<img height="1" width="1" style="display:none" src="https://www.facebook.com/tr?id=1446330315732208&amp;ev=PageView&amp;noscript=1">
9p

Hónapok óta beszélnek politikusok, elemzők arról, hogy Oroszországot kizárnák a SWIFT nemzetközi pénzügyi kommunikációs platformról. Ezt olyan súlyos lépésnek tartják, hogy szokás „nukleáris opció”-ként is emlegetni. Bevetése azonban a nyugati szereplőknek is igen fájdalmas lenne, Oroszország elleni hatékonysága körül pedig vannak kérdőjelek.

Az ukrán válság kezdete óta a lehetséges, Oroszországot sújtó szankciók közül az egyik legkeményebbként emlegetik az ország kizárását a legelterjedtebb globális elektronikus fizetési-üzenetküldő rendszerből, a Society for Worldwide Interbank Financial Telecommunicatonből, azaz a SWIFT-ből. Most, hogy bekövetkezett az, amit a Nyugat többek közt ezzel a fenyegetéssel is próbált megakadályozni, ez a lépés is természetesen újra terítékre került. De mi is az SWIFT, hogyan lehet kizárni belőle Oroszországot, és valóban akkora csapást jelentene ez az oroszok számára? Ezekre a kérdésekre igyekszünk válaszolni.

Gyors és biztonságos

A SWIFT tulajdonképpen csupán egy kommunikációs platform, amelyen keresztül a világgazdaság szereplői információkat küldenek egymásnak átutalásokról, elszámolásokról. Maga a SWIFT nem mozgat vagy tart pénzt vagy értékpapírokat, ám használata 1973-as létrehozása óta szinte megkerülhetetlen eleme lett a nemzetközi gazdaságnak, mivel egyszerű, biztonságos és gyors lehetőséget biztosít a különböző ügyletek lebonyolítására, egy nemzetközi utalás például általában kevesebb mint öt perc alatt teljesíthető a SWIFT-en keresztül. Jelenleg 200 ország mintegy 11 ezer pénzintézete használja a platformot, ezzel a legelterjedtebb megoldásnak számít a világban, és nagyjából napi 400 milliárd dollár értékben bonyolít le tranzakciókat.

A szervezet logója (Forrás: Wikimedia)A szervezet logója (Forrás: Wikimedia)

A rendszert egy belgiumi székhelyű, a tagbankok tulajdonában álló szervezet működteti, irányításáért egy 25 tagú igazgatótanács a felelős, felügyeletét pedig Belgium, Kanada, Franciaország, Németország, Olaszország, Japán, Hollandia, Nagy-Britannia, Egyesült Államok, Franciaország, Svájc és Svédország központi bankjai, valamint az Európai Központi Bank látja el. Ilyen formán tehát politikusok közvetlenül nem szólhatnak bele működésébe, még az amerikai elnök sem rendelheti el, hogy pénzintézeteket vagy egy országot zárjanak ki a rendszer használatából.

Ha ez mégis megtörténne, akkor az érintett gazdasági szereplőknek rendkívül megnehezedne a dolga ügyleteik, és különösen a határokon átívelő ügyleteik lebonyolításában. De, és ezt fontos kiemelni, önmagában a SWIFT-ből történő kizárás nem jelentené egyben ezen ügyletek teljes leállását, csak azt, hogy ezeket valamilyen alternatív, kevésbé biztonságos, gyors és egyszerű módon, például faxon, telefonon vagy emailben, esetleg egy másik rendszeren keresztül kellene intézni.

Nyomást kellene gyakorolni

Mint már említettük, semmilyen politikusnak vagy szervezetnek nincs olyan jogosítványa, hogy elrendelje bármilyen entitás kizárását a SWIFT használatából. Akkor hogyan fenyegetheti ezzel a Nyugat Oroszországot mégis? Közvetve rá lehet kényszeríteni a SWIFT-et, hogy kizárjon pénzintézeteket a platform használatából, mégpedig azzal, ha szankciókat vetnek ki rájuk, és ezek érvényességét kiterjesztik azokra az intézményekre is, amelyek kereskednek velük. Ha tehát az Egyesült Államok megtiltja az egyes vagy az összes orosz pénzintézettel való kereskedelmet, és ezzel párhuzamosan úgy rendelkezik, hogy a SWIFT megsértené ezeket a szankciókat, amennyiben platformját továbbra is használhatnák ezek a feketelistára tett orosz szereplők, azzal minden bizonnyal elegendő nyomást tudna helyezni a szervezetre, hogy lépjen, és kizárja ezeket a platformról.

Hasonló lépéseket az európai kormányok is tehetnek, ezzel még tovább erősítve a nyomást. Így történt ez 2012-ben, amikor az Európai Unió, részben amerikai nyomásra, szankciókat rendelt el iráni pénzintézetek ellen. A SWIFT ekkor kizárta ezeket a rendszerből, hogy aztán 2015-ben, az atomegyezmény megkötése után visszaengedje őket, majd 2018-ban, ekkor már európai támogatás nélkül, kizárólag amerikai nyomásra újra kizárja, amikor a Trump-kormányzat semmisnek nyilvánította a megállapodást, és visszavezette a szankciókat.

Van másik!

Oroszország az iráni példán, valamint a 2014-es hasonló fenyegetésekből is okulva, természetesen igyekezett felkészülni erre a lépésre. Az akkori orosz miniszterelnök, Dmitrij Medvegyev a Krím kapcsán felmerült lépést „hadüzenettel egyenértékűnek” nevezte, de az elmúlt hónapokban az orosz megszólalók inkább kisebbítették a SWIFT-ből való esetleges kizárás jelentőségét. Medvegyev, aki most az orosz biztonsági tanács elnökhelyettese, például azt mondta:

„Igen, nehézségeket okozna, de nem katasztrófát.”

Ennek egyik oka, hogy időközben az oroszok létrehoztak egy saját, SPFS-nek nevezett rendszert, amelyen az első tranzakciót 2017 végén hajtották végre. Ehhez tavaly év elejéig már több mint 400 orosz pénzintézet csatlakozott, és néhány tucat külföldi tagja is van, noha ezek – leszámítva a kínai állami tulajdonban álló Bank of China-t – szinte kizárólag a volt szovjet tagköztársaságokban működnek.

Az SPFS ugyan nyomába se érhet a SWIFT-nek használhatóság, gyorsaság és biztonság terén (jelenleg például csak munkaidőben működik, míg a SWIFT természetesen 0-24 órában), de áthidaló, főleg belföldi megoldásként már most működhetne, és további fejlesztésekkel még használhatóbb alternatíva lehetne. Ott van még lehetőségként a kínai, jüan alapú SWIFT-rivális, a CIPS (Cross-Border Interbank Payment System) is, amelyhez már több külföldi nagybank is csatlakozott. Persze ez is csupán nagyjából a SWIFT forgalmának nyolcadát bonyolítja jelenleg, de Kína – részben éppen esetleges hasonló szankciók kivédése érdekében – erőteljesen fejleszti és promotálja a rendszert.

És persze, ahogy már említettük, az orosz pénzintézetek használhatnák a régi, jól beváltnak éppen nem mondható, de működőképes megoldásokat is. Mindenesetre a SWIFT-ből való kizárás rövid távon mindenképpen megrázná az orosz gazdaságot, a 2014-es becslések alapján akár a GDP öt százalékos visszaesését is okozva, és komoly fennakadásokat okozva az ország nemzetközi kereskedelmében, de önmagában ez a lépés valóban nem lenne katasztrofális Oroszországra nézve.

„Ha elvágjuk a SWIFT-et az orosz bankrendszertől, anélkül hogy bármi mást tennénk, lényegében csak arra kényszerítjük, hogy a SWIFT versenytársait használja” – mondta erről Brian O’Toole, az amerikai pénzügyminisztérium korábbi vezető tanácsadója. – Nem tiltanánk meg a tranzakciókat, csak bosszantóbbá tennénk, és megnehezítenénk az emberek számára a lebonyolításukat.”

A lökéshullám visszafele is terjedne

Az utolsó hírek szerint azonban az EU vezetői egyelőre nem szeretnék ledobni a „pénzügyi atombombát”, azaz kikényszeríteni az oroszok kizárását a SWIFT-ből. Ennek pedig jó oka van. Egyrészt, mint láthattuk, a hatás egyáltalán nem lenne olyan pusztító, mint egy nukleáris fegyvertől várható lenne, másrészt rövid és hosszú távon is erőteljesen vissza is ütne.

Oroszország ugyanis nem a világgazdaságban szinte elhanyagolható szerepet játszó Irán. Bár az orosz gazdaság a fasorban sincs az Egyesült Államokhoz, a vezető európai államokhoz vagy éppen Kínához képest, azért mégiscsak jelentős szereplő. Az orosz gazdaság mérete nagyjából a kétszerese azoknak az államok (Kuba, Irán vagy Mianmar) összesített gazdaságinak, amelyek ellen az Egyesült Államok kiterjedt szankciókat vezetett be.

Autófolyam Kijev főutcáján 2022. február 24-én délelőtt - a pénzügyi fegyverek sem kímélnék a polgári lakosságot, egyik oldalon sem (fotó: CNN)Autófolyam Kijev főutcáján 2022. február 24-én délelőtt - a pénzügyi fegyverek sem kímélnék a polgári lakosságot, egyik oldalon sem (fotó: CNN)

Európai szemszögből nézve pedig még nagyobb tétje van a játszmának. Oroszország az Unió 5. legnagyobb kereskedelmi partnere, az európai bankoknak nagyjából 50 milliárd eurónyi kintlévősége van Oroszországban, az uniós cégeknek pedig körülbelül 310 milliárd eurónyi eszköz- és befektetésállománya van az országban. Ez mind veszélybe kerülne, de legalábbis nehezen hozzáférhetővé válna, ha Oroszországot valóban kizárnák a SWIFT-ből. És akkor még nem beszéltünk a gázról és az olajról – ugyan Európa valószínűleg kihúzná valahogy a következő hónapokat orosz energiahordozók nélkül, de ez nem lenne sem olcsó, sem egyszerű, márpedig a szállítmányokért valahogyan fizetni is kellene, elsősorban persze a SWIFT-en keresztül.

Ugyan az Egyesült Államokat e rövidebb távú hatások kevésbé érintenék, az elemzők szerint hosszabb távra tekintve az amerikai vezetés számára sem ez a lépés a legelőnyösebb. A SWIFT fegyverként való használata ugyanis felgyorsítaná az alternatív rendszerek kiépülését, és ezzel együtt kikezdené a dollár kiemelt szerepét a nemzetközi pénzügyi rendszerben, márpedig ez ma még a katonai erő mellett az egyik legerősebb eszköz az Egyesült Államok kezében arra, hogy érvényesítse globális befolyását. Ennek elvesztése biztosan nagyobb csapás lenne Washingtonnak, mint amekkora károkat most Moszkvának okozna a SWIFT-ből való kizárás.

 Mit lehet akkor tenni?

A legtöbb elemző egyetért abban, hogy hasonló károkat lehetne okozni az orosz gazdaságnak azzal is, ha az orosz pénzintézeteket közvetlenebbül vennék célba, és mondjuk a velük való üzleteléstől tiltanák el a nyugati kormányok saját intézményeiket. Ha az Egyesült Államok egyedül akarna lépni, akkor azt is megtehetné, hogy a dollárban, amerikai intézményeken keresztül végzett orosz tranzakciókat tiltja meg. Az ezek volumenének csökkentését célzó intézkedések ellenére 2020-ban az ilyen ügyletek még mindig a külföldre irányuló orosz üzletek felét tették ki. Ugyan az orosz kormány az elmúlt években mintegy 630 milliárd dollárnyi deviza- és aranytartalékot halmozott fel éppen az ilyen helyzetek kezelésére, egy ilyen intézkedés gyorsan elkezdené apasztani ezt a tartalékot, és az gazdaság teljesítményét is erősen visszavetné.

A számítások szerint ezzel a lépéssel az Egyesült Államok nagyjából a 75 százalékát érné el annak a hatásnak, mint ha Amerika és az EU közösen hozna szigorú szankciókat, és közben nem zilálná szét annyira a nemzetközi pénzügyi rendszert, mint a SWIFT-ből való kizárás.

Az mindenesetre biztos, hogy ahogy a hagyományos fegyverek esetében, úgy a pénzügyi fegyverek esetében sincsenek tökéletes sebészi pontossággal bevethető eszközök. Minél nagyobb pusztításra képes egy fegyver, annál inkább a célba vett ország civil lakossága fogja megszenvedni a hatásait, és annál nagyobb károkat okozhat a többi államnak is, köztük pontosan azoknak is, amelyek a bevetését elrendelték.

Jól jönne 1,5 millió forint?

A Bank360.hu és az Mfor kalkulátora alapján az alábbi induló törlesztőkre számíthatsz a THM-plafon végéig, ha 1,5 millió forintra van szükséged 60 hónapra: a Raiffeisen Bank személyi kölcsöne 30 379 forintos törlesztőrészlettel lehet a tiéd. Az Erste Banknál 32 831 forint, a Cetelemnél pedig 33 556 forint a törlesztőrészlet. Más kölcsönt keresel? Ezzel a kalkulátorral összehasonlíthatod a bankok ajánlatait.