Ugyan a társadalom egészének nőtt a jövedelme Kínában az elmúlt bő három évtized során, a növekedésből az egyes társadalmi rétegek eltérő mértékben vették ki részüket - állapítja meg az ausztrál Science Press kiadó legújabb tanulmányában. Legnagyobb az aránytalanság a városlakók legtehetősebb és legszegényebb tíz százaléka közt: előbbiek 2009-ben 8,5-szer kerestek többet az utóbbiaknál, miközben az 1980-as évek közepén még alig 2,5-szörös volt a különbség.
A szakadék mára szinte behozhatatlanná szélesedett, főleg azért, mert a gazdagok szédületes tempóban gyarapítják jövedelmüket. A legfelső jövedelmi kategóriába eső 10 százalék 1985 és 2009 közt megharmichétszerezte jövedelmét, miközben a középső húsz százalék bevétele huszonegyszeresére, a legalsó 10 százaléké tizenkétszeresére emelkedett.
Nemcsak a városbeliek, hanem a vidéki és városi lakosság közti jövedelmi olló is egyre szélesebbre tárul. A Teng Hsziao-ping (Deng Xiaoping) nevéhez fűződő reform és nyitás politikájának 1978-as meghirdetése és 2010 között a városlakók egy főre jutó rendelkezésre álló jövedelme 55-szörösére nőtt, a vidéki lakosoké azonban ettől jócskán elmaradt, itt 43-szoros a növekedés.
A jövedelmi egyenlőtlenség az évtizedek során egyre fokozódott: a vidék-város különbség az 1980-as évek 1,8-2,3-szereséről 2009-ben 3,3-szorosra nőtt: a városi lakosság rendelkezésre álló jövedelme tavaly átlagosan évi 19.109 jüant (671.500 forint) tett ki, a vidéki lakosságé csupán 5.919 jüant (208.000 forint). A városlakóknak járó lakástámogatás, egészségügyi, oktatási és más jóléti juttatások figyelembe vételével ennél is nagyobb, több mint hatszoros a valós különbség - hívják fel a figyelmet a kutatók.
A jövedelmi egyenlőtlenség súlyosbodó problémájával kapcsolatosan december elején az emberi erőforrás és szociális biztonság minisztériuma is megkongatta a vészharangot. A hivatal jelentésében négy fő területen említ jelentős és növekvő aránytalanságokat. Jelentős a különbség az egyes iparágakon, vállalati típusokon és a céges hierarchia lépcsőin belül, de az ország különböző tartományai közt is - részletezi a minisztérium.
A városi magánvállalatoknál dolgozók például átlagosan több mint 60 százalékkal kerestek többet tavaly a városi közintézmények munkatársainál. A legmagasabb összeget 2010-ben a pénzügyi szektorban alkalmazottak vihették haza, éves szinten 70.146 jüant (2,4 millió forint), szemben a mezőgazdaság legkevésbé jövedelmező ágazatával, ahol mindössze negyedannyira, 16.717 jüanre (588 ezer forint) rúgott az évi átlagos jövedelem. A különbség a vállalaton belül, a cégvezetők és az átlagos munkások közt is óriási: a statisztikák szerint a tőzsdén jegyzett vállalatok menedzserei tavaly átlagosan 668 ezer jüant (23,5 millió forintot) kerestek, 18-szor annyit, mint beosztottjaik.
Fizetés szempontjából nemcsak a vállalat és a beosztás, hanem az országon belüli földrajzi helyzet is meghatározó. Sanghajban a legmagasabb az egy főre jutó jövedelem, éves szinten 66.115 jüant (2,3 millió forintot) tesz ki, ugyanakkor a legalacsonyabb Heilongjiang tartományban, 27.735 jüan (975 ezer forint). A különbség 2,38-szoros, szemben az 1990-es 1,8-szeres értékkel.
A jövedelmi egyenlőtlenségeket tükröző Gini-mutató értéke 2010-ben 0,48 ponton állt Kínában. A 0,4-es határ feletti, nagy egyenlőtlenséget jelző értéket a kelet-ázsiai ország már 10 évvel ezelőtt átlépte. "A szegények és gazdagok közti különbség már évek óta jóval túllépi a reális határokat" - fogalmazott a témával kapcsolatban Csang Hsziu-cö (Chang Xiuze), a Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottság makrogazdasági kutatóintézetének professzora.
MTI
