Az április 12-i választás után hirtelen változások álltak be Magyarország politikai, gazdasági és pénzügyi megítélésében. Az utóbbit azonnal és markánsan jelezték az olyan mutatók, mint a magyar pénzügyi aktívák iránti külföldi érdeklődés megugrása, a forint-állampapírok iránti kereslet növekedése, és amit mindenki észlelt, a forint árfolyamnak erősödése. A piaci irányváltás logikája világos: a választások meghozták az Orbán-rezsim végét, és egyértelmű politikai helyzetet, erős kormánytöbbséget eredményeztek, így egy sor korábbi kockázati elem kikerült a magyar viszonyokból.
De vajon milyen lesz a folytatás?
Az egyik logika szerint itt jelentős egyszeri piaci korrekció történt, és ilyenkor gyakori a „túllövés”, vagyis a piaci szereplők a kedvező irányú változásokat a fundamentális tényezőktől elszakadó mértékig viszik fel. Ezt pedig rendszerint követi a túlzottnak minősülő piaci reakciók visszakorrigálása. Itt van például az állampapírok iránti külső kereslet: a megugró külföldi érdeklődés nyomán a magyar papírok hozamszintje a lengyel mértékek alá süllyed, miközben azért Lengyelország általános kockázati megítélése lényegesen jobb a mienknél. A magyar gazdaság növekedési üteme és egyéb mutatóik alapján azt lehet gondolni, hogy a mostani javunkra szóló hozamkülönbség csupán a pillanatnyi viszonyoknak, a „magyar sztori” érdekességének szól, és így csakis átmeneti jellegű. Ehhez hasonlóan a választás miatti forint-erősödés is olyan kilengés, amelynek valamelyes mértékű csillapodása várható.
A másik logika azonban a pozitív visszacsatolási körök beindulását feltételezve tartós, folytatódó javulást vetít elő. A fundamentumokban is lehetséges gyors változás, ha lefojtott energiák szabadulnak fel, eddigi effektív korlátok tágulnak, új viselkedési minták alakulnak ki, és fejlődést támogató politikai kurzus rendezkedik be.
A magyar esetben ilyen önerősítő hatás önmagában az államadósság finanszírozási költségének jelentős mostani és későbbre is várható mérséklődése, hiszen az európai viszonyok között legnagyobb arányú kamatfizetési teher volt eddig az egyik fő oka az állam jelentős folyó deficitjének. A beruházások tartós visszaesése/pangása is megkülönböztette Magyarországot a térség többi országától az utóbbi években. E téren is fordulat várható, a kilátások általános javulásának, a finanszírozási költség mérséklődésének és a kedvező intézményi, szakpolitikai változásoknak együttes hatására. Az utóbbiakba beleértendő annak feltételezése, hogy a Magyar-kormány piacbarát módon fog működni, az előző centralizáló és kicsinyes módon interveniáló kormánypolitikához mérve mindenképpen, továbbá az eurócsatlakozási projekt elindítása középtávra szóló kiszámítható keretet ad a magyar gazdaságpolitikának.
E második logika szerint tehát tartós, több éves fejlődési folyamatok indulnak be, amelyek a gazdasági növekedés fenntartható gyorsulásával, az intézményi és gazdaságpolitikai kurzus-javulással együtt indokolják a tavasztól megmutatkozó érdeklődést a magyar eszközök iránt, és ennek az érdeklődésnek a fennmaradását. Az egymást erősítő körök hatására a magyar gazdaság visszacsatlakozik a térségi társaihoz, újra elfoglalva az orbáni külön út és az azt megelőző politikailag zavaros idők előtti pozícóját a régióban.
Nem meglepetés, normalizálódás
Ami most tehát meglepő mértékű forinterősödésnek és állampapírhozam-csökkenésnek látszik, az ebben a gondolatmenetben csupán normalizálódás, visszatérés a korábbi útra. A gazdasági szereplőknek tehát ehhez kell szabniuk a terveiket. A gyors visszazárkózás logikájában új normák fognak érvényesülni, amelyek körvonalai már megmutatkoztak a választás utáni pozitív fordulatban.
Az élet azonban nem szokta követni a tiszta logikákat. Most is az a helyzet, hogy az áprilisi-májusi-júniusi tényadatok és üzleti szentiment mutatók vegyesebb képet mutatnak.
Az MNB és a kamara közös májusi vállalati felmérése például az üzleti várakozások hirtelen egyszeri javulását jelzi, de az adatok szerint a pozitív korrekcióval együtt sem mondható szuperoptimistának az üzleti kör. Az üzleti környezet vállalati megítélése nagyot javult, ám továbbra is gond a munkaerő ára és rendelkezésre állása, a kereslet alakulása. A beruházási tervekben egyelőre nem látszik az a fordulat, amely a magyar gazdaság külső megítélésében végbement.
Az adatokból inkább óvatos optimizmus, vagy másképpen: az általános optimizmushoz képest óvatosság olvasható ki. Ez azért is érdekes, mert Magyarországon hagyományosan a lakossági várakozások szoktak átlagban a negatív, pesszimista tartományban mozogni, míg az üzleti válaszadók a hosszú időtávra visszavezethető GKI index-sorok szerint rendszerint sokkal kevésbé pesszimisták, azaz lakossági-fogyasztói várakozásokhoz képest szisztematikusan optimistábban. Most a lakossági optimizmus egészen különösen javult az áprilisi fordulat óta, sőt a májusi nagy ugrás után júniusban is folytatódott a javulás, míg az üzleti körökből nyert válaszok ennél visszafogottabb optimizmust mutatnak.
A GKI konjunktúraindexének változása
Az MNB/MKIK és a GKI eltérő mintán és eltérő módon, időpontban mérte a várakozásokat, de az eredmények lényeges vonatkozásban hasonlók: az üzleti körökben a saját helyzet és a környezet megítélése ugyan javult a korábbiakhoz képest, nincs azonban nyoma felfokozott várakozásoknak.
Nem árt az óvatosság
Mivel a konjunktúra-folyamatok alakulásában hatalmas a szerepe van a várakozásoknak, az egyéni és szervezeti kalkulációnak, a politikai fordulatot közvetlenül követő hetekben tapasztalható óvatosság érdemi, fontos indikátor. Arra utalhat, hogy a kedvezően megítélt korrekció után még van körültekintés, kivárás.
Az óvatosságra okot ad a kormánypolitika várható alakulását övező ismerethiány. A politikai hatalom átadása-átvétele gyorsnak és hatékonynak ítélhető meg. A kormányzati apparátus felállítása eleve nem gyors folyamat, és amelyik üzleti döntéshozó azt várta, hogy a számára fontos vonatkozásokban gyors intézkedés születik, most kénytelen kivárni: éppen csak hogy betöltötték a felsővezetői posztokat a minisztériumokban, meglettek a helyettes államtitkárok, kabinetfőnökök. A részletes szabályozói, hatósági döntések viszont a gyakorlatban csak a főosztályvezetői szintű előkészítő-egyezetető munkák után születnek meg. Azokra pedig még várni kell, akkor is, ha a kormánypolitika iránya világos.
Vannak azonban nagy kérdőjelek az irányt illetően is. A vendégmunkás-keret befagyasztásáról szóló kampányígéret például nem jelez elfordulást a gazdasági intervenció, hatósági korlátozás utóbbi években kialakult gyakorlatától. Nem is logikus olyan gazdasági-politikai környezetben, amelynek a legfőbb dinamizáló ígérete az „uniós pénzek hazahozatala”. Az utóbbitól ugyanis a beruházási hanyatlás megfordulását, a gazdasági növekedés beindítását várják logikusan, márpedig a nagyobb piaci aktivitáshoz több munkáskéz is kell: ha lehet, közelről, de ha nincs elég, akkor messzebbről. Különösen olyan környezetben ellentmondásos az eddigi vendégmunkás-politika továbbvitele, amelyben a munkaerő nagyfokú drágulása a vállalkozások egyik legfőbb növekedést gátló tényezője volt.
Ez csak egy ügy, és lehet mondani, hogy csak a gazdaság néhány szektorát érinti. Ugyancsak meghatározott szektorokra terjednek ki az ár- és árazás-szabályozások: ezek feloldásában az első óvatos lépések mér megtörténtek az üzemanyagok hatósági („védett”) árának liberalizálásával. De azért jó lenne látni, hogy egészében véve miként viszonyul az új kormány a piaci ármechanizmusokhoz, a piaci versenyszabadsághoz.
Miért ilyen alacsony az infláció?
A közzétett inflációs adatok nem adnak igazi eligazítást a gazdasági folyamatok irányáról. A politikai okból a választás előtt a gazdaságba lökött többletjövedelmek, valamint a propagandaeszközként is használt minimálbér-emelések miatt a lakossági fogyasztás nagyot nőtt az év első hónapjaiban. Ám a KSH által kimutatott fogyasztói árindex nem jelez túlfűtöttséget. Ilyen hamar megjelenne az erős árfolyam dezinfációs hatása? Ennyire óvatosak a költekezésben a máskülönben annyira optimistává váló lakosok?
Igaz, a mutatókat befolyásolja a sokféle ár-intervenció, de a maginflációs adatok is kedvezőbbek a vártnál: a legutóbbi mérésig nem következett be a inflációs mutatóknak számos ok miatt előrejelzett visszaemelkedése.
Ami az árazásba való hatósági beavatkozásokat illeti, ezek mértékét az MNB inflációs jelentése nem teszi olyan nagyra, hogy ne lehetne most különösebb árindex-romlás nélkül kivezetni. Az élelmiszerek árrés-rögzítését az érintett vállalkozások valahogy kigazdálkodták belső alkalmazkodással, és erős piaci verseny esetén az állami rögzítés azonnali feloldása sem hozna ársokkot, különösen beszámolva a forint-árfolyam erősödését és a világpiaci élelmiszerárak mérséklődését. Az MNB kalkulációja szerint az adott területeken a korábbi árrés-rögzítések 1,4 százalékpontos technikai árcsökkentő hatást fejtettek ki, és ha most liberalizálnának, akkor annak mintegy negyedével menne feljebb az árindex. Vagyis a mesterséges korlátok megszűnését követő áremelések sokkal kisebb inflációs hatással járnának, mint a bevezetésükkor regisztrált árcsökkentő hatás.
Ezek a számítások azt támasztják alá, hogy az új kormány nyugodtan nekiláthatna a magyar gazdaság alkalmazkodását eddig annyira lerontó hatósági beavatkozások megszüntetésének. Versenybarát és modernizáló gazdaságpolitikai irányvétel esetén valóban inkább számítani lehet a második, dinamikus fejlődési szcenárió valóra válására. A napi népszerűséget szem előtt tartó, intervencióra kész állami működési rend fennmaradása viszont nyilvánvalóan nem kedvezne sem az üzleti dinamikának, sem a fejlesztési kedvnek. Talán az új kormány első saját költségvetése, annak eszköztára és preferencia-rendszere megnyugtató választ ad a hazai üzleti szereplőket érdeklő kérdésekre.
A Benchmark rovat cikkeit itt olvashatják.
