Az egyik vállalkozó rendelkezik tehát átadható jogokkal, a másik pedig ezeket szerződés szerinti használatra átveszi, díj ellenében. Míg az előzőt franchise-átadónak, az utóbbit franchise-átvevőnek nevezik.
Mik az átadó kötelezettségei?
A névhasználati jog átadása kötelező fogalmi eleme a franchise-szerződésnek. Szinte minden esetben bejegyzett védjegy (esetleg több védjegy) használatának jogát adják át, és szavatolnak azért, hogy harmadik személynek nincs olyan joga, amely ezt a névhasználatot akadályozná, vagy kizárná.
Gyakori tévhit, hogy cégnév is lehet franchise-szerződés tárgya, ebből azonban csak annyi igaz, hogy legfeljebb a cégnév vezérszavának használata jöhet szóba (amely egyben általában bejegyzett védjegy is). A cégnév használata azért nem engedhető át, mivel ez a forgalomban zavarokat okozna, ugyanis sem a partnerek, sem a hatóságok, sem a fogyasztók nem tudnák, hogy melyik céggel kerültek kapcsolatba.
A franchise-szerződés természetesen nem jár a fogyasztók megtévesztésével, mivel például egy gyorsétterem-lánc saját (úgynevezett központi) egységei ugyanolyan alapvető jellemzőkkel rendelkeznek, mint a franchise-szerződés keretében létesült és üzemeltett egységek. Amikor betérünk egy étterembe, nem figyelünk erre a kettősségre.
Ami az üzletviteli tapasztalatot illeti, ennek több fajtája előfordulhat, így például:
- szabadalommal oltalmazott találmány
- formatervezési mintaoltalommal védett forma (design)
- know-how (értékkel bíró üzleti titok)
- egyéb üzemszervezési megoldás
- iparjogvédelmi oltalom alatt nem álló egyéb üzletviteli megoldás (például az üzletek berendezési tárgyai, a falak színe, a pénztárgépek billentyűzete stb.)
A franchise-átadó a fentieken kívül egyéb kötelezettségeket is vállalhat, például finanszírozást, vagy a számára fennálló beszerzési előnyökből való részesítést.
Néhány szó a franchise-átvevő kötelezettségeiről
A franchise-szerződés alapján az átvevő általában egy kezdő összeget fizet, majd a megállapodás alapján díjat fizet a névhasználatért, valamint az egyéb átadói szolgáltatásokért.
A szerződés ugyanakkor gyakran szerződéskötési kötelezettséget is előír, azaz az átvevő köteles megvásárolni az átadó bizonyos termékeit, ezeket mással nem helyettesítheti, a termékpalettától nem térhet el, a segédanyagokat, így például tisztítószert csak a franchise-adótól vásárolhat, és még sorolhatnánk.
A franchise-átvevő köteles továbbá minden olyan biztosítási szerződést megkötni és fenntartani, amit a szerződés előír. A szolgáltatás vagy termék árképzésénél nem térhet el a megállapodástól, például nem fordulhat elő az, hogy azonos gyorsétterem-lánchoz tartozó éttermek egymás között árversenyt folytatnak.
Mindig kikötik, hogy a franchise-vevő nem adhat másnak allicenciát, mivel akkor borulna a szerződéses rendszer, és sérülne a felhasznált név imázsa.
A Magyarországon tevékenykedő franchise-hálózatok kiskereskedelmi áron számított éves forgalma meghaladja az ezermilliárd forintot. A hazai franchise-piac 2007-ben körülbelül 15 százalékkal bővült, ami jóval a gazdaság egészének növekedés üteme fölött van.
A franchise-rendszerekhez csatlakozó cégek legnagyobb hányada mikro- és kisvállalkozó. A nemzetközi statisztikák tanúsága szerint az induló vállalkozások 70-80 százaléka az alapításukat követő ötödik évben elbukik. Ez az arány a franchise-átvevőként indulók esetében mindössze 7-8 százalék.
Magyarországon 800 vállalkozás vallja magát franchise-nak, de ebből kevesebb, körülbelül 500 működik ténylegesen franchise-formában. A nagyjából 500 rendszergazda közel húszezer átvevő partnerrel áll szerződéses viszonyban.
