Franciaország meg kívánja vitatni „a francia nukleáris elrettentés kiterjesztését” európai partnereire – jelentette be szerdán Emmanuel Macron az egész nemzethez intézett televíziós beszédében.
A francia elnök ezzel arra reagált, hogy a Donald Trump vezette Egyesült Államok elfordulni látszik a kontinenstől, ezért Európának a jövőben egyre inkább magának kell gondoskodnia a biztonságáról. Ez pedig nemcsak a védelmi kiadások jelentős növekedését, hanem az európai országok közötti összefogás erősítését és ezen belül a nukleáris képességek „megosztását” is jelentheti.
„Szeretném hinni, hogy az Egyesült Államok a mi oldalunkon marad, de fel kell készülnünk arra, ha nem ez lesz a helyzet (…). Oroszország, most, amikor Önökhöz beszélek és a következő években, fenyegetést jelent Franciaország és Európa számára. Őrültség lenne a veszélyek világában csak nézni és nem tenni semmit” – fogalmazott Emmanuel Macron.
Fotó: Facebook
De pontosan mit jelent a „nukleáris elrettentés kiterjesztése”, és milyen változást hoz majd ez a gyakorlatban?
Európa összefog
A BBC által megkérdezett kormányzati tisztviselők és védelmi szakértők szerint szó sincs arról, hogy Franciaország a jövőben megosztaná nukleáris arzenálját más európai országokkal. A nukleáris elrettentés „francia és az is marad – a kezdetektől a gyártáson át a működtetésig, beleértve azt is, hogy a döntés (a bevetésről) a francia elnök kezében marad” – jelentette ki Sébastien Lecornu francia védelmi miniszter.
A kiterjesztés tehát nem azt jelenti, hogy ezentúl „több kéz” is megnyomhatja majd azt a bizonyos piros gombot (ami persze csak egy szimbólum, ebben a formában aligha létezik), hanem azt, hogy a nukleáris védőernyőt kiterjeszthetik más országokra is, és ezt a lépést nyilvánosságra is hozzák.
Igaz, egyes európai országok gyakorlatilag már eddig is a védőernyő alá tartozhattak – 1964-ben Charles de Gaulle francia elnök például azt mondta, hogy egy esetleges NSZK-t érő szovjet támadás esetén Franciaország is fenyegetettnek tekintené magát.
Szakértők szerint az újdonság az, hogy most egyes európai országok maguk kéredzkedhetnek be a védőernyő alá – Friedrich Merz, a német kancellári poszt várományosa szerint itt az idő, hogy megvitassák ezt a kérdést Franciaországgal és Nagy-Britanniával (Európában Oroszország mellett ez a két ország rendelkezik atomfegyverrel).
Ezt eddig azért sem kérték, mert nem akarták azt a látszatot kelteni, hogy nem teljesen bíznak az Egyesült Államokban és a NATO-ban – mondta Pierre Haroche, a Lille-i Katolikus Egyetem szakértője a brit adónak.
Jelenleg azonban az amerikai nukleáris elrettentés „már nem az, ami volt” (bár Washington nem jelezte, hogy megszüntetné a védelmet), és emiatt a németek számára már előnyösebbnek tűnhet egy francia és/vagy brit védőernyő alá kerülni.
Ez több módon is megvalósulhat Pierre Haroche szerint. Az egyik lehetőség, hogy a nukleáris fegyverrel felszerelt francia repülők egy részét más országokban, például Németországban vagy Lengyelországban állomásoztatják majd – bár bevetésükről továbbra is kizárólag a francia elnök dönthetne, áthelyezésük már önmagában erős jelzés lenne.
Egy másik lehetőség, hogy a francia bombázók más európai országok határán is járőrözhetnének, vagy a francia légteret gyakorlatilag kiterjesztenék, így vészhelyzetben gyorsan át lehetne oda irányítani a gépeket.
Ami a konkrét számokat illeti, a két legnagyobb nukleáris hatalom továbbra is Oroszország és Egyesült Államok, amelyek mindent beszámítva mintegy 5900, illetve 5200 nukleáris robbanótöltettel rendelkeznek becslések szerint. Ezután következik Kína (410), Franciaország (290) és Nagy-Britannia (225). Amerikai nukleáris fegyverek vannak Németországban, Olaszországban és Hollandiában is.
Már a bejelentés is elrettentés
A francia nukleáris doktrína szerint a nukleáris válaszcsapás akkor merülhet fel, ha a francia elnök megítélése szerint Franciaország „létfontosságú érdekei” forognak kockán. Az, hogy pontosan mit jelentenek „a létfontosságú érdekek”, szándékosan nincs pontosan definiálva (legalábbis nyilvánosan) – a „homályosság” és „hitelesség” ugyanis már önmagában az elrettentés része.
Adódik a kérdés, hogy újra kell-e majd fogalmazni a francia doktrínát, azaz bele kell-e foglalni az európai partnerek „létfontosságú érdekeit” is. Szakértők egy része szerint erre nincs szükség, mivel a „stratégiai homályosság” az elrettentés része.
Macron bejelentésének pedig van egy politikai dimenziója is: azt üzeni, hogy Franciaország kész akár nukleáris fegyverrel is megvédeni európai szövetségeseit.
„Amennyiben az Egyesült Államok kevésbé lesz jelen, az európai országok sokkal inkább függeni fognak egymástól” – összegezte Pierre Haroche.
Persze az összeurópai fegyverkezési terveket kritikus hangok is kísérik: Matteo Salvini olasz miniszterelnök-helyettes, a Liga párt vezetője például európai paradoxonnak nevezte, hogy szerinte egyetlen euróval sem lehetett többet költeni az egészségügyre, oktatásra, miközben nyolcszázmilliárd eurót akarnak fordítani a közös védelemre. Hozzátette: „a fiam jövőjét nem bízom Macronra és az atomfegyvereire.”
További információkat a témában laptársunk, a szintén a Klasszis Médiához tartozó Privátbankár cikkében olvashatnak.
