<img height="1" width="1" style="display:none" src="https://www.facebook.com/tr?id=1446330315732208&amp;ev=PageView&amp;noscript=1">
6p

Az elmúlt hetekben számos szakember jelezte, hogy a kormány által kedvezményesnek beállított lakossági piaci ár hatalmas átverés, hiszen a gáz esetében Európa egyik legmagasabb árát számlázza majd az MVM. Ezek után felmerül, hogy mire megy majd a rezsivédelmi alapba befolyó sokszázmilliárd forint?

Immár hetek óta foglalkozik az mfor.hu is a rezsiemeléssel, az augusztus 1-én életbe lépett szabályozás során ugyanis a kormány által átlagfogyasztásnak nevezett mértékig valóban jutányos árat kell fizetni az energiahordozókért. Ha azonban valaki túllépi ezt a szintet, akkor fájó összegekkel találkozhat a számláján. Az az áremelés bejelentésekor kiderült, hogy ez a gáz esetében lesz különösen kínzó. Addig ugyanis, amíg az elektromos áram esetében a fizetendő összeg, amely az energiahordozó és a rendszerhasználati díjat is tartalmazza a kétszeresére emelkedik, a földgáznál hétszeres szorzót kap.

Nem véletlen, hogy számos olyan nyilatkozat látott napvilágot, amiben a szakértők arra hívták fel a figyelmet, hogy vastagon fogott az elvileg az ármegállapításért felelős szervezet, a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) ceruzája. Hogy az egyes energiahordozók esetében mennyire, ahhoz a legcélszerűbbnek a hivatal által összeállított adatsor tűnik.

Ahogy az a fentiekből kiderül, az elektromos áram „rezsiemelt” díja nemzetközi összehasonlításban nem tűnik kirívónak. Ez legfeljebb abból a szempontból képezheti vita tárgyát, hogy

a kormány eddigi kommunikációja és a mostani szöges ellentétben van egymással.

Nem véletlenül jelezte néhány ellenzéki párt és érdekvédelmi szervezet, hogy eddig arról volt szó, hogy az atomenergia biztosítja a magyar gazdaság számára az olcsó villamosenergiát, és többek között ezért van szükség a sokat kárhoztatott Paks 2 beruházásra. Az észrevétel egyébként teljesen logikus, hiszen a Paksi Atomerőmű 10-12 forintos áron állít elő áramot, ráadásul az ott termelt energia lefedi a lakossági igényeket. (Az más kérdés, hogy ez csak papíron ilyen egyszerű, hiszen a termelés és a fogyasztás között komoly mennyiségi és időbeli különbségek lehetnek, ennek kiegyenlítése pedig költségekkel jár.) Ahogy azt is érdemes megemlíteni, hogy a Bruegel Institute nevű szervezet összegzése szerint

Magyarországon csak a kiskereskedelmi árszabályozással segítik a fogyasztókat, miközben Európa számos országában egyéb módon is, például szociális alapon nyújtott pénzügyi támogatással vagy adókedvezménnyel.

Így a fenti adatsor kapcsán megjegyezhetjük, hogy a magyarországi áraknál nagyobb összegeket az alacsonyabb jövedelműeknek szinte sehol nem kell „saját zsebből” kifizetniük.

A gáz esetében még súlyosabb a helyzet, hiszen itt Európa egyik legdrágább gázszámláját kell majd az átlagértéket átlépőknek fizetni. Ebben az esetben az áram kapcsán jelzett anomáliák (például a szociális szempontok figyelmen kívül hagyása) mellett tengernyi más „költői” kérdés is felmerül. Így például az, hogy miközben ennyi pénzt kérnek a lakosságtól, akkor hogyan állíthatta azt tavaly ősz óta a kormány, hogy az oroszokkal kötött 15 éves hosszútávú földgázszállítási szerződés keretében olcsón kapjuk az energiahordozót. Ahogy hasonlóan nevetséges, hogy

Orbán Viktor februári moszkvai látogatása során a magyar kormányfő azzal kampányolt, hogy ha van orosz gáz, akkor van rezsicsökkentés.

Vlagyimir Putyin pedig bemondta azt, a már akkor is hiteltelen állítást, mely szerint a piaci ár ötödéért kapja Budapest az orosz gázt. Azóta persze feketén-fehéren kiderült, hogy erről szó sincs, a tőzsdei árat kell fizetni némi késleltetéssel.

A gáz esetében persze az is izgalmas téma, hogy miközben az energiahordozókra korábban kiviteli tilalmat rendeltek el, aközben a közelmúltban miért adott el a magyar kormány Szerbiának 500 millió köbméter gázt nagyságrendileg 200 forintos egységenkénti áron, miközben a saját polgárainak 700 forintért adja köbméterenként.

Ahogy vélhetőleg arra sem fognak a kormány tagjai soha őszinte választ adni, hogy ha Szerbiának ilyen áron adunk el gázt, akkor a Szijjártó Péternek adott vásárlási mandátum miért számol közel 1000 forintos köbméterenkénti árral.

A fentiek alapján egyébként az elég egyértelműnek látszik, hogy akár a villamosenergia, akár a földgáz esetén az MVM veszteségei elvileg kompenzálva lesznek. Az áram esetén azért, mert az olcsó paksi energia miatt a rezsicsökkentett mennyiségen sem keletkezik a vállalatnak vesztesége, míg az azt meghaladó értékesítése szinte biztosan nyereséget hoz. A földgáz esetében pedig a „túlfogyasztókra” olyan extraprofitot vernek, amely a kisebb mennyiséget használókon elszenvedett veszteség számottevő részét ellensúlyozhatja. Arról nem beszélve, hogy az egyetemes szolgáltatáson (ami nagyjából a lakossági szegmensnek felel meg) kívül eső fogyasztók esetében eddig is nyereséget hozott az állami energiaholding működése, amely a Mol esetében alkalmazott elvonáshoz hasonlóan részben szintén fedezetet nyújthat a lakossági veszteségre.

Ráadásul a kormány óriási összegeket készül beszedni extraprofit adó formájában, Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter korábban ennek kapcsán azt mondta, hogy a várakozásaik szerint ilyen formában 700 milliárd forint folyhat be a költségvetés rezsivédelmi alapjába. Ennek felhasználására a fenti okfejtés alapján számításaink szerint akkor kerül sor, ha az energiahordozók a következő időszakban látványosan drágulnak, vagy ha a kedvezményes tarifa feletti fogyasztás a korábbiakhoz képest drasztikusan visszaesik, és így a lakosság számára extraprofittal eladott energiahordozókból nem jön be elég pénz. Természetesen ezt sem lehet teljes mértékben kizárni, hiszen például az elektromos áram esetében az áremelés bejelentése után, de még az új szabályok életbe lépése előtt a felhasználás erőteljes visszaesését mérték.

Hangsúlyozva, hogy nem látunk a kormány szándékai mögé, a rezsivédelmi alapba befolyó összeg akár olyan dolgokra is elmehet, amelyek kevésbé vannak szem előtt. Ilyenek a vízközművek, amelyeknél az alulfinanszírozás és az energiaárak elszállása miatt, évek ótan források nélkül lassú agónai folyik. 

A kérdés kapcsán azt is érdemes kiemelni, hogy a korábban jelentős energiamennyiséget felhasználók egy része kedvező anyagi helyzetben van. Így a mostani árak mellett egy energiatakarékossági vagy zöldenergiás beruházás akár már 3-5 év alatt megtérül, ami vélhetőleg sokakat ösztönöz majd ezek végrehajtására. Ráadásul nagyon sok lehetőség van, az MNB például csütörtökön tett közzé egy tanulmányt az egyik előremutató energiatakarékos fűtési módszerről, a hőszivattyúkról. Megjegyezve, hogy miközben Magyarországon 1000 háztartásból csupán 3 alkalmazza ezt, addig Norvégiában 600 háztartásban alkalmaznak ilyen eszközöket. Mindez egyébként az állami támogatások számára is irányt mutathatna, hiszen egy komoly szigetelési és fűtéskorszerűsítési programmal az uniós által javasolt, de a magyar kormány által „lepöckölt” 15 százalékosnál is nagyobb energiamegtakarítás lenne elérhető.

Jól jönne 1,5 millió forint?

A Bank360.hu és az Mfor kalkulátora alapján az alábbi induló törlesztőkre számíthatsz a THM-plafon végéig, ha 1,5 millió forintra van szükséged 60 hónapra: a Raiffeisen Bank személyi kölcsöne 30 379 forintos törlesztőrészlettel lehet a tiéd. Az Erste Banknál 32 831 forint, a Cetelemnél pedig 33 556 forint a törlesztőrészlet. Más kölcsönt keresel? Ezzel a kalkulátorral összehasonlíthatod a bankok ajánlatait.