A Monetáris Tanács 2021-ben először tart kamatdöntő ülést. Bár a fő jegybanki döntéshozó testület tagjai – élükön Matolcsy György MNB-elnökkel – kéthetente szokták összedugni a fejüket, a piaci szereplők számára eligazodási pontot jelentő jegybanki alapkamatról a hosszú évekkel kialakult szokásjog alapján csak minden hónap negyedik keddjén mondanak véleményt – ettől a forgatókönyvtől csak kivételes esetekben térnek el.
Most tehát ismét esedékes az irányadó ráta felülvizsgálata. Amely több mint négy évi változatlanság után tavaly júniusban mozdult meg. Akkor a 2016. május 25-e óta 0,9 százalékon bebetonozódott értéket a tanács 0,15 százalékponttal, 0,75 százalékra vitte le. Jókora meglepetést okozva ezzel, a piac ugyanis a makrogazdasági körülmények (mindenekelőtt az MNB döntéseinél figyelembe vett adószűrt maginfláció) alapján nem számított lazításra. Hogy aztán ha lúd, legyen kövér – illetve a csökkentést figyelembe véve ildomosabb inkább arra módosítani a közmondást, hogy sovány – alapon egy hónappal később további 0,15 százalékos vágás következzen, ami azonban már nem érte váratlanul a külső szemlélődőket.
A júliusban kialakult 0,6 százalékos mérték augusztusban már nem változott, a tavaly nyári utolsó napok monetáris szempontból mégis hoztak váratlan fejleményt. A Monetáris Tanács kamatdöntő ülését követő két nappal ugyanis a jegybank igazgatósága – amelynek összetétele több ponton is átfedést mutat a tanácséval – kamatot emelt: a nála a kereskedelmi bankok által egy hétre elhelyezett betétek után addig fizetendő mértéket vitte fel 0,15 százalékponttal, 0,75 százalékkal. Ami a közgazdasági törvényszerűségek szerint alapesetben szigorításnak felel meg, plasztikusabban annak, hogy a gazdaságba kevesebb pénzt helyezhetnek ki a kereskedelmi bankok, hiszen a kamatemelés vonzóbbá teheti a számukra, hogy náluk lévő források addiginál nagyobb részét fialtassák a jegybanknál, gyakorlatilag teljesen kockázatmentesen.
Ugyanakkor sokakban bújkált a kisördög, hogy az akkori kamatemelés közvetlen kiváltó oka a forint jelentős gyengülése lehetett – amelynek során az euróval szemben a 370-es történelmi mélység felé zuhant –, a vastagabb méz azon a bizonyos madzagon ezt lehetett hivatott megállítani. Ez utóbbi sikerült is. Igaz, azóta már volt példa a hazai fizetőeszköz hasonló mértékű gyengülésére, sőt október végén a 370-es szint a hazai bankközi devizapiacon kis időre el is esett, s 2020 utolsó napjaiban is láthattunk 365 forint feletti euróárfolyamot, ezekre az MNB már nem reagált.
S a dolgok mostani állása szerint ezen héten sem várhatók izgalmak, kedden az alapkamat 0,6, míg csütörtökön az egyhetes betéti kamat 0,75 százalékon maradhat.
A jegybanki alapkamat alapvetően azért nem változhat, mert az infláció az MNB középtávú, 3 százalékos céljától elmaradt az utóbbi két hónapban, mind novemberben, mind decemberben éves szinten egyaránt 2,7 százalék lett. Igaz, 2020 átlagában 3,3 százalék, miközben a belső árnyomás magasnak számít – hívta fel a figyelmet blogbejegyzésében Erdélyi Dóra, a Danube Capital elemzője. A maginfláció pedig a tavaly novemberi 3,9 százalékról decemberben 4 százalékra gyorsult, így annak tavalyi éves átlagos mértéke 4,1 százalék, ami már a mindkét irányba 1-1 százalékpontos kiterjedtségű jegybanki toleranciasáv felső értékén túl van. Más kérdés, hogy az MNB az indirekt adóktól szűrt maginflációt nézi elsődlegesnek a kamatdöntéseinél, márpedig az 3,4 százalék lett decemberben, míg 2020 egészében 3,7 százalék, azaz elmaradt a 4 százalékos felső toleranciaértéktől.
Ami pedig az idei évet illeti, bár a Takarékbank elemzői nem zárják ki, hogy a pénzromlás áprilisban 5 százalékra ugorhat – elsősorban a 2020 áprilisi alacsony üzemanyagárak által kirajzolódott alacsony viszonyítási alap miatt –, azt követően visszaeshet és a 2021-es átlag már 3,7 százalék lehet.
Persze mint napjainkban szinte minden, az infláció alakulása is a koronavírus-járvány függvénye, vagyis annak, mikor jelennek meg a vakcinák, mikorra történik meg az átoltottság, s annak nyomán mikorra alakul ki a nyájimmunitás. Minél előbb, annál előbb zökkenhet vissza a gazdaság a régi kerékvágásába, s nőhet például a fogyasztói és beruházási kereslet, felfelé húzva az árakat – erre a folyamatra már van is egy kifejezés a szakirodalomban: refláció.
Mindenesetre most még nem érződik inflációs nyomás, így annak a kényszere sincs a monetáris politikán, hogy esetleg az elszaladó árakat egy szigorítással, azaz kamatemeléssel befékezze. De kamatcsökkentés sincs a levegőben. Már csak azért sem, mert Virág Barnabás, az MNB monetáris politikáért felelős alelnöke a minap egyértelművé tette, hogy „továbbra is biztonságos távolságot kívánunk fenntartani a nullaközeli tartománytól”, amiből a piaci szereplők azt matekozták ki, hogy a 0,6 százalék a Szabadság téri döntéshozók számára épp megfelelő.
A Monetáris Tanács mai ülése után így legfeljebb az egyéb monetáris politikai eszközökben lehet elmozdulás, de ez sem valószínű. Nincs jele annak ugyanis, hogy az MNB ne folytatná az állampapír-vásárlásait – tökéletesen belesimulva ezzel a globális jegybanki trendbe –, a gazdaságot ugyancsak friss forráshoz juttató programokon pedig nemrég fazonírozott a hazai bankok bankja. Az NHP Hajrá! keretösszegét tavaly novemberben emelte 1000 milliárddal, 2500 milliárd forintra, s mivel e hitelekből eddig 1500 milliárdnyi fogyott, egyelőre nincs sürgető kényszer a limit további srófolására. A Növekedési Kötvényprogram keretösszegét pedig már az idei év elején vitte fel 750 milliárdról 1150 milliárdra a tanács, miután a program 2019 júliusi elindulása óta a vállalatok már közel 900 milliárd forint értékű forrást vontak be – a kibocsátott kötvények maximum 70 százalékát vásárolhatja meg az MNB.
