Hétfő reggel először azt hittem, elnézték a naptárat a BKV-nál: vagy nem tudák, hogy már munkanap van, vagy azt hiszik, hogy már jövő kedd van, és sztrájkolni kell. Napközben aztán lassan összeállt a kép: hivatalosan nincs sztrájk, csak nyomásgyakorlás van. Sőt, Nemes úr, a szakszervezet vezetője este az összes tévéhíradó kamerájába elmondta mosolyogva: bizony-bizony, könnyen lehet, hogy a buszosok így akarnak nyomást gyakorolni a menedzsmentre.
A hírek szerint az történt, hogy január elseje óta nincs kollektív szerződés a közlekedési vállalatnál, mivel nem tudtak megállapodni róla, és most a buszsofőrök találtak egy kiskaput. Eddig ugyanis a szerződésük szerint indulás előtt húsz perc alatt kellett ellenőrizniük a busz állapotát, most viszont szerződés hiányában bármennyit pepecselhetnek ezzel.
A szakszervezet azzal védekezik, hogy ők csak betartják az előírásokat, hibásan nem engedik ki a buszokat forgalomba. Ezek az előírások azonban eddig senkinek nem voltak fontosak, eddig senkit nem zavart, ha ki volt szakadva a kárpit, vagy nem volt fűtés a buszon. Szóval én ezt az érvet inkább csak kifogásnak érzem.
A probléma csak az, hogy ezzel nem a menedzsmentre gyakorolnak nyomást, hanem az utasokra. Szerintem ami most történik, az nem nyomásgyakorlás, egész egyszerűen szívatás. A másik probléma inkább etikai: bizonyára sokakat irritál, amikor a szakszervezeti vezető mosolyogva bejelenti, hogy "Igen, nem vettük fel a munkát, ezért több százezer embernek kellett reggel félórát-egy órát várnia a buszra és fagyoskodnia". Szerintem ilyenkor az lenne a természetes, hogy elnézést kérnek az érintettektől a kellemetlenségért, és megpróbálják elmagyarázni, miért is nem vették fel a munkát a buszosok. Könnyen lehet, hogy ez utópisztikus elképzelés, és álomvilágban élek, de számomra ez lenne a normális.
Semmi bajom azzal, ha a szakszervezetek érvényesíteni akarják az akaratukat, elvégre az a dolguk, hogy a munkavállalók érdekeit képviseljék. Ennek azonban megvannak a jól bevált eszközei: előre bejelentett sztrájk, nyílt levél, petíció és hasonlók.
A menedzsment és a dolgozók problémáit meg kéne próbálni házon belül lerendezni. Az utas kifizet havonta majd tízezer forintot a bérletre, és engem egyáltalán nem érdekel, hogy ezt a pénzt az illetékesek hogyan dobják szét egymás között. Az alábbiakban szeretnék néhány alternatívát felvázolni, hogyan lehetne valóban nyomást gyakorolni a menedzsmentre:
- Sztrájkoljanak a vezetők sofőrjei. Sőt, ne engedjék ki a garázsból a szolgálati Audikat, hogy Kocsis úrék kénytelenek legyenek reggel a hetes buszon nyomorogni, és persze jegyet lyukasztani. Persze az Audikon biztos nem szakadt ki még a bőrülés kárpitja, de valamilyen más indokkal benn lehetne tartani őket a garázsban.
- Szervezze be a szakszervezet a takarítónőket és napközben véletlenszerűen zárják be a vezetőség irodáit, majd Nemes úr álljon ki, és mondja el, hogy amíg nincs megegyezés, addig senki nem mehet haza. Esetleg emeljenek barikádot az irodaépület előtt, így akadályozva meg a ki- és bejutást.
- Vonják körbe élőlánccal a vezetők házait, szervezzenek fáklyás felvonulást és tiltakozást az Akácfa utcától a Rózsadombig.
- Véletlenszerűen "csenjenek el" néhány eszközt a vezetők irodájából. Valakinek nem jutna monitor, másnak billentyűzet, megint másnak pedig mobiltelefon. Ezzel meg lehetne akadályozni, hogy ők felvegyék a munkát.
Ezek mind olyan módszerek, amikkel az utasok nem járnának rosszul, és valóban azokon csattanna az ostor, akiknek szánják. Persze ha elég kreatívak, akkor még ki lehet találni egyéb nyomásgyakorlási módszereket is, én csak néhány példát említettem, amik így hirtelen eszembe jutottak.
Vagy a BKV-sofőrök mintájára holnaptól én is nyomást gyakorolhatok a Menedzsment Fórum vezetőségére azzal, hogy minden útba eső házban kihúzogatom az internetkábelt, így senki nem tud majd internetezni. Akinek meg nem tetszik, az verje az asztalt a főnökeimnél és legyen velem szolidáris.
BK
