Azoknak a nemzetközi jelentőségű szervezeteknek, amelyek ténylegesen nem vesznek részt a nyílt vitákban, hanem saját előírásaik szerint törekednek a konszenzus elérésére, gondot kell fordítaniuk arra, hogy nyilatkozataikkal ne fogják vissza a fejlődést azokon a területeken, ahol tulajdonképpen semmilyen illetékességük sincs. Éppen ezért döntő fontosságú lehet az ilyen jellegű területek meghatározása. A nemzetközi minőségügyi szabványoknak megvan a maguk nagyon fontos, jól körülhatárolt területük. Ugyanez a megállapítás igaz a díjmodellekre, amelyeknek megvan a saját hatásterületük, s amelyekre nézve az adott minőségdíjat menedzselő szervezet fennhatósága megkérdőjelezhetetlen.
Az ókori történelemből ismert, hogy Brenno gall törzsfőnök – aki Kr. e. 390-ben legyőzte a rómaiakat, és kemény hadisarcot fizettetett velük aranyban -, nem volt elégedett a rómaiak megalázásával, és olyan súlyt használt, ami neki kedvezett. A rómaiak tiltakozásakor úgy vetett véget a vitának, hogy saját kardját is a mérleg serpenyőjébe dobta. Ezzel a mérleg egyensúlya természetesen az ő javára billent, de csak azért, mert Brenno az erő pozíciójából tárgyalt. Célszerű lenne napjaink minőségügyi vitáiban tartózkodni attól, hogy a kardot a gazdaság fejlődése és az életminőség szempontjából olya fontos nyílt vita mérlegének serpenyőjébe dobjuk. Mégis félek, hogy hiába reménykedem.
Fordította: Várkonyi Gábor
IRODALOM
(1) Conti: Time for a Critical Review on Quality Selt-Assessment – Milan The First European Forum on Quality Selt-Assessment, 1994
(2) Conti: Organization Selt-Assessment – London Chapmann&Hall, 1997
A verseny veszélyei
Tito Conti az Európai Kiválósági Modell egyik szülőatyja, a Nemzetközi Minőségügyi Akadémia alelnöke és az Európai Minőségügyi Szervezet korábbi elnöke, a minőségügyi modellek és az ISO 9000-esek fejlődését független nézőpontból vizsgálva, felhívja a figyelmet az egyre inkább kibontakozó hegemónia veszélyeire.
