A nemzetközi elemzői közösség érdeklődésének a középpontjában a szénhidrogének rendelkezésre állása és ára áll, teljes joggal. A kőolaj és a földgáz kritikusan fontos termék, mindkettő egyben nagy forgalmú tőzsdei cikk. A piacukon bármilyen kínálati oldali kiesés azonnali árváltozást okoz, eközben a keresleti oldalon a felhasználás változása és az ár-várakozások együttesen mozgatják a piacot. Ezért viszonylagos világgazdasági nyugalom idején is mozgásban vannak az árak. 2026 február végéig azonban a tőzsdei árak mérsékeltnek számítottak, és már egy ideje nem okoztak inflációs aggodalmat sem.
Február 28-ával (ekkor támadta meg az Egyesült Államok és Izrael Iránt) azonban gazdaságon túli tényezők rángatják magukkal e két termék piacát.
Az áremelkedések mértéke március elejétől akkora, hogy maga az olajpiac – ismét – világgazdasági szintű kockázati tényező lett.
Azon túl tehát, hogy az energia-vonatkozás továbbra is és egyre nagyobb gondot okoz, az elemzők növekvő aggodalommal figyelik a tovaterjedő következményeket és mellékhatásokat.
Fotó: Depositphotos
Drágulási spirál
A pénzügyi és makrogazdasági vonatkozások előtt azonban abból kell sajnálatos módon kiindulnunk, hogy az Irán elleni izraeli-amerikai katonai akcióból – ez elmondható három hét után – háború lett, noha regionális. A közel-keleti térség jellege, valamint az iráni fél válaszreakciója miatt immár valóban olajválságról kell beszélnünk. Az olajpiaci zavarok mértéke, mélysége már most hozzámérhető a korábbi hasonló krízisekéhez.
Csak találgatni lehet, hogy az ellenségeskedés meddig tart, és mikortól lehet számítani az olajpiac normalizálódására.
Mindenesetre már most világszerte nagyot drágultak a motorüzemanyagok, a légiközlekedést is drágítja, hogy sokkal többe van a tankolás. A földgázárak emelkedése miatt pedig a műtrágya és egyéb érintett termék jelentős drágulása következett be.
Az ilyen első körös hatásokat most árazzák be a közvetlenül érintettek. Sorra jelennek meg a piaci becslések, hogy az energiaigényes tevékenységek és termékek árazását miként alakítja az, ami eddig történt.
Lesz-e újabb világválság?
Vajon megmarad-e energiaár-ügynek az, ami mostanra kialakult?
Vannak félelmek, hogy világgazdasági vagy nemzetközi pénzügyi válságot lök be az újabb közel-keleti háború.
Az 1973-as majd a rákövető második olajválság akkori súlyos gazdasági-társadalmi következményeire visszaemlékezve megjelentek drámai elemzések is: globális gazdasági krízissé válhat egy regionális kiindulású eset.
Mások azonban azzal érvelnek, hogy fél évszázaddal ezelőtt nagyon más viszonyok jellemezték a termelési folyamatokat, fogyasztási viszonyokat.
Akkor a kőolaj valóban centrális szerepet töltött be, igen korlátos helyettesíthetőséggel, így fizikai hiánya és brutális drágulása rövid távon csaknem megbénította a világot, és nemcsak a törékeny helyzetű gazdaságokat, hanem az addigra erősen motorizált, földgázt és kőolajat nagy mennyiségben fogyasztó fejlett világot is.
Csakhogy éppen az akkori olajválságokra adott reakció vezetett el olyan technológiai forradalmakhoz, amelyek révén az energiafelhasználás jelentősen mérséklődött, az energiagazdálkodásban új trendek indultak el. Emiatt – így szól az érvelés – a fejlett világot már nem ugyanolyan súlyos mértékben érinti a következő olajdrágulás.
Ezek a kevésbé pesszimista szcenáriók kétségtelen tényekre alapoznak. A nemzetközi intézmények globális előrejelzései is csak árnyalati romlást mutatnak ez ideig az év elejihez képest.
Az viszont tudható, hogy a kevésbé fejlett világban nem ment végbe hasonló energiahatékonysági javulás, továbbá a középosztályosodás, amelyet az elmúlt évtizedek nagy fejleményei közé szokás sorolni, növekvő energiafelhasználással járt.
A hírek most arról szólnak, hogy Ázsia számos országában a héten leállt az egyetemi oktatás, csökkentették az ipari termelést, közületi megszorításokat vezettek be, részben az energia fizikai hiánya, részben pedig a nagymértékű drágulása miatt.
Ismét bebizonyosodott, hogy a gazdasági sokkok nem szimmetrikusan érik az eltérő helyzetű szereplőket. Azt is látjuk, hogy számos fejlődő ország valutája beleremegett a háborús hírekbe, és ha volt eddig kamatszint-csökkenési folyamat, az megállt. Az ausztrál jegybank, noha fejlett ország központi bankja, az inflációs veszélyre tekintettel elsőként kamatot emelt.
Állampapírpiac: növekvő hozamfelár
Csakhogy új fejleményeket hozzánk közelebb is találni. A bázeli BIS (Bank for International Settlements) elemzése arra hívja fel a figyelmet, hogy az eurózónán belül néhány ország állampapírjánál ismét kezdett nőni a hozamfelár a német Bundhoz képest. Pedig egészen a legutóbbi időkig azt az érdekes folyamatot láthattuk, hogy a francia, az olasz, a spanyol és a portugál állam is kedvező feltételek mellett tudott kötvényt piacra vinni, és alig kellett nagyobb kamatot ígérni a befektetőknek annál, mint amennyit a német vagy a holland állam fizet az adósságpapírokra.
Most azonban a folyamat megállt, sőt hirtelen visszafordult. Egyelőre nem nagyon erős a változás.
De azért figyelemre méltó, ahogyan február 27-éhez képest egy hét alatt megemelkedtek a német kötvényhozamhoz mért felárak: a francia állam esetében 56 bázispontról 62-re, az olasz papíroknál 61-ről 71-re, a hasonló spanyol papíroknál 41-ről 46 bázispontra.
Egyébként érdekes, hogy a valaha törékeny helyzetűnek számító Spanyolország a francia papíroknál jobb feltételekkel tud adósságot finanszírozni, továbbá a notóriusan eladósodott hírben álló Olaszország kondíciói alig különböznek a franciákétól. Ez a friss fejlemény mindenesetre elgondolkoztató. Az állampapírpiac képes gyorsan változni, tükrözve a szuverén (állam) kockázati megítélésének módosulásait.
De valószínűleg az állampapírok iránti globális igény is mérséklődik ezekben a napokban, hetekben. A pénztulajdonosok, megtakarítók óvatosabbak lesznek válságos időkben, és a biztonságot keresik, az pedig Európában a német, holland, svájci papírok felé fordulással jár. Az ügy másik oldala: a nagyobb kockázatot jelentő országok állampapírjai iránt csökken az érdeklődés, ami azután megjelenik a legjobbakkal szembeni kamatfelár emelkedésében.
Ami az euróövezetben ez ideig csak árnyalatnyi változás, az a fejlődő világban és az „emerging market” kategóriában már komolyabb következményekkel járó ügy.
Az állampapírok kibocsátása drágul, mégpedig a legrosszabb időben azok számára, amelyek nettó energia-importőrök: nagyobb lesz az importszámla, romlik a külkereskedelmi mérlegük, és most még ráadásul emelkedik a kamatteher is. A dráguló energiaimport miatt lassul a gazdasági növekedés, amely aztán az állam adóalapját érinti, azaz a költségvetési egyenleget is ronthatja idővel a drágább energia és a költségesebb adósságszolgálat. A „feltörekvő piacok” valutái iránti kereslet gyengülhet, részben bizalmi okból, részben pedig azért, mert az energiadrágulás árszintet növelő ügy: gyorsul az infláció.
Gyengülő forint, újabb inflációs hullám?
Ez a kellemetlen szcenárió nem elvont ügy, és nem a fejlődő világ sajátja: lehet a mi esetünk is. Ebből kaptunk ízelítőt az elmúlt napokban:
az iráni konfliktus hírére gyengült a forint, két hét alatt 4-5 százalékkal, és elég nagy az árfolyam volatilitása. A növekvő bizonytalanság ár-képző tényező: megemelkedtek az állampapíroknál a referencia-hozamok.
A pénzügyi piacok reagálása persze érhető. Amikor a magyar vagy a román esetet nézik, a kockázati megítélést befolyásolja, hogy az adott országnak hogyan alakulnak a makrogazdasági adatai, és milyen az eddigi, „Irán előtti” kockázati besorolása. Figyelembe veszik a banki elemzők, hitelminősítők azt a tényt, hogy az olajdrágulás inflációt növelő tényező.
A magyar fogyasztói árindex most éppen jól áll – csakhogy…
Tudjuk, hogy legkésőbb nyáron emelkedni kezd az index, részben a megelőző esztendő (bázisév) adatai következtében, de főként azért, mert jelentős az elfojtott infláció. Az pedig előbb-utóbb felszínre tör. Sokáig nem lehet az üzleti szereplőket nem-rentábilis működésre kényszeríteni.
Az újra induló áremelkedési hullám elvileg megfogható lenne adómérsékléssel, ilyenre egyébként utal is az ellenzéki gazdasági programja, csakhogy egyáltalán nem biztos, hogy a választások lezajlása után az állami költségvetésben található lesz ilyen célra kellő forrás.
Ha az energiaárak tartósan beállnak a mostani magas szintre, akkor nem sem ok, sem mód nem lesz az új realitások figyelmen kívül hatására. Márpedig az árszint emelkedése minden piacot érinti. Azt is, ahol egyébként kiviteli többlete van az adott országnak.
Az Egyesült Államok esetében is immár politikai jelentőségre emelkedett az üzemanyagár:
az öt dolláros barellenkénti dízelár azért különösen pikáns, mert Trump a demokrata kormányzatnak anno éppen az ilyen drágaságot rótta fel, még ellenzékben.
Meddig terjed a pánik?
A következő hetek nagy kérdése most már az, hogy az energiaügy körüli izgalom, sőt helyenként pánik nem terjed-e át a pénzügyi piacokra. Ha az új adósság kibocsájtása nem egy-két tucat bázisponttal drágulna, hanem az eleve gyengébb kockázati besorolású országok esetében ennél jóval nagyobb mértékben, akkor a hitelminősítők kénytelenek a befektetői kör tájékoztatása érdekében nyilvánosan jelezni a megnövekvő rizikót.
A magyar esetben arra talán számíthatunk, hogy a rating cégek tartják magukat a tavaly év végén közölt ütemtervhez, és az áprilisi választásig nem nyúlnak hozzá a besoroláshoz.
Mindenesetre az energia-vonatkozású rizikótételek mellé nálunk, de tulajdonképpen az európai peremhelyzetű országoknál a vizsgált ügyek listájára felkerül a devizaárfolyam (ahol van nemzeti valuta), a fogyasztói árindex, az állampapír-tenderek eredménye, valamint a külkereskedelmi és fizetési mérleg alakulása.
Ezek a jobban kalibrálható tételek. Hogy a fejlődő világ országai és az emerging piacok felől nem indulnak-e ki nagyobb megrázkódtatások, nem tudható. De az sem, hogy az amerikai tőkepiacon a nagy energiaigényű, nagy áramfogyasztó AI-cégek piaci értékelésében nem következik-e be hirtelen törés. Vagy hogy még egy újabb biztonságpolitikai esemény nem lép-e fel.
Nos, ezek a szokásos piacelemzéssel nem prognosztizálható vonatkozások. Az elnyúló olajválság azonban növeli az egyenként kis valószínűségű ügyek előfordulását.
A Benchmark rovat cikkei itt érhetők el.
