményes hitelezéssel avatkozott be. Tehette, mert a kamatok világszerte lefele tartottak, sőt bizonyos közgazdasági iskolák szerint eljött a tartós pénzbőség kora, így a kamattámogatott üzleti és lakásépítési hitelek mögött álló jegybank - és azon keresztül az állam, vagyis végső soron az adófizető - nem vállalt hatalmas terhet és súlyos kockázatot.

Jelenleg más baja van a magyar gazdaságnak (is) a járvány nyomán, ám ismét hangsúlyos eszközként került elő a gondolat: olcsó hitelek nyújtásával lehetne dinamizálni a gazdaságot. Az eddigi magyar jegybanki hátterű hitelkonstrukciókon túl nemrég jelentették be, hogy a Magyar Fejlesztési Bank a KKV-szektor számára vállalkozásonként legfeljebb 10 millió forinton kamatmentes hitelt fog nyújtani ("újraindítási gyorskölcsön"). Ha ezekhez hozzávesszük az otthonfelújítási hitelt, a családi otthonteremtési kedvezményt, az államilag támogatott kisvállalati hiteleket, továbbá az EU-s forrásokkal kombinált egyéb kölcsönpénz-akciókat is, ezekből jól kiolvasható az állami törekvés: a gazdaságot olcsó és bőséges hitelekkel serkentik még gyorsabb növekedésre jó széljárás mellett, és ugyanezzel az eszközzel támogatják a kilábalást válságos időkben.

Pénzből most nincs hiány, kérdés, hogy lehúz vagy segít? (Illusztráció - forrás: Depositphotos)Pénzből most nincs hiány, kérdés, hogy lehúz vagy segít? (Illusztráció - forrás: Depositphotos)

Az első, jogosan felmerülő kérdés ennek kapcsán, hogy a hitelt felvevők körében nem alakulhat-e ki olyan eladósodás, amely nem csupán nem gyorsítja a fejlődésüket közép- és hosszú távon, hanem a törlesztési terhek révén idővel inkább lefojtja az érintettek működését. Mert persze minden hitelügylet jól néz ki a futamidő legelején, de jön a másnap, a harmadnap - láttunk már ilyet. Felmerül továbbá a nemzetgazdasági fenntarthatósági vonatkozás is, szintén jogosan, különösen az állam bruttó adósságállományának 2020-as hatalmas, példa nélküli, 7000 (!) milliárd forintos növekedése ismeretében.

Az első dilemmára lehetne az a megnyugtató válasz, hogy 2008-as tanulságok óta mind a hitelfelvevők, mint a hitelnyújtók, mind pedig a felügyeleti intézmények óvatosabbak lettek. Ennek sajnos ellentmond egy sor korábbi tapasztalat: jönnek az új lelkesek, sőt még ideológiát is gyártanak ahhoz, hogy "ma már minden másként van". És valóban, komoly szerzőktől olvasható, hogy a pénzbőség - és ezzel a nyomott kamatszint - tartósan fennmaradhat, az állam adósságviselő képessége szinte korlátlan. Ez átvezet a másik dilemmához: tényleg fenntartható-e a hitelexpanzió nemzetgazdasági szinten? Nos, az államadósságot – forintban és devizában – eddig viszonylag olcsón, de sosem ingyen finanszírozta a magyar állam, ám a nemzetközi kamatszint jelenleg olyan mélyen van, hogy ennél lejjebb már nem tarthat.

Ezzel szemben roppant méretű nemzetközi kiköltekezés kezdődött, amely nyomán felfele mozdulhatnak a hozamszintek. Ráadásul a magyar állam kockázati besorolása ismert módon elmarad a térségi társakétól, így a nemzetközi tőkepiac bármilyen rezdülését jobban megsínyli Magyarország, mint a feleakkora államadósság-hányadú többi ország a térségben.

Ezek nagyjelentőségű ügyek, amelyek körbejárására most nincs hely. Ám felmerülnek rövidebb lejáratú kérdések is. A célba vett gazdasági szereplők tudnak-e élni a hitelkonstrukciókkal? A közpénzek segítenek-e a társadalom és a gazdaság megvédésében? Ami a háztartásoknak szánt kedvezményes forrásokat illeti, azokból a szociológiai vizsgálatok szerint leginkább az amúgy is tehetősebb rétegek részesülnek. A lakáspiac élénkítésére és az építőipari aktivitás megtámogatására bizonyosan alkalmas a sokféle családi támogatás; az ügy etikai megítélése egészen más kérdés lenne.  

Mi van, mi lesz a KKV-szektor dinamizálását célzó hitelakciókkal?  A várható hatások előrejelzéséhez érdemes egy pillantást vetni a járvány második hulláma során kialakult viszonyainkra. A vállalkozásokat már a 2020 tavaszi sokk sem egyformán érte, ám a járványhelyzet nyári - átmeneti - javulása is különböző hatásokkal járt a vállalatok ágazati és méretbeli viszonyaitól függő módon.

Az ipari ágazatok nagyrészében visszaálltak a tavasszal megszakadt termelési láncolatok, és számos területen visszatért a kereslet is, míg a személyes, emberi kapcsolatoktól jobban függő szolgáltatásokban elhúzódó és erőtlenebb lett a normalizálódás.

A keresleti viszonyok gyengébb alakulása miatt a szolgáltató ágazatok szereplőinek meglehetősen nagy része a járvány második hullámában sem tud szokásos terheléssel működni; ezekben a fejlesztő, bővítő hitelek iránt akkor sincs nagy kereslet, ha mesések a kamatfeltételek.

Tanulságos megnézni a Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet felmérését

A 2020 tavaszi válság előtt az iparban, építőiparban, kereskedelemben meglehetősen magas volt a kapacitáskihasználás szintje, ami a járvány első hulláma alatt lezuhant, majd csaknem a korábbi szintre visszaért októberre – de nem a szolgáltatási ágak többségében. Az is tudható, hogy a kivitelre termelő cégek a korábbi tempójukat könnyebben visszanyerték, mint hazai a fogyasztást kiszolgálók. Ami pedig a vállalatméretet illeti: csak a legnagyobb (a 250 főnél többet foglalkoztató) cégek csoportja érte el a válság előtti kapacitáskihasználási arányt, míg a kisvállalkozások között tartósan nyomott maradt a helyzet a második hullám alatt. Ebben a körben a 2021-es év elejének nagy kérdése sokkal inkább a túlélés, semmint a növekedési irány kijelölése és a finanszírozási konstrukció megválasztása.

Mindezek és a hazai KKV-szektor konjunktúra-kilátásainak bizonytalanságai alapján azt valószínűsíthetjük, hogy a magyar központi költségvetésbe beállított fejlesztési támogatások, valamint a hitelintézeti rendszeren keresztül folyó hitelforrások fő kedvezményezettje továbbra sem a kis és közepes cégek szektora lesz.

Jól jönne 1,5 millió forint?

A Bank360.hu és az Mfor kalkulátora alapján az alábbi induló törlesztőkre számíthatsz a THM-plafon végéig, ha 1,5 millió forintra van szükséged 60 hónapra: a Raiffeisen Bank személyi kölcsöne 30 379 forintos törlesztőrészlettel lehet a tiéd. Az Erste Banknál 32 831 forint, a Cetelemnél pedig 33 556 forint a törlesztőrészlet. Más kölcsönt keresel? Ezzel a kalkulátorral összehasonlíthatod a bankok ajánlatait.