Érdekes módon alakult át az államháztartási törvény módosításának önkormányzatok számlavezetésére vonatkozó javaslata. Az előterjesztő Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter álláspontja abban a tekintetben nem változott, hogy az önkormányzatok számára (első körben még „csak” a megyei jogú városok, a fővárosi kerületek és a fővárosi önkormányzatok esetében) kötelező lesz a „fölösleges” pénzeket a Magyar Államkincstárnál (MÁK) elhelyezni. Ám, hogy ez az összeg végül mekkora, abban jelentősen módosult a törvényjavaslat az eredeti, társadalmi egyeztetésre bocsátott tervezethez képest.
Mint arról lapunk beszámolt, számos, még kormánypárti vezetésű település önkormányzata is kritizálta az államháztartási törvénynek azt a tervezett módosítását, hogy a települések a bankszámlájukról az előző évi költségvetésük kiadási főösszegének 5 százalékát vagy a következő munkanap végéig kifizetendő összeget meghaladó rész közül a magasabbat kötelesek lennének a Magyar Államkincstárnál vezetett számlára utalni.
Fotó: Klasszis Média / Mester Nándor
A számok nyelvén ez azt jelentette volna, hogy ha az adott település számláján van 2 milliárd forint, az előző évben elköltött 10 milliárd forintot, de másnap ki kellene fizetnie 600 milliót, akkor a 2 milliárdból a 10 milliárd forint 5 százalékát, azaz 500 millió forintot meghaladó, illetve a 600 millió forintot meghaladó rész közül a magasabbat, azaz 1,5 milliárdot kellett volna befizetnie a kincstárhoz. Hogy a település vezetése a másnap kifizetendő 600 millióhoz hiányzó 100 milliót honnan teremtette volna elő, az kérdés. Bár a tervezet egy másik pontja garantálta volna azt, hogy a kincstár munkanapon belül biztosítja az ellátandó feladatokhoz, illetve a teljesítendő fizetési kötelezettségekhez szükséges pénzeszközök kifizetését a bankszámlára, az önkormányzatok vezetői lapunknak ezzel kapcsolatban elég rossz tapasztalatokról számoltak be.
Az Országgyűlés elé terjesztett törvényjavaslatban azonban fontos eltérés van a társadalmi vitán is átesett tervezethez képest. Ennek előzménye az lehet, hogy Nagy Márton négy megyei jogú város (egyébként kormánypárti) vezetőjével, köztük Szita Károly kaposvári polgármesterrel, a Megyei Jogú Városok Szövetsége elnökével is tárgyalt. Mint említettük, az alapvetésből nem engedett a nemzetgazdasági miniszter, azaz az önkormányzatok a „fölös” pénzeiket október 1-jétől kötelesek lesznek a Magyar Államkincstárhoz utalni.
A benyújtott indítványban a vonatkozó rész így szól:
„A megyei jogú városi önkormányzat, a fővárosi önkormányzat, a fővárosi kerületi önkormányzat és költségvetési szervei belföldi hitelintézetnél vezetett számláiról a kincstár részére forintban átutalásra kerül az önkormányzat – költségvetési szerveivel együttesen számított – tárgyévet megelőző második évi beszámolójában szereplő költségvetési kiadása 5 százalékát meghaladó pénzeszköz, vagy a következő időszak végéig ellátandó feladatokhoz, illetve teljesítendő fizetési kötelezettségekhez szükséges összeg felett rendelkezésre álló pénzeszköz közül az alacsonyabb összegű pénzeszköz.”
Tulajdonképpen technikai módosításnak vagy pontosításnak nevezhető, hogy a normaszövegbe bekerültek a költségvetési szervek is. Fontosabb módosítás, hogy a megelőző évi költségvetési kiadási főösszeg helyett a tárgyévet megelőző második év kiadási főösszege az irányadó mérték. Ennek oka, hogy az államháztartási törvény értelmében az önkormányzatoknak a büdzséjük zárszámadási rendeletét a tárgyévet követő év május 31-ig kell megalkotniuk, tehát öt hónapig nem lehetett volna tudni, minek az 5 százalékára vonatkozott volna a kincstárhoz irányítandó összeg.
Még ennél is fontosabb, hogy a két határérték (a kiadások 5 százaléka vagy a teljesítendő kifizetések) feletti rész közül az alacsonyabb összeget kell majd átutalni a kincstárhoz. Ezzel a változással tulajdonképpen megoldódik a fenti példánkban felvetett, „honnan lesz meg a hiányzó 100 millió forint” kérdése, ugyanis – maradva a fenti példánál – a településnek a számlán levő 2 milliárd forintból 1,5 milliárd helyett „csak” 1,4 milliárdot kellene a MÁK-nál elhelyezni.
Fotó: Pixabay
A legfurcsább változás azonban az, hogy most az átutalandó összeg számítása során nem a „következő munkanap”, hanem a „következő időszak” végéig felmerülő fizetési kötelezettségek feletti összegről ír a Ház előtt fekvő törvényjavaslat. Ez a meglehetősen tágan értelmezhető fogalom lapunknak is feltűnt, ezért megkérdeztük a Nemzetgazdasági Minisztériumot, mi az oka a változtatásnak, mit takar a „következő időszak” kifejezés.
Válaszában a gazdasági tárca azt írta, a szóhasználat megváltoztatása annak érdekében történt, hogy
„a törvény csak keretszabályokat tartalmazzon, a végrehajtást szabályozó kormányrendelet pedig tágabb körben állapíthassa meg a részletszabályokat”.
Az új kifejezés egyértelműen puhítást jelent a korábbi, taxatíve egy munkanapra vonatkozó szóhasználathoz képest annak ellenére, hogy a vonatkozó kormányrendelet várhatóan csak nyáron vagy kora ősszel fog megszületni. Ám azt mindenképpen a tárca javára kell írni, hogy hallgattak az olyan (ezek szerint jogos) város- vagy épp kerületvezetői sirámokra, melyek arról szóltak, hogy a kincstárnál nincs meg a megfelelő informatikai rendszer ahhoz, hogy a települések számára az azonnal szükséges pénzeszközöket gyorsan és hatékonyan elérhetővé tegyék, vagy épp arról, hogy az önkormányzatoknak nem lesz ráhatásuk arra, a MÁK mikor teljesíti a hozzá benyújtott fizetési kérelmeket.
Befektetés?
A lekötött befektetések után kapott kamat elvesztése miatt aggódó polgármestereket a gazdasági tárca a kizárólag az önkormányzatok által vásárolható Önkormányzati Magyar Államkötvény (ÖMÁK) hozamaival kívánja kompenzálni. Mint lapunk a Magyar Nemzeti Bank közzététele alapján beszámolt róla, ez a fix kamatozású (a mostani sorozatok 6,5 százalékos jegybanki alapkamatnak megfelelő hozamot biztosítanak) papír három évnél valamivel hosszabb futamidejű. Az ÖMÁK lejárat előtti visszaváltása azonban nem névértéken történik, hanem arra a kincstár által jegyzett napi vételi árfolyamon kerül sor.
A parlamentnek benyújtott törvényjavaslatban változás a tervezethez képest, hogy a gazdasági stabilitási törvénynek az Államadósság Kezelő Központ feladatait felsoroló része kiegészül ezzel a szöveggel:
„a helyi önkormányzatok befektetési lehetőségeinek biztosítása érdekében, piaci kamatokhoz illeszkedő, kizárólag a helyi önkormányzatok részére kibocsátásra kerülő állampapír forgalomba hozatalát szervezi”.
Korább cikkünkben felidéztük, Csepel vezetése szerint „a kötvényben elhelyezett pénzt nem lehet olyan gyorsan mozgatni, mint az olykor szükséges”. Szintén kifogásai lehettek a jelenlegi konstrukcióval a székesfehérvári városvezetésnek, ugyanis Cser-Palkovics András polgármester a miniszteri egyeztetést követően azt mondta, egy újabb konstrukció „a jelenlegi kötvényhez képest a jövőben nagyobb rugalmasságot képvisel”.
Lapunknak arra a kérdésére, hogy a fent említett passzus jelenti-e egy, a jelenleg is vásárolható ÖMÁK feltételeinél is több rugalmasságot jelentő, új típusú állampapír kibocsátását, és ha igen, akkor azokat várhatóan milyen kondíciókkal vásárolhatják meg a helyi önkormányzatok, az NGM nem adott konkrét választ. Levelükben azt írták,
a módosítás „célja az, hogy az ÖMÁK folyamatosan rendelkezésre álljon az azt jegyezni kívánó önkormányzatok számára”.
A tárca egyébiránt megismételte korábbi kommunikációs paneljeit, mely szerint „a változás nem érinti az önkormányzatok pénzügyi autonómiáját, sem a napi működésükhöz szükséges forrásaikat, csupán a többletlikviditás kezelésére vonatkozik”. Hozzátették, „az önkormányzatok továbbra is szabadon rendelkezhetnek a pénzükkel, adminisztratív vagy pénzügyi többletteher nélkül”.
A témáról kollégánk a Trend FM hétfő reggeli műsorának vendégeként is beszélt:
