Újra ringbe lépett Lázár János, és kihívta Rogán Antalt
A volt miniszter mozgásba lendült: a Szerencsejáték Zrt. egy részével is növelné vagyonát az új agráregyetem alapítványa. Rogán Antal nem örül ennek.
Sokan felkaphatták a fejüket a hírre, hogy az új agrárium-csúcsegyetem alapítványában mások mellett helyet kapott Csányi Sándor OTP-vezér és Lázár János, aki korábban miniszterként szolgálta a kormányt, mostanában pedig különböző biztosi megbízatásokat lát el (például felügyeli a Mezőhegyesi Ménesbirtokot, és a Hódmezővásárhelyt és Szegedet összekötő tram-train beruházást is). A meglepődést az okozhatta, hogy az üzletember és a politikus nem is oly rég még a lehető legélesebb szóváltásokat folytatta a sajtóban: Lázár leuzsorásozta Csányit, miután a bankelnök, érzékeltetve a szerinte valós erőviszonyokat, riposztolt egy korábbi Lázár-beszólásra.
Lázár János és Rogán Antal a parlamentben
Most viszont egy hajóban eveznek, a Szent István Egyetem alapjain felépülő új agráregyetem – újkori nevén Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem - működtetésében kapnak fontos szerepet, alapítványi elnökként, illetve tagként. Az élet tehát egymás mellé sodorta a két embert, akiket közös cél vezérel: a magyar agrárium felemelése. Ezen túl politikai célok is lebegnek legalább az egyikük szeme előtt: a vidék megtartó erejének, mint a magyar szuverenitás egyik zálogának a megerősítése (az energetika és a pénzügyek hazai többségi tulajdonba kerülése mellett). Ezt tekinthetjük az Orbán-kormány krédójának is.
Ennek egyik fontos bázisa lesz a tervek szerint az agráregyetem, amelynek a hasonló profilú legnagyobb európai egyetemekkel kell majd versenyeznie – mondták forrásaink. A képzés nem kizárólag agrárium-központú lenne, gazdálkodás-menedzsment ismereteket is elsajátíthatnak majd a felvételt nyertek a képzés során.
Ahogy azt mostanában megszokhattuk, az egyetem működtetését „kiszervezik” egy alapítványba - és ezen a ponton kezd igazán érdekessé válni a történet. Forrásaink olyan információkat árultak el lapunk munkatársának, amelyek a terebélyesedő felsőoktatási alapítványi világ eddig ismert működési modelljétől eltérő filozófiát sugallnak.
Tudomásunk szerint Lázár Jánoshoz köthető szándék van arra, hogy az alapítványi vagyon deklaráltan, garanciákkal körbebástyázva őrizze meg közvagyon jellegét.
Ez látszólag jelentéktelen momentum, de valójában nem az. Ahogy a jegybanki alapítványoknál, úgy a felsőoktatási alapítványok esetében is kardinális kérdéssé vált, hogy a közösből átadott vagyonnak mi a státusza onnantól fogva, hogy a vagyon az állam részét képező juttatótól – elvileg - független szervezethez kerül. A kormányoldal képviselőinek érvelése szerint ettől a ponttól nem beszélhetünk közvagyonról, a másik oldal szerint viszont ez az aktus nem változtatja meg a vagyon jogi státuszát. A kormány, hogy semmi kétség ne maradhasson, az alaptörvény sokadik módosításában rögzítette, hogy közpénznek az számít, ami az állam bevétele, kiadása, követelése.
Ezt tehát a regnáló hatalom viszonya a közpénzekhez, ebből következően pedig az előbb említett alapítványi formákhoz kerülő vagyonra nem érvényesek a közpénz felhasználására vonatkozó szabályok. Vannak azonban még lyukak a rendszerben: az Állami Számvevőszék például 2018 nyarán azért végzett ellenőrzést a jegybank által alapított Pallas Athéné Domus Scientiae Alapítványnál, mert beleillett abba a körbe, ahol államháztartásból származó támogatás nyújtására, illetve vagyonjuttatásra került sor (ezzel pedig az ÁSZ – talán akaratán kívül - igazolta azt az állítást, hogy ebben az esetben mégis közpénzről van szó).
A hírek szerint az agráregyetemnél kínosan akarnak ügyelni arra, hogy ne legyen definíciós vita, s mindenki számára egyértelmű legyen, hogy ez a vagyon bizony közvagyon.
Ennek érdekében rögzítenék, hogy az alapítói vagyon nem elidegeníthető, csak a hozamokból lehet gazdálkodni. Érdemes felidézni, hogy a Mathias Corvinus Collegium (MCC) esetében a kapott vagyon értékesítése nincs kizárva, de az államot vételi jog illeti meg, és ha ezzel nem kíván élni, akkor kerülhet a harmadik személyhez az értékesíteni kívánt vagyonelem (az MCC – csakúgy, mint a Corvinus – 10-10 százalék Mol- és Richter-csomagot kapott).
Tudomásunk szerint ezt a kikötést Lázár János nagyon fontosnak tartja.
De nem csak ennyi a szerepe: a fejében egy olyan vagyonportfolió körvonalazódik, amely szinte bizonyosan újabb belső politikai vitákat fog kiváltani a Fideszen – és a kormányon – belül. Lázár például szeretné megkapni az alapítvány számára a Szerencsejáték Zrt. 49 százalékát kitevő részvénycsomagot. A szerencsejáték márpedig Rogán Antal és körének felségterülete – a cég igazgatóságának elnöke, Bíró Marcell pár éve még Rogán államtitkáraként dolgozott, de a felügyelőbizottságban is ül olyan személy, aki korábban Rogán munkatársa volt -, ezért e javaslatot nyugodtan tekinthetjük ringbe hívásnak. Tudomásunk szerint el is érte a várt hatást Lázár, mozgásba lendült a Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető Rogán gépezete, hogy megakadályozza a céges csomag átadását az alapítványnak.
Hogy a szerencsejáték társaság kiszemelésének mennyi a realitása, az nagy kérdés. A cég zártkörű társaságként működik, szemben a Richterrel vagy a Mollal, amely papírok kerültek eddig alapítványi vagyonba (a tervek szerint az agráregyetem esetében is szó van a két tőzsdei cég részvényeinek átadásáról). Ugyanakkor a Szerencsejáték Zrt. pont azt a cégformát testesíti meg a zártkörűségével és kizárólagos állami tulajdonlásával, ami garancia lehet arra, hogy ez a vagyonelem nem kerül piacra, szóval illeszkedik Lázárék közvagyonnal kapcsolatos felfogásába. Ráadásul jó osztalékfizető cégről van szó: 2018-ban például 13 milliárd forintot fizettek a központi büdzsébe.
Az említett vagyonelemeken túl az alapítványi vagyon kiegészülhet még államkötvényekkel is, információnk szerint nagyjából 1 milliárd dollár értékben, ha a kormány – pontosabban Orbán Viktor – rábólint Lázár javaslatára.
Mint említettük, az agráregyetemet egy fontos intézménynek szánják a magyar vidék feltámasztását célzó kormányati programban. De a mesterterv ennél jóval átfogóbb: olyan életkörülményeket teremteni vidéken, hogy a helyben maradás könnyen vállalható döntés legyen, és ne szipkázzák el a városok a falvakban élőket. Ennek természetesen nemcsak társadalompolitikai nyeresége lenne: nem lebecsülhető a politikai nyereség sem. Ha sikerülne élhetőbb körülményeket teremteni vidéken, helyben munkát kínálva az ott élőknek, perspektívát nyújtva, annak – a kormánypártiak reménye szerint – a pártt ámogatásában, voksokban mérhető eredménye lenne.
Állítólag a közelmúltban győzködte arról Lázár a miniszterelnököt, és a megbeszélésen rajtuk kívül még részt vevő kormánytagokat, hogy a 2019-es önkormányzati választások után a menekülőút a Fidesz számára a vidéken élők támogatásának megnyerése – s a nem hivatalos beszámolók szerint nem volt hatástalan Lázár érvelése.
Erre viszont pénzt kell áldozni, rengeteg pénzt. Úgy tudjuk, Lázár egy olyan javaslatot fogalmazott meg a találkozón, amely szerint fordítani kell az uniós támogatási logikán. Az EU-támogatás 1 eurója úgy néz ki, hogy abból alapesetben 85 eurócent érkezik Brüsszelből, 15 eurócentet pedig a nemzeti kormány tesz hozzá. Vagyis az állam 15 százalékos önrésszel járul hozzá a támogatáshoz, társfinanszírozva az unióból érkező összeget.
Ez a minimum – de nem a maximum. Lázár javaslata arról szól, hogy fordítsanak az arányokon, és a magyar önrész emelkedjen 80 százalékra, a változatlan összegű uniós rész pedig tegyen ki 20 százalékot a teljes összegen belül.
Egy egyszerű példán bemutatva: 100 egységgel számolva eddig 85 egységet adott az EU, 15-öt a magyar állam. A 85 egységnyi eu-s rész a továbbiakban is megmaradna, de a magyar társfinanszírozási rész 340 egységet tenne ki a jövőben. A kettő összege 425 egység, ennek 80 százalékát tenné ki a mi részünk.
Vagyis kinyitnák a magyar költségvetést, és brutális mennyiségű pénzt öntenének a vidékre – amennyiben Lázár javaslata eljut a megvalósításig. Forrásaink szerint ezermillárd forintos nagyságrendben emelkednének meg a büdzsé kiadásai ezekre a célokra, de ez – az első benyomások szerint – nem rettentette el Orbán Viktort, aki meglátta a lehetőséget a források átsrtukturálásában.
Kérdés, hogy a következő, 2022-es választásig rendelkezésre álló bő egy esztendő elegendő-e a vidékmegerősítési program - egyébként értelemszerűen hosszabb távon reális - termőre fordítására. Úgy hallottuk, hogy bár valóban szűkös az idő, de a kormányzati műhelyekben már lázas jogszabály-előkészítési munka folyik, hogy minél hamarabb megszülethessenek a szükséges rendeletek. A források biztosítása szintén megoldásra vár, hiszen a 2021-es költségvetést már tavaly nyáron elfogadta a parlament, de forrásaink szerint ez ügyben megnyugtató válaszok születtek az említett kormányszintű megbeszélésen.
Vélemény
Ha esetleg olvasóink arra a következtetésre jutnak a leírtak alapján, hogy a programépítésen túl Lázár János magát is próbálja újraépíteni a politikában, akkor megítélésünk szerint nem állnak messze a valóságtól. Nekünk is az a benyomásunk keletkezett a hallottak alapján, hogy a volt miniszter elérkezettnek látta az időt arra, hogy visszatérjen a politikai küzdőtérre. Ehhez pedig kiváló apropót jelent a vidékpolitika felértékelődése.
