Egy korábbi cikkemben azt írtam, hogy az Orbán-kormány számára nagy feladat lesz azt bizonyítani, hogy a tavalyi (2023-as) 73,4 százalékos adósság/GDP arány 2024 végére csökkenni fog, mivel ez az érték jelenleg 76 százalék körül van. Azt is felvetettem, hogy bizonyára kérik majd a Központi Statisztikai Hivatal közreműködését, hogy segítsenek nekik a nominális GDP adat felpumpálásával. Ha már a számlálót (az adósságállományt) nem tudja a kormányzat csökkenteni, akkor a nevezőt (nominális GDP) próbálják növelni, s így elérni a kedvezőbb, kisebb arányszámot.
Csak így lenne ötös találatom a lottón, mert ráhibáztam: a kormány most közzétett Középtávú költségvetési strukturális terv 2024 című, az Európai Uniónak benyújtott dokumentumában az szerepel, hogy az idei esztendőben a GDP-deflátor 8 százalék lesz és az adósság/GDP hányados pedig 73,2 százalékra fog csökkenni. Igaz, hogy csak 0,2 százalékponttal, de mégis csökkenni fog, tehát megfelel majd a csökkenő pályát előíró törvényi szabályozásnak. Látszólag tehát minden rendben van, minden előírás szerint fog alakulni.
Érdemes azonban elgondolkodni azon, hogy miként is jött ki a 8 százalékos nagyságú GDP-deflátor, amikor a fogyasztóiár-index mindössze 3,7 százalék lesz éves szinten, legalábbis a kormány terve szerint. (A közgazdaságban kevésbé járatos olvasók számára: a GDP-deflátor a bruttó hazai terméket alkotó áruk és szolgáltatások árszínvonalváltozását mutató számérték.) Ez csak úgy lehet, hogy a GDP lakossági fogyasztáson kívüli elemeinek árindexe (deflátora) igen jelentősen növekedett az idén. És valóban ezzel számol az Orbán-kormány a beadott jelentésében, lásd a táblázat második oszlopát:
A hivatalosan közölt deflátorok közül rögtön szemet szúr a közösségi fogyasztás különösen magas deflátor-értéke. Vajon milyen közösségi fogyasztási cikkeket vettek itt figyelembe, amelyeknek az ára háromszor jobban emelkedett, mint a közönséges fogyasztási cikkeké? Az adófizető polgárok többségének az eddigiekben az volt a véleménye, hogy a kormányzat által nyújtott szolgáltatások mennyisége és minősége is igen szerény mértékű. Most azonban azt is megtanulhatják, hogy ez igaz, de cserében mindezt igen drágán számítja meg nekünk az Orbán-adminisztráció.
Mivel a 2024-es évre vonatkozóan még nem ismertek a GDP felhasználási tételeinek arányai, a 2023-as súlyértékekkel próbáltam meg kiszámolni, hogy miként is jön ki a rekordnagyságú 8 százalékos GDP-deflátor. De ez sehogy sem sikerült, mindössze 5,63 százalékra jött ki az előző évi felhasználási arányszámok alapján a GDP-deflátor. És még akkor sem jutunk sokkal közelebb a 8 százalékos értékhez, ha az export és import deflátorokat is figyelembe vesszük, mivel azok elég alacsonyak. (Még ha az export és import teljes értékét is beszámítanánk, akkor sem jönne ki a 8 százalék, csak 7,2 százalék). Az pedig elég nyilvánvaló, hogy a 2024-es felhasználási arányok nem fognak jelentősen változni 2023-hoz képest.
Fotó: Depositphotos
Így aztán csak találgathatunk, hogy mit is csinált a kormány. Lehet, hogy abban bízott, senki sem kíváncsi arra miként jött össze a 8 százalékos deflátor, ezért nem fordítottak gondot a precíz számításokra. Talán azt gondolták, hogy senkit sem érdekel a nominális GDP alakulása, elég, ha a reál GDP növekedését kíséri figyelemmel. Mindenesetre most az az érdekes helyzet állt elő, hogy a nominális GDP 8,9 százalékkal növekszik, miközben a reál GDP mindössze 0,8 százalékkal bővül csak.
Talán azt is érdemes felidézni, hogy a kormány tervezetében csak a 2024-es esztendőben van ilyen nagy eltérés a fogyasztóiár-index és a GDP-deflátor között (3,7 versus 8 százalék). 2025-re 3,2 versus 4 százalék, és 2026-ra 3 versus 3,2 százalékos értékekkel számolnak a tervkészítők. Vajon mi lehet a titka a 2024-es nagy különbségnek? Én nem tudok másra gondolni (mert bennem motoszkál a kisördög), hogy ennek csak egy oka van: demonstrálni az adósság/GDP hányados csökkenését az előző évhez képest.
