Jelentősen növekszik a hiány
A hétfőn közzétett novemberi költségvetési hiány kapcsán Nagy Mártonék igyekeztek optimista hangot megütni, jelezve, hogy a hiány a vártnál kisebb lett. Más kérdés, hogy azt elfelejtették hozzátenni, a célokat folyamatosan módosították. A tavaly elfogadott költségvetési törvényben ugyanis még a GDP-hez képest 3,7 százalékos hiánycélt fogalmaztak meg, ami nominálisan 4123 milliárd forintnak felelt meg. Miután az inflációkövető állampapírok után az év elején kifizetett összegek miatt a hiány elszaladt, és ezzel párhuzamosan nem repülőrajtot, hanem földbe álló GDP-t láttunk, a hányadosnak mind a számlálója, mind a nevezője „rosszul alakult”. Emiatt már az év elején rontani kellett a hiánycélt, amit aztán menetközben tovább reszelgettek a Nemzetgazdasági Minisztériumban (NGM). Legutóbb egy hónapja emelték meg a hiánycélt. Ekkor már az eredeti tervekhez képest közel 1000 milliárd forinttal nagyobb hiánnyal számoltak, hiszen az NGM aktuális adatai szerint 5055 milliárd forintos lyuk lesz az idei költségvetésben. (Igaz, ezt egyelőre csak kommunikálta a minisztérium, sem az idei, sem a jövő évi költségvetési törvényt nem módosították.)
Az NGM által publikált számok szerint mind a novemberi, mind az első 11 hónap összesített adata pocsékul alakult. Novemberben (egy hónap alatt) a központi alrendszer 402,8 milliárd forint hiánnyal zárt, szemben az előző évi azonos havi 233,8 milliárd forintos deficittel.
Küszöbön a leminősítés
Ezeket az adatokat ugyan a Fitch Ratings még vélhetőleg nem ismerte, ám így is negatívra rontotta a magyar kilátásokat, ami utolsó figyelmeztetésnek tekinthető a bóvli kategóriába sorolás előtt. Utóbbit azért lenne nagyon fontos elkerülni, mert az állampapírhozamok ugyan a piaci kereslet és kínálat függvényeként alakulnak ki, befektetésre nem javasolt kategóriába tartozó papírokat számos nagy befektetési alap nem tarthat. Így ők egyrészt eladási kényszerbe kerülhetnek, másrészt a későbbiekben is hiányozni fognak a vételi oldalról, tehát a kereslet ezen tényezők miatt alacsonyabb lehet.
Ha ehhez hozzávesszük, hogy a korábban jelzettnél nagyobb hiányt valahogy finanszírozni kell, ami a mostani kormány esetén szinte biztosan hitel lesz, akkor azt láthatjuk, hogy az egyensúly megbillenhet, hiszen magasabb kínálathoz alacsonyabb kereslet párosulhat. Mindez valószínűsíthetően – relatív szinten – magasabb kamatköltséget jelent. Amennyiben persze az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed és az Európai Központi Bank is kamatokat vág, és ezt lekövetve a nemzetközi piacon csökkennek a kötvényhozamok, az segítséget jelenthet a magyar kormánynak is, hiszen ekkor legalább nominálisan nem kell megugró kamatkiadással számolni.
A választások után jön el az igazság órája
A Fidesz és a hozzá kapcsolódó propagandahálózat hónapok óta riogat azzal, hogy politikai vetélytársuk hatalomra kerülve adóemelésre készül. Annak ellenére, hogy a Tisza Párt ezt folyamatosan cáfolja, sőt azt hangoztatják, hogy ők éppen további adócsökkentést hajtanának végre. Ugyanakkor vicces paradoxonnak is tekinthető, hogy a kormány több adóemelésről (vagy hatását tekintve azzal egyenértékű lépésről) is döntött, miközben a Tisza Pártot vádolja ezzel. Hiszen megemelték a bankadót, amit a pénzintézetek nyilvánvalóan továbbhárítanak az ügyfelekre, de ismét fizetni kell majd reklámadót, a termékdíjak emelése vagy az útdíj drágulása is hasonló hatásúnak tekinthető.
Ha ezt az analógiát és a gazdasági folyamatokat nézzük, akkor – bár a törvény betűje szerint választási csalásnak tűnhet, de – teljesen logikusnak tekinthetőek azok a hazugságok, amelyeket a kormányzat és a propagandamédia terjeszt, ráépítve az egészre még egy nemzeti konzultációt is.
A kormány ugyanis már most megemelte a jövő évi hiánytervet, annak ellenére, hogy a 2026-os év még el sem kezdődött. Ráadásul a friss tervekben szereplő 5 százalékos hiánycél tartása is erősen kérdéses, hiszen több elemző is úgy számol, hogy az eddig bejelentett választási osztogatás miatt a hiány közelebb lehet a 6, mint az 5 százalékhoz. A választásokig még mindig van nagyjából négy hónap, így addig Orbán Viktorék tovább srófolhatják a kiadásokat. A kormány számára tehát győzelem esetén is egy nehezen kezelhető helyzet jön létre, hiszen a korábbi évek rossz gazdaságpolitikája miatt ugrásszerű növekedésre aligha lehet számítani, a hitelminősítők türelme viszont fogytán van. A költségvetés teljes fejre állását tehát megszorításokkal és/vagy a bevételek emelésével kell megakadályozni. Az tehát, hogy már most elültetik a saját támogatóik fejébe a Tisza félelmetes lépéseit, legalább kommunikációs fegyvert jelent majd a későbbiekben. A kormány ugyanis mondhatja majd, hogy valóban végre kell hajtani kellemetlen lépéseket, de a Tisza sokkal rosszabbra készült.
Az Orbán-kormányok elmúlt 15 évét látva ugyan végrehajtottak nagyon komoly megszorításokat, ám a mozgástér most meglehetősen szűknek tűnik. Leginkább olyan területeken lenne könnyebben végrehajtható megszorítás, amelyek egyfajta szent tehenek. Így a rezsicsökkentés, a sporttámogatások, a propaganda levágása vagy éppen az egyházak dotálásának visszafogása is lehetőséget nyújthatna számukra, a gyakorlatban viszont nehéz elképzelni, hogy ezekhez valóban hozzányúlnának. A másik oldalon az adóemelések vannak, amelyekkel viszont az a gond, hogy az alkalmazásuk könnyen visszaüthet, és alacsonyabb gazdasági növekedéssel jár. (Ami miatt a GDP-arányos hiány megintcsak tovább nőhet.)
Persze az adóemelés végrehajtása sem egyszerű, hiszen a fogyasztási adók már most is óriási terhet jelentenek a legalacsonyabb jövedelműek számára. A jövedelemadók terén viszont épp a mostani választási kampányban engedett ki jelentős összegeket a kormány az anyák adókedvezménye révén. A legkézenfekvőbb a tárasági nyereségadó emelése lenne, arra hivatkozva, hogy a globális minimumadó miatt kényszerül erre a kormány. A vállalkozások esetén már a 2022-es választási győzelmet követően is láttuk, hogy nem szívbajosak, amikor sokszázezer mikrovállalkozást hoztak méltatlan helyzetbe a kata évközbeni kvázi megszüntetésével.
Persze Orbán Viktor csapata mindig is kreatív volt, amikor újabb sarcokat kellett kivetni, így könnyen elképzelhető, hogy kész terveik vannak. Nem tudni például, hogy a bekamuzott Tisza-csomagban szereplő macskaadó csak egy geg volt Rogán Antalék részéről, vagy valós opció. Amennyiben utóbbi, nyilvánvalóan nem direkt módon szednék be, de az állateledelekre kivetett, a chipsadóhoz hasonló díjjal például közvetve könnyen meg lehetne sarcolni a házikedvencek tulajdonosait is.
